3.fejezet

167 22 4
                                    

- Még ha azt is mondod, Nainai, hogy ne menjek a közelükbe, nem tehetem! Valakinek szemmel kell őket tartani, hogy nem menjenek Mama közelébe, ezt te is tudod! - vitatkozik {Név} a legjobb barátjával, de ő erre csak a szemét forgatja és folytatja tovább a gyümölcs ,majszolását. - Veled se lehet vitatkozni. - motyogja {Név} a lábát ingatva az egyik fán.
Mivel nem tervezett mára semmit sem, felkapta az íját és a nyilait , megragadta az egyik indát és már lendült is. Nainai, aki még mindig falatozott,nem tudta hova kapja a fejét hirtelenjében. {Név} nagyon kíváncsi volt az idegenekre, hisz eddig nem látott még olyanokat, akik nem szőrösek,vagy pikkelyesek,vagy tollasok voltak, hanem majdnem olyanok, mint ő.
Egy fatörzs szélén megállt,úgy lógott tovább és fülelt. Jó hallással rendelkezett, bárkit vagy bármit  meghallott tíz méteres körzeten. Hosszas fülelés után meg is halotta az ismeretlen nyelvet. Megrántotta az indát, amibe kapaszkodott, ami fel is húzta, hogy a lombjai eltakarja.

- Biztos, hogy erre kell jönnünk? - kérdezi Bakugou idegesen, hiszen két órája úgy érzi, csak fel-alá járkálnak.
- Igen, erre! - mondja Monoma.
- És mitől vagy te olyan biztos ebben? Nincs nálad térkép vagy ilyesmi, csak kard. Honnan tudod merre mész?
- Nézd. - mutat Monoma egy kiálló gyökérre a talajból.
-  Mi a különbség a többihez képest? - kérdezi Kirishima.
- Hogy ez egészen a partig ment. Megnéztem a többi fáét is, de egyik sem hasonlít erre. Olyan öreg már ez, hogy annyira belepte a moha meg gomba, hogy nehéz észre venni, ha nincs jó szemed. Ráadásul....- veszi elő a kardját és megvágja az egyik gyökeret, ami ketté is hasadt. Majd a mohásra tér át. Arra is lesújt, de nem történik semmi. - Még csak meg sem karcolja.
- És van valami köze ahhoz a dologhoz, amit keresel? - kérdezi Todoroki, Deku mellett állva, aki a gyökeret vizsgálja.
- Ó, de még mennyire. - vigyorog Monoma.
- És mégis mi? - kérdezi Mina karba tett kézzel és gyanakvó tekintettel.
- Az még mindig nem a ti dolgotok. Annyi, hogy egy ritka érdekes és különleges növényt keresek.
- Nem elég a gyökere?- kérdezi Todoroki.
- Nem. Mindenképp a virága kell.
- Azért a gyökér is fontos. - kezd bele Deku, de Bakugou leinti.
- Maradjatok csendben.- utasítja a többieket, aki azonnal el is hallgatnak, de azért értetlenül is néznek rá. - Valaki van itt. Már egy ideje érzem, hogy valaki figyeli a beszélgetésünket.
- Csak paranoniás vagy. Ne mond, hogy berezeltél? - vigyorog Mina, de Bakugou komoly tekintetét látva el is hallgat. Bakugou megtölti a puskáját majd az egyik fára céloz vele.
- Csak figyeljetek- suttogja és elsüti a fegyvert. Szinte az egész sziget beleremegett a hangba.

{Név} nem ott volt, ahova az idegen célzott, hanem egy kicsivel arrébb. Nagyon megijedt a hangtól, hisz nem ismerte. A mellette lévő füstölgő lyukra nézett. A szemei elkerekedtek. Szinte át ment az egész ágon.  A félelem átjárta. Ismerte a sziget összes hangját, de ezt nem. Bumbumnak nevezte el.

- BAKUGOU! - kiálltja Monoma. - Mi lesz, ha felhívod az őslakosokra a figyelmét?- vesz egy mély levegőt és tovább folytatja, ezúttal nyugodtabb hangvétellel. - Bár nem hiszem, hogy bárki is megélne itt. Nem látni semmi erre utaló jelet.
Hirtelen a bokor reszketni kezdett. Mindenki egyszerre kapta oda a fejét, majd egy kört alkottak, úgy várták, hogy mi fog kiugrani onnan. A reszketés abba maradt.
- Elment? - kérdezi Deku, de túl hirtelen kezdett ennek örülni. A bokorból hirtelen egy hatalmas fenevad ugrott ki. - Ti..ti
- Egy tigris! Futás. - kiálltja Mina,mire mindenki futásnak ered, vissza a part felé.
- Milyen állat ez? - kérdezi Deku Monoma felé pillantva, de ő sem tudja a választ. Egyikük se látott náluk nagyobb és fehér-kékes színű tigrist. Ráadásul úgy ragyogott, mint a hold. És kétszer olyan gyors is volt, mint ők. Hatalmas agyaraival majdnem bele is harapott Todoroki fenekébe.

Mire kiértek a partra nem látták se őt se...
- Bakugou hova lett? - kérdezi Kirishima két levegő között.
- Azt ne mond, hogy..- kezdi Mina.
- ...hogy bent maradt! - fejezi be Deku. - Mi van ha nem is mi voltunk az eredeti célpontja a tigrisnek, hanem...
- Bakugou. - fejezi be Monoma nyugodtan. - Hiszen lényegében megzavarta a tigrist álmában és ezért kiakarja nyírni. - ránt vállat. - Járulékos veszteség. - ránéz a többiekre, akik meg bosszúsan néznek rá.
- Hogy mondhatsz ilyet? - kérdezi Sero, aki nem rég jött le a hajóról.-Az a valami, amiről beszéltetek megöli! - Monoma megint csak a vállát rángatja és a sátra felé veszi az irányt.
- Ha akartok, menjetek utána, így legalább nem az akasztófa végez veletek. - és már el is tűnt.
- Se.. segítenünk kell neki. - indul meg Mina, de Kirishima megállítja.
- Bakugouról beszélünk. Nem adja magát egy könnyen. Először szerelkezzünk fel és utána szedjük össze. Gyerünk! - mindenki a saját sátrába siet készülődni. - Bakugou - nézz a dzsungel irányába. - Ajánlom, hogy túl éld! - és ő is megindul a saját sátrába.

A dzsungel hercegnője Bakugou x ReaderDonde viven las historias. Descúbrelo ahora