I Still Don't Know My Name [Armin x OC] (BEFEJEZETLEN)

XVII.

Kinyitottam szemeimet. Egy békés kis szobában találtam magam. A szobában egyedül egy gyertya világított, egy asztalnál, ahol valaki írt valamit. Lassan felültem a szoba sarkában található ágyról, amint közelebb mentem az asztalnál ülő nőhöz, megláttam, hogy az anyukám az. Serényen írt egy feljegyzést, egy barna borítós, vaskos könyvbe.
- Anya...? - szólítottam meg, de nem adott visszajelzést. Lassan felnézett jegyzetéből, és gondolkodni kezdett.
- Mivan, ha igaz... - vonta össze szemöldökét - nem vagyunk egyedül...

- Nem vagyunk egyedül! - pattant fel a szemem. Csak álom volt. Felettébb furcsa álom. Lassan felültem, és realizáltam, hogy hol vagyok. Egy szobában. Nappal van. A szobán kívülről barátságos beszélgetés hallatszott be. Azt hittem...mindennek vége lesz ott a csatamezőn. Nincs vége. Hogyan lehetséges ez? Hogyhogy itt vagyok? Hol vagyok?
- Már fel is ébredtél? - jött be egy lány a szobába, majd le ült mellém - Még talán van egy kis hőemelkedésed... - érintette meg kézfejével a homlokomat - Egyébként te vagy Elizabet James, jól tudom?
- Igen. Én vagyok. - mondtam kábán
- Nagyszerű. Akkor jól felismertünk. Hasonlítasz az anyukádra. - mosolygott rám kedvesen
- Hol vagyok? - kérdeztem
- A Felderítő Egység főhadiszállásán.
- K-komolyan? Akkor már ide tartozom, igaz? - csillant fel a szemem
- Ha a hadnagy alkalmasnak talál, akkor mindenképp. És nem mindenkinek Lisanne James az anyukája, ugyhogy biztosan alkalmas vagy... - jegyezte meg - Egyébként ismered Eren Jeager-t?
- Ismerem őt. Miért? Mi van vele?
- Csak érdekelt, hogy ismered-e. Levi kitalálta, hogy ő is csatlakozhatna a felderítő egységhez, ugyanis kiderült, hogy van egy különleges képessége ami a-
- Hogy mi?! Ki van zárva! Ne jöjjön ide! - ugrottam fel, mire a lány furcsálva nézett rám
- Jól beverted a fejed, nem is egyszer, igaz? - borzolta meg a hajamat - Kimostam a ruhád, már meg is száradt. Öltözz fel, és gyere ki az étkezőbe. Én szólok a hadnagynak, hogy felébredtél. - távozott a lány
Nagyszerű. Itt lesz Eren is...ráadásul most kell kiderülnie, hogy van egy földönkívüli képessége is, amellyel azonnal lekenyerez mindenkit. - rángattam fel magamra erőszakosan a farmerom - Nem akarom, hogy át vegye a helyem. Itt végre szeretni fognak. Egyébként is, tök ellenséges velem, szinte százszázalék, hogy utál. Életében maximum egyszer szólt hozzám! Pedig még a legjobb barátunk is közös! Mégis mi a baja velem?! Mi a szar baja van?! - hergeltem magam, miközben az étkezőt próbáltam felkutatni
Amint megtaláltam, kihúztam egy széket, majd leültem. Lehajtottam a fejem az asztalra és becsuktam a szemem. Pár perc múlva viszont lépteket hallottam, úgyhogy izgatottan felkaptam tekintetem. Levi hadnagy volt az. Leült velem szemben.
- Tehát Elizabet James... - nézett rám, mintha éppen a lelkemben olvasna
- Igen.
- Akarsz csatlakozni közénk?
- Ez minden vágyam - csillant fel a szemem
- Miért akarod ezt annyira? - mondta lassan
- Anyukám a példaképem. A helyébe fogok lépni. Titánokat akarok ölni.
- Értem...szóval jónak hiszed magad...
- Öhm... Nem, én nem, csak -
- Ne, ne szabadkozz. Ez jó dolog. Látok benned potenciált. - jegyezte meg elisnerően - És a teával hogy álsz? - állt fel az asztaltól
- Szeretem a teát. - mosolyodtam el
- Örömmel hallom. - sétált a konyhapulthoz, majd megtöltött két poharat teával, az egyiket elém rakta a másikkal visszaült a helyére.
Én feltettem a két lábamat törökülésbe. Már kisgyerekkori szokásom, sose bírtam rendesen ülni egy széken. És valljuk be, nem vagyok túl nagynövésű.
- Tedd le a retkes lábad a székről, most lett takarítva! - ripakodott rám a hadnagy
- Igenis - ültem vissza eredeti pozíciómba, nevetésemet
elfolytva - Egyébként... Most mi van Eren-nel? Milyen ereje van? Vagy mi...
- Átváltozott egy titánná és vissza. Nem is egyszer. - közölte Levi közömbösen, mire kikerekedett a szemem, és kishíján félrenyeltem - Hogy irányítani tudja-e, azzal ő maga sincs tisztában. Az ügyet bíróság elé fogják vinni. Nemsokára indulunk is Hange-val és Erwin-nel. Petrát megkértem, hogy segítsen neked eligazodni az új közegben. - ált fel az asztaltól
- Rendben. Köszönök mindent.
Ezek után egyedül megittam a maradék teámat, és amint Levi elment, feltettem a lábam a székre. És mostmár talán bevallom, Eren nem férkőzhet az én helyembe. Ez egy nekem készített hely ebben a társaságban. Végre megtaláltam az otthonomat, a helyet, melyet mindig is kerestem. Itthon vagyok...itthon. Amikor megittam a teámat, neki idultam az ismeretlen lépcsőknek és folyosóknak. Amikor ráleltem az első emeletre vezető lépcsőre, hangosan trappolva felfutottam rajta. Viszont nem álltam meg az első emeletnél, a negyedikig rohantam. Az emelet végén egy tárgyaló szoba volt. Nem volt csukva az ajtaja, még csak kilincsre sem. Nem gondoltam túl, hogy be menjek-e vagy sem. Szépen be volt rendezve a szoba, ennek ellenére nekem mégis csak a keresztbe rácsozott ablakból látható panoráma kötötte le a figyelmem. Nagyon messziről ugyan, de látható volt a bíróság. Ritka szép épület volt az. Egy jól irányzott ugrással már fenn is voltam az ablak párkányában. Vajon most mi történik ott a többiekkel?
- Elizabet James! Most azonnal szállj le az ablak párkányából! - szólalt meg mögöttem egy női hang. Ugyanaz a lány volt, akivel elsőnek találkoztam. Valószínűleg ő volt az említett Petra.
- Igenis! - ugrottam le - Tudom én, hogy nem illendő az ilyesmi, csak elvarázsolt az ablakból látható táj.
- Táj? Milyen táj? Fák vannak csak itt.
- Messziről látszik a bíróság. Kívülről is igazán figyelemfelkeltő épület, pedig kívülről már láttam jó párszor. Arról még viszont csak hallottam, milyen belül. Festmények vannak a falain, és ha a festmények nem elkápráztatóak csak önmagukban, azoknak ott még biztosan történetük is van. Tehát azok ott képek, amik történeteket mondanak és -
- Na figyelj, arra gondoltam, elhozhatnánk a cuccaidat ide. - törte meg az áradozásom
- Rendben. - mondtam, majd elindultunk lefelé a lépcsőkön.
Nagyon vártam, hogy végre láthassam Christa-t, Armin-t, Ymir-t. Főleg Armin-t. Meg akarom mondani neki, hogy...na jó, fogalmam sincs mit akarok mondani, csak látni akarom.