A dzsungel hercegnője Bakugou x Reader

11. fejezet

{Név} remegett a félelemtől, ami elfogta. Egykori őrző holttestén álltak. Al, a teknős Főőrzőjén. A Kráken lázadása elleni csatába életét vesztette és elnyelte a tenger. Legalábbis ezt mesélte Akkha neki, mikor is a Nagy Felkelésről mesélt.

A Kráken nem volt megelégedve akkori hatalmával. Többet akart. Ezért elhatározta, hogy megszerzi a Magot, hogy azzal nagyobb erőre tegyen szert. Az előző őrzők próbálták jobb belátásra bírni, de kudarcot vallottak, ami később a teknős őrző életébe került. Mama akkor még csak a tanítványa volt. Nővérével együtt felesküdtek a Mag védelmére, de nővére ellene fordult és a Kráken oldalára állt. Miután elvesztette nővérét, és Főőrzővé lett, a Krákent egy pecséttel elzárta. A Felkelést követően tilos volt bárkinek is a Kráken barlangjának közelébe menni, hogy a pecsét sértetlen maradjon.

De ha a teknős csontváza itt van, akkor a jelenlegi Mama, hogy lehet főőrző? Hisz köztudott volt, hogy miután egy Főőrző átadja hatalmát utódjának rögvest porrá válik. Az akkori Főőrző Al volt. A történelem egyik legbölcsebb őrzője volt. {Név} ezért reszketett. Ha a csontváz egyben van, akkor hogy lehet a Mama most őrző? Mi történt pontosan ötszáz évvel ezelőtt?

Bakugou megrázta a lány vállát, hogy visszatérítse bódult állapotából. Nem tudta, hogy miért zaklatta fel egy állat csontvázának látványa, ha olyan ó harcos és vadász. Nem értett a nőkhöz, így azt se tudta, hogy ilyenkor mit is kellene tennie. Megpróbálta még egyszer visszarázni a lányt. – Hé, szed össze magad! Ez csak egy csontváz! Semmi furcsa nincs benne. – próbálkozott. Morgott egyet, majd szájon csókolta. Tudta, hogy nem szereti a közeledését, így azt remélte, hogy ezzel visszaránthatja. Ami sikerült is, mert a következő, amit érzett, az egy hatalmas jobbos volt. Hátratántorodott az ütéstől, majd a lány dühtől és kétségbeeséstől szikrázó szemébe nézett. – Visszatértél a melankóliádból? – kérdezte, miközben az ütés helyéhez ért.

- Hogy... hogy merted...- kérdezte remegve a lány. – Ez, ez túlment... Vissza? Hogy érted azt, hogy vissza?

- Úgy bámultad azt a csontvázat, mint valami kísértetet, akit nem szabadna látnod. Hiába ráztalak, nem tértél magadhoz, így kénytelen voltam szájon csókolni. – lépett közelebb a lányhoz, mire ő hátrált egyet. – Kár hogy hamar reagáltál, mert élveztem. – nyalta meg alsó ajkát a férfi, mire {Név} azt érzete, mintha valami repkedne a hasában, és mérföldeket futott volna. Ezt a reakciót Bakugou is észrevette, aminek magában nagyon örült, hogy sikerült ilyen reakciót kiszedni a lányból. Végétre is, ő is csak egy nő, aki képes ilyen érzelmek kimutatására. Ugyanakkor volt benne valami vadság is, aminek Bakugou nem tudott ellenállni. Amit egyetlen egy nőben sem fedezett fel, akárkivel is volt.

- Az a csontváz az előző Főőrző volt! Egy Főőrző, akinek nem kéne, hogy megmaradjon a váza. Miután egy Főőrző átadja erejét utódjának, annak el kéne porladnia. A Főőrzők maguk a nyers energia. Mindenség. Ezeknek az erőknek a Mamában kell lennie. De, ha most rajta állok, az azt jelenti...

- Hogy valami nincs rendben, igaz? – fejezte be Bakugou a lány mondatát.

- Ki kell jutnunk innen, és elmondani a Mamának.

- Szerintem nem kéne. – vetette fel Bakugou.

- Hogy miket beszélsz?

- Ez több sebből is vérzik. Egy, itt a csontváz, aminek állításod szerint nem kellene itt lennie. Kettő, ugye a Mama felel azért a Krákenért, ami el van zárva?

- Igen.

- Tengerészek elmondása szerint, látták már kint a nyílt óceánon.

- De ha szabad, akkor...