Vágyaim mocskos titka. +18 - BEFEJEZETT.

Part 31. - A rettegés háza.

Pénteken semmi másra sem vágytam, csak arra, hogy hazamehessek és aludjak egy jót.
Gondok voltak az egyik autó flotta szállítmányozásával és egész nap rohangálnom kellet és konkrétan mindenkivel üvöltöttem, hogy végezze már jól a munkáját.
Adamnek el kellet mennie az egyik külsős céghez tárgyalni, de még nem ért vissza, kicsit aggódni kezdtem érte.
Fel alá járkáltam az irodámban mert nem vette fel a telefont sem. Beszéltem Jamessel és el is húzódhatott a tárgyalás.
Leültem a székembe és egy hatalmasat kortyoltam a nyugtató gyógynövényes teámból, de kibaszottul nem volt haszna, nem nyugtatott meg.
A telefonom rezegni kezdett az asztalomon.
Újra Sophie Bard hívott, azonnal felvettem és beleszóltam.

- Sophie, minden rendben?

- Hello Anna. – Szólt bele egy erős férfihang. A gyomrom azonnal remegni kezdett és éreztem, hogy egy hatalmas gombóc növekszik a torkomban.

- Lucas? Mi.. Miért hívsz Sophie telefonjáról? Hol van Sophie? – Éreztem, hogy könny gyűlik a szememben.

- Elég a kérdésekből, majd megtudod.

- Mit akarsz te szemét?

- Azt, amit nem adtál meg nekem eddig.

- Mi?

- Kapsz egy órát, hogy ide érj, vagy Sophienak vége.

- Hova kell mennem?

- Blader Street 564. Egy órád van ribanc.

A vonal megszakadt és azonnal tárcsázni kezdtem Adam számát, de nem vette fel a huszadik csörgés után sem.
Nem várhattam tovább, ha ez a rohadék bántani fogja Sophiet kitekerem a nyakát. Hívtam egy taxit magamnak és negyedóra múlva már úton is voltam a megadott címre.
Folyamatosan hívtam Adamet de nem válaszolt egyetlen egy hívásomra és üzenetemre sem.
A biztonság kedvéért hagytam egy cetlit az íróasztalomon, ha bármi baj történne és nem jelentkeznék mondjuk egy hét múlva sem, legalább tudják hol keressék a hullámat.
Még volt húsz percem, de már megérkeztem a megadott címre. Kifizettem a taxit és vártam egy kicsit, hogy erőt gyűjtsek magamnak.
A kertes ház ajtajához sétáltam és lenyomtam a kilincset. Az ajtó rögtön kinyílt, nem volt bezárva.

- Hol vagy te szemét? – Kiabáltam be, de nem jött válasz.

Az ajtót becsuktam és elindultam befelé a nappaliba lassú léptekkel. Nem láttam mozgást, de a lámpa mindenhol égett, valahol itt van a házban az a rohadék.
Mikor befordultam a nappaliba, a hangom is elakadt, zokogni kezdtem és megjelent előttem az a kép, amitől mindig is rettegtem.

- Ó, Anna, végre ideértél, már nagyon vártunk téged. – Mondta undorító vigyorral a képén.

Az egyik fotelben ült Lucas, majd előtte a földön feküdt az összevert Sophie, arca véres volt, és megvolt kötözve teljesen. Tekintetem Sophieról a szobában lévő székre pillantott, ahol a szerelmem ült, megkötözve, véres arccal és monoklival a jobb szeme alatt.

- Adam, uramisten. – Elindultam felé, de Lucas felpattant és egy fegyvert rántott elő kabátjának belső zsebéből.

- Csak nem gondolod, hogy oda mehetsz hozzá te ribanc.

- Lucas, mit tettél vele? Mit tettél velük? – Üvöltöttem vele.

- Oh, csak azt kapták, amit érdemeltek, de Adam még keveset is kapott, direkt nem voltam vele annyira kegyetlen, mert szeretném, ha első sorból nézné végig azt, amit veled fogok tenni.

Adam felnézett rám és elmosolyodott. Olyan volt mintha így próbálna engem biztatni vagy megnyugtatni, de cseppet sem volt nyugodt a helyzet. Bántalmazta Sophiet és Adamet is megverte. Csak azon járt az agyam, hogy Adam, hogy került ide és hogyan tudnánk megszökni innen és értesíteni a rendőrséget.

- Fejezd be Lucas, vége van engedd el őket most.

- Dehogy van vége kedvesem, akkor van vége, hogy ha én azt mondom.

- Miért vagy ennyire kegyetlen?

- Megmondtam neked, ha nem kussoltok akkor végetek lesz.

- Egy rohadék vagy.

- Hívhatsz bárminek te ribanc, ne hidd azt, hogy veled kegyes leszek. Hisz nézd csak meg, Christi se tudta tartani a pofáját és most hol van? Na hol van? A föld alatt ahová való.

- Christi? – Patakokban folyt a könny az arcomon.

- Igen, az a ribanc, aki a cégemnél dolgozott és öngyilkos lett, hallhattál róla, benne volt a hírekben.

- Nem öngyilkos lett, te ölted meg.

- Nem kedvesem, a nagy szája ölte meg, mert nem tudta befogni.

- Te gyilkos, egy szemét gyilkos vagy.

- Mit számít egy olcsó ribanc? Szét tette a lábát majd utána már nem akart velem lenni, és ezek után mi következett? Feljelentett szexuális zaklatásért. Megmondtam kedvesem, velem nem lehet baszakodni.

- Dögölj meg.

- Nos, akkor kezdjük is el, mire várjunk még. – Váltott témát Lucas.

Fegyverrel a kezében Adam mellé sétált és közben bele rúgott a földön fekvő és eszméletlen Sophie lábába. 

- Ha nem teszed, amit mondok ez a fegyver el fog sülni, még pedig a drágalátos barátod testrészeibe, úgyhogy azt ajánlom kurvára tedd azt, amit parancsolok te ribanc.

Hozzá ütötte a fegyvert Adam fejéhez és undorítóan nevetni kezdett.
Hallkan tátogtam Adamnek, hogy sajnálom, de a szájában lévő textilanyagtól nem tudott válaszolni.

- Vedd le a pólódat, lassan szexisen.

- Tessék?

- Azt mondtam vetkőzzél ribanc, vagy megy a golyó a barátod lábába. Gyerünk.

Lassan a felsőm aljáért nyúltam és reszketve elkezdtem levenni magamról. Lucas kiéhezve figyelte a történéseket, és elkezdte kigombolni a nadrágját.
Felnéztem és Adam szemébe néztem. Könyörögtem Istenhez, hogy most segítsen meg minket.

- Jó, nagyon jó. Most vedd le a nadrágodat, háttal állva, szexisen a fenekedet ringatva.

Megfordultam és még jobban könnyezni kezdtem. Kigomboltam a farmer nadrágomat és ahogy kérte, elkezdtem a seggemet ringatva kibújni belőle.
Miután kibújtam belőle nem fordultam meg, nem akartam annak a patkánynak az arcát látni.

- Maradj így, és hajolj előre, majd, ha ez kész, húzd szét a fenekedet.

Lucas kérései botrányosak, gusztustalanok és undorítóak voltak. Egy kiéhezett vén perverz faszfejnek vannak ilyen kérései, akinek nem jut elég szex, pedig van felesége.
Széthúztam a fenekemet és közben körbe néztem a szobában, hogy találok e valamit, amivel letudnám ütni és el tudnánk menekülni.

- Egyenesedj ki és fordulj meg. – Jött a következő utasítás. Rettegni kezdtem, hogy valamikor hozzám is fog nyúlni.

- Vedd le a melltartódat, hadd lássam azokat az édes szép nagy melleidet, amit ma jól meg fogok baszni, hallod Adam, megfogom dugni azokat a melleket, és te végig fogd nézni. - Hajolt közel hozzá.

Zokogva kikapcsoltam a melltartómat és ledobtam a földre. Lucas fejbe vágta Adamet ismét a fegyverrel és elindult felém. Ösztönösen hátráltam egy lépést de rám fogta a fegyvert, és parancsolta hogy ne mozduljak.