Vágyaim mocskos titka. +18 - BEFEJEZETT.

Part 1. - Annyira utálom.

-    Anna, hol vagy már? Miért ennyire nehéz behozni kettő kibaszott kávét? – Üvöltött ki az irodájából az a suttyó paraszt, akit a legjobban utáltam az életemben jelen pillanatban.

Az illető nem más volt, mint a híres neves pöcsfej, a munkatársam, Adam Rope.
Bunkó, arrogáns, nagyképű, seggfej, kretén, bunkó, bunkó és bunkó.
Szebb szavakat nem találok rá jelen pillanatban, mert az idegeimre megy teljesen oktalanul. A kurva kávéfőző vacakol és persze ez az én hibám természetesen, mikor nem is az én feladatom lenne a kurva kávé főzés az irodában.

- Anna bazdmeg, egy perced van, hogy behozd őket az irodámba. – Kiabált ki újra nekem az a pöcsfej az irodájából.

Nagy nehezen lefőztem a kávékat és elindultam annak a pöcsfejnek az irodájába. A kezem remegett az ismeretlen félelemtől amit ez az ember okozott, de mellette nagyon is ideges voltam rá. Féltem tőle valamiért, valami megmagyarázhatatlan miatt.
Egyik lábammal berúgtam az ajtót, hogy betudjak menni, mire minden szem rám szegeződött.

- Jóreggelt kívánok az Uraknak. – Köszöntem Mr. Bunkó fasznak és rögtön az előtte ülő öltönyös férfire pillantottam. – Uram a kávéja, egészségére. - Nyújtottam át, miközben egy hatalmas széles mosolyt villantottam hófehér fogaimmal.

- Köszönöm szépen hölgyem. – Köszönte meg illedelmesen az idegen. – Milyen szép magácska kedvesem, Adam nem is említette, hogy itt a cégnél ilyen csinos hölgyek dolgoznak.

- Oh ne essen túlzásba Robert, vannak itt sokkal szebb hölgyek is. – Rám pillantott Adam a mondat végén és flegma undorral grimaszolt egyet.

- Köszönöm a bókot uram. -Próbáltam nem foglalkozni Adam bunkó megjegyzésével.

- Ez csak természetes kedvesem, csak az igazat mondtam. Ha magára nézek azt kell mondjam hogy a természetes szépség világosodik meg önben, az arca makulátlan kedvesem.

- Anna kérlek hagyj magunkra. – Vágott közbe Adam arrogáns bunkó stílusban.

- Minden jót. – Rá mosolyogtam Robertre zavaromban és kijöttem az irodából.

Miután becsuktam az ajtót fogtam a fejemet és teljesen elvoltam képedve Mr. Bunkó fasznak a beszólásán.
Oké, oké értem én, mert nem vagyok egy csinos lány, vagyis hát csinos vagyok valamennyire.
Szőke vállig érő hajam van, világító zöld szemeim és az az egy, amitől mindig is le voltam nézve egész életemben.
Nagy fenekem és hatalmas kebleim vannak. A legtöbb férfi ezért éhen halna szerintem, na de Adam?
Na ő nem.
Ő mindig is undorral és lenézően nézett rám egész életében.
Nem lehet mindenkinek tetszeni, na de azért basztatni sem kell a másikat a kinézete miatt. Nem egyszer kaptam tőle bunkó és csúnya megjegyzéseket az irodában, és valahogy mindig egy " húzzál el máshova dolgozni" mondattal zárta le bántalmazását.
Visszamentem az asztalomhoz és próbáltam a feladatomra figyelni.
A cég ahol dolgoztam autó szállítmányozással foglalkozott. Adam Rope volt az egyik értékesítő, aki az autó szállítmányozással és a kamion flották kezelésével foglalkozott.
Az én dolgom az email-ek és telefonok kezelése, papírok szerződések elkészítése, rendezvények lebonyolítása és tárgyalások megtervezése volt. Magyarul az egyik főnök jobbkeze voltam.
Az én kis irodám nagy pechemre Adam irodája mellet volt.
A kollégám, Anita, aki mellettem ül a másik asztalnál a másik irodában ma nem jött dolgozni, mert fogorvoshoz ment, az ő feladata volt a kávék lefőzése és bevitele, de ma minden az én nyakamba szakadt.
Elintéztem pár telefont mikor hallottam, hogy nyílik Mr. Bunkó fasz irodájának ajtaja.

- Köszönöm Robert, hogy ma benézett hozzám, átgondolom az ajánlatát.

- Én köszönöm, hogy fogadni tudtál Adam, remélem igent mondasz az ajánlatomra és többször jöhetek be ide. Már csak azért is megéri ide bejönnöm, hogy lássam ezt a szépséget. – Fordult felém Robert.