Vágyaim mocskos titka. +18 - BEFEJEZETT.

Part 39. - Igen.

PÁR NAPPAL KÉSŐBB.

Tökéletes idő, tökéletes napsütés, egyszerűen tökéletes ma minden.
A hatalmas templom ajtóbal állok, oldalamon Adam apukája, aki ragaszkodott hozzá, hogy ő kisérjen az oltárhoz a fia mellé.
Édesanyám már a helyé ült és törölgette a könnyeit a meghatódottságtól.
Egyszerre szólalt meg a három hatalmas orgona és lassan sétálni kezdtünk Michaellel.
Ránéztem a barátaimra és nem bírtam tartani a könnyeimet. Tekintetemet végig vittem az összes padsoron és örültem, hogy mindenki, aki számít, velünk van ezen a csodálatos napon.
Mikor édesanyám mellé értünk suttogott egy halk szeretleket és tovább törölgette a könnyeit.

Odaértünk lassan Adam mellé, és az arcára ki ült boldogságtól megremegett mindkét lábam.
Sosem hittem volna, hogy Adam lesz a férjem. A kapcsolatunk tényleg olyan viharosan indult, hogy eszembe se jutott előtte soha az, hogy mi valaha egy párt fogunk alkotni.
Michael átadta a kezem fiának és az atya színe elé léptünk. Az anyakönyvvezetői esküvő délelőtt volt, ahová csak a szűk család ment el és délutánra raktuk a templomi esküvőt és a lagzit.
Az atya csodálatos beszédet mondott el az ellentétekről és a köztük kialakuló szeretetről.
Mikor eljött a várva várt pillanat, hogy kimondjuk az igeneket, remegni kezdett a gyomrom, mert még mindig hihetetlen volt számomra ez az egész, hogy Adam engem akar párjának.

- Adam, most téged kérdezlek Isten és az Anyaszentegyház színe előtt, akarod-e a jelenlevő Annát feleségül venni?

- Igen, akarom!

- Mellette leszel egészségben, betegségben, gazdaságban és szegénységben, míg a halál el nem választ?

- Igen.

- Anna, most téged kérdezlek Isten és az Anyaszentegyház színe előtt, akarsz-e a jelenlevő Adamhez feleségül menni?

- Igen, akarok!

- Mellette leszel egészségben, betegségben, gazdaságban és szegénységben, míg a halál el nem választ?

- Igen.

- Ezennel kijelentem, mostantól, házastársaknak nyilvánítalak benneteket. Csókoljátok meg egymást.

A csók folyamán potyogni kezdtek a könnyeim.
A tömeg felállt, tapsolni kezdett, és hangos ujjongásban törtek ki.
Édesanyám odaszaladt hozzám és a szorosan magához ölelt engem is és a férjemet is.
Adam a férjem lett. Kibaszott szerencsés vagyok.
Kisétáltunk a templomból és elkészültek a hivatalos csoportképes is, majd ezt követte a csokor dobás.

- Akkor mehet, készen álltok?

- Igeen. – Kiabálta a tömeg.

- Akkor megy. Három... Kettő... Egy... Dobom.

A csokor repült és nagy meglepetésemre Anita kapta el. Rápillantott Theora és édesen elmosolyodtak mindketten. Remélem a baba születése után össze fognak majd házasodni.
Lassan elindultunk a rendezvényhelyszínre, ahol pompás négy fogásos vacsora várt minket.
A férjem és én egy hatalmas fehér limuzinnal mentünk, de még beugrott mellénk a kocsiba a kis Lucy is.
A helyszín nem volt messze, kocsival tíz perc alatt oda is értünk.
Mindenki kiszállt, bement és megkereste a saját helyét.
Olyan gyorsan történtek az események és a beszédek, hogy azok kaptam magam hirtelen, hogy már szolgálják is fel az előételt.
Mindenki beszélgetett, nevetgélt és táncolt. Egyszerűen öröm volt nézni a barátokat és rokonokat, hogy ennyire élvezik a mulatságot.

Kilenc óra körül begurult egy hatalmas hófehér négy emeletes torta, amit közösen vágtunk fel.
Az igazi party fél tíz után indult be mikor már mindenki rendesen fogyasztotta az alkoholt.
A férjemmel a parkett közepén táncoltunk összebújva.

- Jól érzed magad feleségem?

- Tökéletesen férjem.

- Szeretlek, örökké.

- Én is nagyon szeretlek Adam.

- Nincs kedved elmenekülni egy gyors menetre édesem?

- Ha nem tűnt volna fel éppen egy esküvőn vagyunk. – Nevettem.

- Tudom, de ész veszejtő vagy ebben a ruhában és ha nem dughatlak meg benne, akkor nem is lagzi a lagzi.

- Akkor gyere, szaladjunk ki gyorsan, de szigorúan egy gyors menetre.

- Értettem főnökasszony.