I Still Don't Know My Name [Armin x OC] (BEFEJEZETLEN)

VII

844.

Már jópár hónap eltelt, hogy anya meghalt. De semmi sem javult. És nem is úgy nézett ki a helyzet. Én viszont nem fogok várni és tétlenül szenvedni, ugyanis van egy tervem, ami pedig az, hogy a drogokat és alkoholokat, melyeket apa vesz, leviszem a város másik végén található patakhoz és beledobom. A vize majd olyan messzire viszi, hogy soha többé nem látjuk majd viszont. Ezt Kodi-nak is elmondtam de szerinte hülyeség és amikor megkérdeztem, miért is az csak annyit mondott, hogy "te ehez kicsi vagy még". Lehet, tényleg kicsi vagyok, de akkor is cselekedni fogok és Kodi-val vagy Kodi nélkül, nekem aztán mindegy, de amit kiterveltem azt megvalósítom, ráadásul ma éjszaka. Kodi begyujtott a kandallóba, ahogy minden este. Tél felé járt az idő, tehát elég hideg volt, hó is volt odakint néha-néha, mint ahogyan most is. Szépen lassan elkészülődtünk lefekvéshez. Apa ma pont nem volt otthon, mert megesik, hogy akaratán kívül a kocsmába tölti az éjszakát. Agyalgattam még az ágyamba ezen-azon, Kodi pedig el is aludt. Kisettenkedtem a konyhába. A szekrény alatt lévő ládányi sört és doboznyi drogot elvonszoltam a kijárati ajtóhoz. Odakint hó volt, tehát felvettem minden megtalálható meleg ruhámat. Csak a szemem és az orrom látszott ki, és a kezem. Kimentem az udvarra, és meggyújtottam a lámpást, mely majd megvilágítja utam. A fényénél a rőzsetartóra kötöztem fel mindent, aztán rákötöttem az egészre egy pokrócot mert féltem, hogy leesnek. Majd nekivágtam az útnak. Elég nehezek voltak a dolgok, úgyhogy többször is meg kellett állnom pihenni. Még alig mentem valamennyit, de már teljesen kifulladtam. Leültem a hóba, ami pedig zuhogni kezdett.

-Menni fog...mindjárt a pataknál leszek...- bíztattam saját magam
-Te meg ki vagy és kihez beszélsz?! Választ kérek, különben a pofád nem ússza meg golyó nélkül!- szólított meg valami reszelős férfi hang, akiből épphogy csak egy alakot láttam a sötétől és a szakadó hótól
-Én csak...hát...- ijedtem meg
-Jaa, hogy csak egy kislány.- mondta nyugodtan, majd odalépett hozzám. Az ő arcából se volt kinn sok, csak a szürke szeme -Állj fel!- nyújtotta a kezét. Én pedig felálltam, és ez a sörös üvegek nagy csörömpölésével járt.
-Mi van abba a szaros rőzse tartódba, hogy így csörög?- nézett erősen a szemembe
-

Az nem publikus.- vágtam rá
-Na jóva'- morgott vissza, aztán a grabancomnál fogva az egyik közeli ház eresze alá rángatott, ahol nem esett a hó
-Olyan ismerős a szemed... Hadd nézzem meg jobban, hogy ki is vagy...- motyogta, majd levette a kapucnim, és lehúzta a szám elől a sálat- Szakasztott Freida Reiss... Akkor ezért voltál olyan ismerős nekem. Mondd csak, hogy is hívnak?
-Elizabet James vagyok.
-Értem. Hát még rokonság sincs köztetek. De lehetséges, hogy csak tagadod... Mondjuk ezt nem a szakadó hóba kéne megbeszélnünk. Én pedig messze lakok. Itten van egy közeli kocsma, az szerintem megteszi, meg akkor mán legurítanék pár felest is.
-Na, az biztos, hogy én sehová nem megyek magával, a nevét se tudom!- ugrottam hátra, mint valami macska
-Jó, bemutatkozom, Kenny Ackarman vagyok. Most akkor jössz már? Vagy mennyit szarakodjak még veled?
-Nem megyek.
-Rendben, akkor ne gyere, viszont a lámpásod mécsese ki fog égni és nemigen jutsz haza anélkül. A kocsmába viszont van mécses is...- mondta ravaszan. És sajnos igaza volt, a mécsesem a végét járta.
-Hát jó...- egyeztem bele egy kis habozás után

Kenny a kapucnimnál fogva vezetett, és szerintem tudja, hogy mi lapul a hátamra kötött rőzsetartóban. Átmentünk néhány sikátoron, mire megtaláltuk az egyetlen álmatlan helyet; a kocsmát. Amikor beléptem, nem fogadott túl szép látvány, gyakorlatilag a hely tele volt olyan emberekkel mint apa, öregek, részegek és ijesztőek. Nyilván mindenki megbámult, nemhiszem, hogy egy hat éves kislány a kocsmában annyira megszokott lenne. Kenny-vel leültünk az egyik asztalhoz, az ott ülők eléggé néztek az öregre, hogy miért hozott ide. Az egyik, egyenlőre kevésbé részeg férfinak viszont megsúgta:

-Csak figyelj, a kicsilány rőzsetartójában alkohol és drog lapul. A drogot eladhatnánk valami busás kis pénz összegért, a pia meg mindig jól jön.

A másik csak egyetértően vigyorgott. Én pedig végülis odaadnám nekik, ha adnak érte valamit akkor meg főleg. De biztosan nekik is biztosan van családjuk és én nem akarom, hogy más gyerekek is átéljék amit Kodi és én. Minél gyorsabban meg kell szabadulnom erről a helyről. Csak a beígért mécses kéne. Amíg Kenny beszélgetett és ivott, én lecsúsztam az asztal alá, onnan pedig a másik asztal alá. Így másztam asztalok alatt, amíg el nem értem egy ajtóig, ami valószínűleg valami raktár volt. A tippem bevált, tényleg az volt. Pár perc tapogatózás után, megtaláltam a mécseseket. Zsebre vágtam vagy hármat, majd ki akartam jönni a raktárból, de be volt kulcsolva az ajtó. Rám zárták míg benn voltam?! Teljes erőmmel nekimentem az ajtónak, ami végül kitört zsanérjaival együtt, én pedig ráestem. Minden szempár rám szegeződött. Semmivel sem törődve felálltam és rohanni kezdtem a kijárat felé.

-Szökik a pia!- kiabálta el magát az egyik pasas

Egy puskagolyó csapódott bele a hátamon lévő sörös üvegekbe, majd az arcom mellett is elsuhant egy. Valószínűleg meg is sértett, mert azon a fertájon égő érzést éreztem. Már majdnem elértem a kijáratot, csakhogy egyikük megragadta a rőcsetartót, így lerántotta rólam az alkoholokat.