A dzsungel hercegnője Bakugou x Reader

6. fejezet

Miután {Név} kikísérte Bakugou-t a nagy fáig és másodjára is a lelkére kötötte, hogy ne beszéljen senkinek se róla, felmászott a fára, majd eltűnt a lombok között. Bakugou egy kicsit csalódott volt, mert még kérdezett volna pár dolgot a lánytól. Hogy mi az a mag, amit őriznek? Kik azok az őrzők? És ami a legjobban fúrta az oldalát, hogy találkoznak-e még?

♤

Mikor visszaért a partra, a barátai megkönnyebbülve üdvözölték Bakugou-t, és hogy nem kellett ma temetést szervezniük neki. Mikor elkezdték faggatni, hogy mi történt a tigrisszerű lénnyel, annyit felelt, hogy lerázta, majd a hajó felé vette az irányt, egyenest a kabinjába.

A szobája tele volt mindenféle lényekről, legendákról, gyerek mesékből álló könyvekkel, amiket régen sosem olvasott el, mert úgy vélte, hogy egyik sem létezhet, de a ma látottak után muszájnak érezte átnézni őket, hátha választ talál a kérdéseire.

♤

Már késő este volt, lassan hajnal, mikor Bakugou legjobb barátja kopogott a kabinja nyitott ajtaján. Bakugou felnézet a könyvből, amit olvasott a legendás, tengeri lényekről, majd becsukta azt és az asztalára tette.

- Mit akarsz? - kérdezi Bakugou a szemét dörzsölve. Már érezte a fáradság jeleit.

- Hazudtál mikor visszajöttél, igazam van? - válaszol kérdéssel a kérdésre Kirishima.

- Miben is?

- Hogy egyedül túlélted. Ugyan már Bakubro, ennél jobban ismerlek. Egyedül maximum isten lenne képes meglógni az elől a fenevad elől. - megy oda barátjához, majd felveszi a könyvet az asztalról,hogy szemügyre vehesse,hogy barátja mit olvaaott. - És mivel ilyen lények után kutakodsz, amit soha eszed ágába sem tettél meg még ezelőtt, végképp kételkedem a történetedben.-teszi vissza az asztalra.

- Ha ennyire képtelen vagy felfogni azt, hogy semmi más nem történt miután megléptem az elől a fenevad elől, a te problémád, nem az enyém!

- És mégis hogyan láttad el a sebeidet is? A harcon, a nőkön és az iváson kivűl semmi máshoz nem értesz! Pláne nem a gyógynövényekhez! - ebben igaza volt. Miután {Név} eltűnt a lombok között, és ő is megindult vissza a part felé, egy papagáj szállt a vállára néhány növénnyel a csőrében, majd amint elvette a növényeket, a madár még körbe repülte Bakugou-t, leginkább a sebeihez közel, majd elszállt. Bakugou pár percig még ácsorgott ott egyhelyben, majd eszébe jutott, hogy ezeket a növényeket látta Deku barátja kabinjában is, szóval ártani nem árthat neki. Rákötötte őket a sebre, majd folytatta az útját vissza. Mire felébredt a merengéséből, azt vélte felfedezni, hogy Kirishima barátja székhez kötözte őt, amit nem tudott hova tenni. - Addig így maradsz lekötve, amíg nem beszélsz!-ült le Bakugou-val szemben.

- Semmivel sem tudsz rávenni, hogy bármit is kiszedj belőlem!

- Oh, tényleg? - ezzel Kirishima felállt a székből, majd Bakugou sörös, piás szekrényéhez iramodott majd fogott egyet és kihajította az ablakon a tengerbe. Bakugou még nyugodt volt, hisz egy pia az nem pia, van még neki bőven máshol is elrejtve.

Már a fél szekrény üres volt, mire Bakugou egyre nyugtalanabb lett. Nem gondolta volna, hogy barátja képes ilyesmikre is. Pláne nem arra, hogy megfossza a második legjobb dologtól az életében.

- Csinálhatjuk ezt egészen reggelig, tudom, hol tárolod a többit. - sóhajtja keresztbe font karokkal az ablak mellett. - Ha jól emlékszem a chilidet is itt tárolod valamerre. - indul vissza a szekrényhez. Bakugou erre látványosan megremegett, és az arcára még nagyobb idegesség ült ki. De mivel az nem a szekrényben van, így nem ilyet meg annyira.