A metrótól szinte futva mentem az irodáig. Nem bírtam várni a válasszal, minél hamarabb megakartam tudni az igazságot.
Idegesen nyomtam a lift gombokat, de az mintha direkt csigalassúsággal ment volna a mai napon.
A lift felért végre a tizedikre és rohantam a kis ficak felé, ahol Anita ülni szokott.
- Jó reggelt Anna.
- Anita, szia, na mi a helyzet? – Kérdeztem lihegve.
- Futottál?
- Igen, nagyon kellet már pisilnem. – Füllentettem. – És mi a helyzet?
- Voltam orvosnál.
- És? Mit mondott?
Arcára mosoly ült ki. Rémisztő volt számomra. Nem tudtam, hogy boldog mosoly mert terhes vagyok vagy boldog mosoly mert nem vagyok terhes.
- A legjobb hírt mondta.
- Az az?
- Nem vagyok terhes.
- Mi? Ez biztos?
- Igen, nyoma sincs terhességnek, egyszerűen csak kimarad.
- Öhm... És akkor nem vagy terhes? - Kérdeztem újra mint egy kretén.
- Nem vagyok terhes. Vettek vérmintát, az se mutatta ki, se a pisi se az ultrahang sem, semmi sem.
- Oh baszki hála az égnek.
- Ennyire örülsz neki? – Kérdezte röhögve.
- Tegnap úgy tűnt, te is megvagy rémülve, ezért gondoltam azt, hogy nem akarsz gyereket.
- Hát, nem lett volna szerencsés. Ha már csak az apa jelölteket nézzük, már az kurva gáz lett volna.
- Tényleg, kivel dugtál innen az irodából? Tegnap mondtad, hogy lehetséges innen van az apuka.
- Oh, igen, hát csak az egyik bunkó öltönyös fasszal.
- Értelek, azok tényleg mind egytől egyig pöcsfejek.
- Igen.
- Hagylak is dolgozni, nem tartalak fel.
- Köszönöm Anna, hogy ennyire figyelsz rám. Te tényleg egy nagyon jó barát vagy.
- Ne köszönd.
Bementem az irodámba és magamra zártam az ajtót. Nem akartam, hogy bárki benyisson mikor eljárok egy örömtáncot a fantasztikus hír hallatán.
Adamnek nem lesz gyereke, ami kurvára feldobta a hangulatomat és alig várom, hogy elmondjam neki is.
Elővettem a telefonomat, kikerestem a nevét és pötyögni kezdtem.
"Nem leszel apuka, nemsokára bemegyek hozzád."
Küldés.
Feladó: Adam
"Kettő percet kapsz, hogy be gyere az irodámba szépségem."
Jött a válasz, azonnal.
Gyorsan elszaladtam a mosdóba, rendbe szedtem magam a reggeli futásom után, tettem magamra egy keveset a kedvenc parfümömből, megfésülködtem és levettem a bugyimat. Gondoltam odaadom Adamnek egy kis meglepetés ajándék gyanánt.
Ez lesz a kis meglepetésem Adam számára, tudom, hogy nagyon fog neki örülni.
A cicijeimet is feljebb toltam és elindultam az irodája felé.
Kopogtattam, és vártam, de nem jött válasz.
Kopogtattam még egyszer, de pár másodperc után se jött válasz.
Hirtelen felindulásból lenyomtam a kilincset és benyitottam.
A mosoly az arcomról egy szempillantás alatt eltűnt.
Ott találtam Adamet, amint az asztalon fekszik háton és Anita ül rajta, a csípőjén. Még ruhában voltak, mekkora mázli. Szebb lett volna, ha már meztelenek.
- Anna. – Nézett rám Adam.
- Oh baszki. – Ugrott fel Anita mikor meglátott. – Anna szia, én már megyek is.
- Nem kell menned, maradj csak, majd én megyek, fejezzétek be, amit csináltok.
Megfordultam és elhagytam az irodát.
Az Adambe vetett hitem, hogy mégis jó ember egy pillanat alatt szerte foszlott ismét.
Nem tudom elképzelni, hogy mi lehetett az előzménye az előbb látott jelenetnek.
A szívem hevesen kalapált és kezdett kurvára elegem lenni abból, hogy Adam játszadozik velem.
Visszamentem az irodámba és úgy tettem mintha tökre dolgoznék pedig csak az üres laptop kijelzőt néztem.
Kopogtatnak az ajtómon mire ki kiabálok, hogy szabad.
Csak remélni tudom, hogy nem Adam vagy Anita akar bejönni hozzám.
- Anna beszélhetnénk? – Adam. Rábasztam.
- Nincs miről beszélnünk.
- De van.
- Szerintem nincs, hagyj magamra dolgoznom kell.
- Anna kérlek.
- Fejezd ezt be Adam. Mi a faszt keresett rajtad Anita az előbb? Ment megünnepelni, hogy nem terhes? Bazdmeg. - Üvöltöttem. - Ha nem nyitok be meg is dugod őt? Gondolom engem is megbaszni akartál igaz? Úr isten, hogy dőlhettem be ennyire neked.
- Kérlek ne mondj ilyeneket, nem dőltél be semminek sem, pláne nem nekem.
- Basztok még?
- Mi?
- Azt kérdeztem basztok e még titokban?
- Nem, hidd el nekem, hogy nem.
- Adam ezt be kell fejeznünk. Nem vagyok hozzád való és te sem vagy hozzám való.
- Bazdmeg Anna ne már.
- Menj innen, hagyj békén.
- Anna kérlek, miért vagy most ilyen?
- Azért basz fel idegileg ennyire ez az egész, mert azt hittem alakul köztünk valami. Azt hittem megváltoztál és érdeklődsz irántam, de gondolom én is csak egy név lettem volna a végén a kis pontozó füzetedben.
- Na mi van már kutakodtál is a szobámban mikor elbújtál a szekrényben?
- Igen, de már le is szarom.
- Belém szerettél?
- Menj ki Adam.
- Belém szerettél? – Tette fel újra a kérdést.
- Nem.
Megfordult és idegesen kiment az irodámból egy szó nélkül.
Mikor becsukta az ajtót lerogytam a székembe és az üres szobának suttogtam.
- De már majdnem igen.
YOU ARE READING
Vágyaim mocskos titka. +18 - BEFEJEZETT.
Romance" A hajam egyre jobban habosabb lett, így mindkét kezemet bevetettem a hajmosáshoz. Már majdnem végeztem mikor hirtelen megfogott egy erős kéz. Testem teljesen nekifeszült a hideg fali csempének. Kinyitottam a szememet, de sötét volt mindenhol. Leka...
