A dzsungel hercegnője Bakugou x Reader

7. fejezet

Mindenki a hang irányába fordult azt várva, hogy kiugrik onnan valami, vagy éppen valaki. A levegő még a nap legmelegebb napján is meghűlt volna akkor. Hirtelen egy koszos lány került elő, mögötte Monomával. Todorokival és Dekuval. Mindenki megkönnyebbült, Bakugou-t kivéve. Ugyanis a lány nem volt más, mint {Név}. Nem mozdult. Közel sem volt olyan állapotban, mint amikor Bakugou-val harcolt tegnap.

- Mire véljem ezt? – kérdezte Bakugou tőle szokatlanul is ridegen.

- Majdnem megölt minket, mikor egy barlanghoz értünk. Szerencsére Todoroki időben észlelte a dolgot és kiütötte. Bár az sem tartott olyan rövid ideig. – nevetett Monoma. – Ez a lány nagyon erős és felettébb ügyes.

- Úgy gondoltuk jó ötlet lenne magunkkal hoznunk, hogy feltegyünk neki pár kérdést. – mondja Deku.

- És ti tényleg csak úgy idehoztátok? – szól közbe Mina mérgesen. – Nézzetek rá! Tényleg rátámadtatok egy lányra?

- Hé, ő volt az, aki előbb támadt! – vág vissza Monoma.

- És nektek azaz első dolgotok, hogy kiütitek. – fogja a fejét. – Nem próbáltatok meg vele legalább szóba állni?

- Próbáltunk, de mintha nem értett volna minket. – vág közbe Deku. – minden nyelven próbáltam vele kommunikálni, ami csak létezik a világon, de nem vált be. – amíg ők ezen vitatkoztak Bakugou és Kirishima összenéztek, majd egymásra bólintottak.

- Jól van srácok, ezt hagyjátok Bakugou-ra, majd ő megoldja. – szól közbe Kirishima.

- O, pont rá? – száll be Sero is Tsuyuval.

- Mindannyian tudjuk, hogy Bakugou mekkora egy nőcsábász. Ő az utolsó ember, akire bízni kéne ezt az egészet. – folytatja Tsuyu, mire Bakugou csak egy rossz pillantást küld felé, majd lehajol, hogy felemelje az öntudatlan lányt.

- Elhelyezem az egyik kabinban. Mina és Tsuyu, ti gondoskodtok róla. Denki és Sero, ti vagytok a felelősek az élelem beszerzésért. Kirishima és Todoroki ti őrködtök. Deku – fordul felé. – amint felébredt mindenképpen szóljál nekem és vizsgáld meg! Mindenkinek világos mit kell tennie, vagy még ácsorogtok itt?

- Igenis! – vágja rá mindenki egyszerre és rohan is a dolgára. Idejük sem volt panaszra. Bakugou még Monomára pillant, majd a hajó felé veszi az irányt, hogy lefektesse a lányt az egyik kabin ágyába.

- Szereted bajba sodorni magad vagy ennyire látni akartál? – simít végig az arcán. Egyre közelebb és közelebb hajol az eszméletlen lányhoz, már nem kell sok, hogy az ajka az övéhez érjen, de megállt. – Mégis mi a fenét művelek? – emelkedik fel, majd kimegy. A becsukott ajtónak támaszkodik és az egyik deszkát kezdi el bámulni. Érzi, hogy az arca ég és szíve ezerrel ver, majd miután megnyugodott mindet a melegre és a lány súlyára fog és a saját kabinja felé megy.

♤

{Név} lassan nyitogatja ki a szemét. Arra emlékszik, hogy a szokásos őrjáratát végezte, amikor meglátott három idegent egy barlang felé menni, és mivel nem akarta a halálukat, csak figyelmeztetni akarta őket, hogy az egy veszélyes hely. Ott lakik a második őrző, Vipera. Akkha után ő a második legveszélyesebb őrzőszellem a szigeten. Mivel kényes, nem szereti, ha napközben zavarják. Ő csak ettől akarta megkímélni őket. Mire felfoghatta volna mi történik már ki is lett ütve. Majd egy ismeretlen helyen ébredt. Körbe nézet, de minden dolog, ami őt körbe vette távol ált a tudásától. Valamin feküdt és valamivel be volt takarva. Puha volt és jó meleg. Álltalába levelekkel vagy Akkha-val betakarva alszik. Két idegen lépett a szobába. Az egyik rózsaszín, míg a másik zöld öltözéket viselt. Már kapott volna az íjáért, de nem volt nála. Fegyvertelen volt. Beszéltek hozzá, de nem értett semmit, egyre nyugtalanabb volt, és azt is elfelejtette hogyan kell harcolni. Pedig megtanították neki, hogy soha ne veszítse el a fejét. Mikor hozzáértek ő kirángatta magát a szorításból az egyiket az ágyra, a másikat a falnak lökte, majd kimasírozott. Mivel nem tudta hol van, vagy merre is van a kijárat, egyenest Bakugou kabinjába rontott, aki éppen átöltözött, mert amikor {Név}- t cipelte összekoszolta magát a lánynak köszönhetően. Nem volt más rajta csak egy nadrág. Csak annyit fogott fel, hogy {Név} nem vette észre, úgy rontott be a szobába és vágta be az ajtót, majd amikor felé fordult {Név} sikított.