I Still Don't Know My Name [Armin x OC] (BEFEJEZETLEN)

IX.

845.

Egy nap, egy nyugott délután, egyszer csak elkezdett mozogni a föld a talpunk alatt. Majd odakint emberek sikoltozására lettünk figyelmesek. Kodi megfogta a kezem, és kirohantunk a házból...egy, hatalmas titán állt ott, mely áttörte a falat.

-Gyorsan! Keressük meg a mentő hajót!- kiabált Kodi, majd felkapott a vállára.

Ahogy Kodi futott, az utcákban lévő házakból darabok potyogtak le, és e törmelék darabok áldozatai ott feküdtek az út közepén, véresen, csonkán. Elmentünk Arminék háza előtt is. Arminék nem voltak ott, bizonyára már a mentő hajóban voltak. Eren és Mikasa lakóhelye előtt is elmentünk, viszont az le volt bomolva, és titánok köröztek körülötte. Ennél jobban nem tudtam megfigyelni, de elkezdtem egy kicsit aggódni. Remélem, Eren és Mikasa is a mentő hajón vannak már.

-Itt vagyunk. Menyj fel a mentő hajóra!- kiabált rám
-Nélküled soha!- kiabáltam vissza
-De én meg fogok halni!
-Akkor meghalok veled együtt!- láttam, hogy erre a mondatomra meggyűlik Kodi szemében a könny
-De én azt szeretném, hogy te élj. Nekem már nem lesz hely a hajón. Csak tedd meg értem...jó? Élj helyettem is...- gugolt le hozzám, és megölelt
-Jó...- mondtam, habár egyáltalán nem volt "jó", és nem értettem Kodi döntését. Nem lehet, hogy ilyen könnyen elenged engem. Majd utoljára a vállamra rakta a táskáját amiben a könyvei és egyébb iratai voltak, habár sose néztem mi van benne, csak gondolom.

Szememet lesütve a hajó bejáratához mentem, ahol már őrök álltak, hogy ellenőrizzék, több ember nem megy e fel a hajóra. Most mit csináljak? Kérdezzem meg, hogy felengednek e?

-E-elnézést...még felmehetek...?- kérdeztem halkan a hajónál álló vézna ötről
-Már így is túl sok ember van itt, nem látod?- üvöltött az őr
-De...nagyon szépen kérem...engedjenek fel...- hebegtem
-Akkor most mi legyen? Beengedjük?- kérdezte a vézna őr a másiktól
-Hát engedjük. Maximum éhen döglik!- röhögtek, majd a vézna a lehető legnagyobb erejével belém rúgott

Bejutottam a hajóra. Pár percig fetrengtem a padlón, mert elég erősen bevertem a fejem. Rám lépett vagy három ember legalább. Valami csöppent a kezemre...azt hiszem vérzik az orrom. De nem ez a lényeg. Hol van Kodi?  Elkezdem rohanni a hajón, ami már indult. Biztosan nem mondta komolyan Kodi, hogy ő már nem fér fel. Majd Valaki megfogta a kezem.

-Kodi te va...- kezdtem mondani, de láttam, hogy Armin az, és nem Kodi. Leroskadtam a földre. Armin pedig mellém ült.

-Vérzik az orrod.- állapította meg, majd megtörölte az orrom inge ujjával
-Mi a baj? És hol van Kodi?- kezdett el faggatni

Válaszoltam volna neki, de egy hang sem jött ki a torkomon. Hiába bámult rám igéző kék szemével. Egyre csak a remegő kezemet néztem. Majd Armin megfogta a kezem.

-Ne aggódj!- mosolygott rám. Aztán feltűntek Eren-ék, akik már előbb is itt voltak, csak nem vettük észre.
-Oh...itt van Eren és Mikasa! Várj meg itt!- mondta Armin, és oda rohant hozzájuk

Addig én Kodi jelenlétét kutattam. Feláltam remegő lábaimra, és elkezdtem körül járni a hajó fedélzetét. Az ajtóhoz mentem, amin bejöttünk. Már rég zárva volt, és a partot is elhagytuk. Azt se tudom, hol vagyok. Még egy darabig nézelődem és élvezem a hajó szelének nyugtató hatását. Lassan szembesülök a tudattal, mi szerint Kodit már nem látom többé. Partot értünk.

Másnap ételhez is jutottunk, Armin jóvoltából. Nem volt túl nagy étvágyam. Sőt, hányingerem támadt ha ételre néztem. Inkább csak besuvvasztottam a táskám méllyére, amikor senki sem látta, mivel nem akartam olyan eljárásban részesülni Mikasa által mint Eren.