Váratlan szerelem // Draco Malfoy 18+//

11.rész

1 hét eltelt apám fantasztikus ötlete óta. Azóta Pansyvel is találkozott és belement a dologba. 3 napja mást nem látok csak hogy Potter és Parkinson éjjel-nappal együtt vannak. Láttam már párszor a nagyterembe, hogy Potter haverjainak nem nagyon tetszik ez az álláspont. Gyakorlatilag le vannak szarva, de nembaj erre van egy remek ötletem.

-Elég pöcs haverotok van már nem azért.- szóltam oda Weasleyéknrk
-Ezt miért mondod?- kérdezte Hermione felvont szemöldökkel
-Le sem szar titeket, nem tűnt fel?- nevettem
-Képzeld feltűnt, de meg lehet érteni hogy szerelmes!- szólt vissza Ron
-Szerelmes?- nevettem
-Két nap alatt nem lehet szerelembe esni!

Gondolom Draco láthatta hogy velük beszélek, hiszen idejött. Gondoltam hogy ő is hozzá szól majd a dologhoz, mindig ezt csinálja, persze ezért is szeretem. Másokat lehet zavar, hogy folyton szekál mindenkit, de szerintem ez még vonzóbbá teszi. Engem nem nagyon érdekel hogy beszél mással, én is ugyan ilyen vagyok. Meglátszik kinek a lánya vagyok. Bár olyan kegyetlen mint az apám sosem voltam, és nem is leszek.

-Te aztán nagyon hiányoztál ide!- forgatta meg a szemeit Granger
-Elhihetitek, hogy nem miattatok jöttem ide, és ilyen senkik nekem csak ne pofázzanak.- nevetett
-Na jólvan lúzerek, remélem minden mególdódik köztetek és a kis barátotok nem felejt el teljesen.- húztam gúnyos mosolyra a számat

Indultunk volna el, de a kis sárvérű természetesen megszólalt.

-Ugyan olyan fasz ez a lány mint az apja, figyeld meg előbb utóbb minket is megöl!
-Látom 7 év alatt nem tanultad meg, hogy nekem ne ugass vissza.
-Leszarom kinek a lánya én megütöm!- idegeskedett Ronnak
-Csak nyugodtan, lássuk mire mész.
-Nem éri meg, gyere!- húzta magával a lányt

Nem tudom ez mi a faszt képzel magáról. Tudom, hogy engem se kell félteni hisz elég nagy szám van, de hogy ő kezet emelt volna rám? Kész vicc, egy bogarat nem mer összetaposni, nemhogy engem. Lehet túl sokra tartom magam, de kit érdekel? Tisztában vagyok az értékeimmel. Viszont hogy azt gondolta rólam hogy én bárkit is bántani tudnék, az övön aluli volt.

~Harry szemszöge~

Pansyvel megint közel kerültünk egymáshoz. Senki nem nézi ezt jó szemmel de ki nem szarja le? Én jól érzem magam vele, más véleménye meg nem érdekel.

-Mi a faszért vagy ennyit Parkinsonnal?- kérdezte Hermione
-Talán tetszik neked?
-És ha tetszik mivan?- kérdeztem
-Nekem is van jogom szerelmesnek lenni mint ahogy nektek is!
-Eddig Violettért voltál oda most meg Pansy? Már ne is haragudj de te nem vagy normális!
-Azt hittem ti támogatni fogtok!- szóltam ingerülten
-Mi mindig melletted álltunk ha kell de ez kibaszott szar döntés részedről! Nem lehetsz ilyen vak, csak kihasznál!- szólt Ron is a dologhoz
-Menjetek a picsába!

Hihetetlen hogy nem örülnek a boldogságomnak. Én azt hittem barátok vagyunk, erre meg hátat fordítanak. Kimegyek kiszellőztetem a fejem, mindenkinek jobb lesz.

-Szia, Harry!- szólt Violet

Még mindig rohadt gyönyörű amúgy, de Malfoy barátnője, és ezt tiszteletben is tartom, meghát nekem ott van Pansy.

-Szia! Hát te merre jártál?
-Csak Pansynél jártam, jól megvagytok?
-Persze! Van kedved sétálni egyet?
-Hogyne, miért is ne?!

~Violet szemszöge~

A kis veszekedésem után Grangerrel úgy döntöttem meglátogatom Parkinson "barátnőmet". Kíváncsi vagyok hogy halad a terv, ha elszúrja apám ki fog akadni. Bekopogtam az ajtón majd vártam, hogy végre idemásszon.

-Denem?- kérdezte meglepetten
-Mint látod. Beszélnem kell veled!
-Gyere be..

Igen mire kimondhatta volna én már bent is voltam a szobájában. Lehet kicsit sokat képzelek magamról, de mit számít? Élvezem.