Vágyaim mocskos titka. +18 - BEFEJEZETT.

Part 34. - Adam szemszöge.

ADAM SZEMSZÖGE.

Úgy szorítottam Anna kezét ahogy csak tudtam. A szemei lassan elcsukódtak és láttam, hogy nem emelkedik a mellkasa többé, nem vesz levegőt többé.

- Neeeeem, szerelmem, nem hagyhatsz itt.  – Üvöltöttem ahogy csak tudtam.

A halott barátnőm meztelen teste mellet térdeltem és azt kívántam bárcsak én haltam volna meg.
James berohant az ajtón egy mentőorvossal, de amint meglátták Anna élettelen testét ledermedtek.

- James, újra kell élesztenünk, gyerünk már basszameg, nem halhat meg. – Üvöltöttem az orvosra.

Az orvos mellé térdelt és azonnal elkezdte az újra élesztő szívmasszázst.

- Egy, kettő, három, négy... - Számolt ahogy pumpálni kezdett a barátnőm mellkasán.

Berohant egy másik orvos is, kezében egy defibrillátor volt. Letérdelt az első orvos mellé, és már kapcsolta is be a gépezetet.

- Három, kettő, egy, hátra. – Kiabálta az orvos, miközben Anna mellkasára helyezte a készüléket. Rázkódott a teste, de nem nyitotta ki a szemét.

- Újra, három, kettő, egy, hátra. – A gép ismét a mellkasán volt, de semmi, nem jelzett a monitor, hogy lennének élet funkciók.

- Gyerünk már, ne add fel Anna. – Kiabálta az orvos.

Újabb befújás, szívmasszázs és defibrillátor. De Anna nem mozdult meg.
A szívem bele fájdult, hogy így veszítettem el a szerelmemet. Anna talán nem is tudta, hogy mennyire szeretem és hogy mennyire fontos ő nekem. Ő az életem kibaszot szerelme istenemm.
Az orvos tovább próbálkozott, de semmi, nem történt semmi sem.
Abigel a földön ült és sokkot kapott, legjobb barátnők voltak Annával, ő sem tudta feldolgozni, hogy mi történt.
Nem bírtam tovább nézni a halott szerelmemet, így kirohantam az erkélyre. Az életem darabokra hullott, egy rohadt szemétláda miatt, aki nem tudta csillapítani szexuális étvágyát és pont az én barátnőm kellet neki.

Dühömben ütni kezdtem a korlátot amennyire csak tudtam, mert nem voltam képes elfogadni ezt a helyzetet. Pár másodperc múlva én is a földön ültem és úgy zokogtam, mint még soha. Imádkoztam Istenhez, hogy legyen könyörületes és ne vegye el tőlem a szerelmemet.
A gondolataim elvesztek az emlékekben, amikben arról álmodoztam hogy megkérem Anna kezét és összeházasodunk, gyerekeink lesznek és boldogan élünk együtt, örökkön örökké.

- Adaaam. – Kiabálta Abigel, de nem foglalkoztam vele.

- Adaaam. – Kiabálta újra, miközben futott ki hozzám az erkélyre.

- Lélegzik, Anna lélegzik, gyere gyorsan.

- Tessék? – Ugrottal fel a földről.

- Lélegzik basszameg.

Berohantam a szobába és a gép pityegésére lettem figyelmes.

- Uramisten. – A szívemhez kaptam és újra zokogásban törtem ki.

- Azonnal kórházba kell szállítanunk, válságos az állapota, kérem álljanak arrébb, hogy behozhassuk a hordágyat.

Figyeltem ahogy felteszik az ágyra és nagyon óvatosan kiviszik Lucas letakart holtteste mellet. Ha ezt Anna túléli én leszek a legboldogabb ember a világon.
Betették a mentőautóba és elhajtottak vele.
Abigel, James és én is autóba ültünk és mentünk a mentő után.
Tíz perccel később már a kórházban voltunk és néztem hova tolják el Annát.
Az orvos kérte, hogy várjunk, sok idő lesz míg rendbe tudják tenni, hogy stabil legyen az állapota.

Már vagy két órája ültünk a folyosón, de még mindig nem volt semmi hír róla.
Abi is és James is nagyon kimerült volt.

- Honnan tudtátok, hogy hol vagyunk? – Kérdeztem.

- Anna az irodájában hagyott egy papírt, egy címmel, és odaírta, hogy ha nem kerülnék elő, itt keressétek a hullámat. – Mormogta Abi.

Felnevettem, mert imádtam, hogy Anna ennyire vicces és előrelátó mindig.

- Azonnal szóltam Jamesnek, aki hívta a rendőrséget és elindultunk.

- Köszönjük, hogy jöttetek, ha nem jöttök akkor már én sem élnék szerintem.

- De élsz és ez a fontos, és Anna is rendbe fog jönni, remélem.

- Én is remélem.

- És te, hogy kerültél oda? – Kérdezte James.

- Elakartam intézni, hogy Lucas békén hagyja Annát, gondoltam megoldom pénzzel vagy bármivel, csak hagyja békén. Felhívtam és ezt a címet adta meg nekem is. Odaértem és Sophiet a földön találtam majd Lucas rám is rám támadt. Egy székre ültetett és megkötözőt.Mikor magamhoz tértem akkor, Lucas borzalmas dolgot tett.

- Mit tett?

- A két szemem láttára erőszakolta meg Sophiet.

- Uramisten, szegény lány.

- Félig el volt kábulva, mert Lucas neki is beadott valamit, de borzalmas volt. Az a sok kín és szenvedés, egy életre megsebzi az embert.

- És Anna?

- Lucas felhívta Őt, Sophie telefonjáról, hogy menjen oda és beszéljenek, Anna meg hát egyből jött.

- Őt is bántotta?

- Nem, de akarta. Le kellet vetkőznie előtte és még hozzá is ért a melléhez és hát, még máshoz is, de nem erőszakolta meg.

- Hála az égnek.

- Verekedni kezdtünk és el akartam venni a fegyvert Lucastól, de nem sikerült és ekkor meglőtte Annát, mert hívni akarta a rendőrséget, a többit meg tudjátok.

- Borzalmas, ami történt, de Lucas meghalt, vége van.

- Igen, vége van, nincs többé.