Inuzuma árnyéka

I.-Mondstadt a szabadság városa

A vihar csitulni kezdett ahogy egyre messzebb kerürltünk az Inuzumát körbevevő vihartól s kiértünk a nyilt vízre. A hajó egyenletesen haladt a vizen de a hatalmas gombóctól a torkomban így is rosszul voltam. Nem a hajó miatt, bár még sose utaztam vele. A szívem majd kiugrott a helyéről, nem hiszem el, hogy elhagytam Inuzumát, nem hiszem el, hogy megszoktem Baal kezei közül. De ez a valóság volt, itt áltam egy hajón melynek egy bizonyos  Beidou nevű nő a kapitánya. 

Szívességből kihozott Inuzumából mert megmentettem a fia Kazuha seggét a saját karmaim közül. Igen jól hallottátok a saját karmaim közül, ugyanis szabájt szegett az országban így Baal megparancsolta, hogy öljem meg. Viszon ez a bizonyos "törvényszegés" igazából egy igazságos tett volt, így nem tudtam megölni. Most kérdezhetitek akkor a multbéli áldozataimat miért öltem meg. Erre bonyolult a válasz amit nem most fogok részletezni, annyi elég, hogy Baal sakkban tartott de mivel fel akartam lázadni ellene nem öltem meg Kazuhát. Hálája jeléül felajánlotta, hogy segít kijutni Inuzumából. Ez őszintén jobban hangzott mint a vesztembe rohanni így elfogadtam. És így kerültem a hajóra ami egyenesen a liyuei kikötőbe visz.

A gombóc a torkomban egyre nagyobb lett és mire észbe kaptam már a vörös vérem áztatta a padlót amit most köhögtem fel. Vissza néztem Inuzuma irányába, esküdni mernék, hogy pont a szemébe néztem a villámfelőn keresztül. Elkezdtem szédülni és mint egy villámcsapás az egész testemet átjárta a fájdalom. Úgy tűnik Baalnak nem tetszik, hogy elszöktem. Megölni csak a saját kezével tud de az átka elől nem menekülhetek, úgy tűnik akkor fog kínozni amikor csak kedve tartja. Talán azt hiszi ha elég nagy fájdalmat okoz akkor visszamegyek és kegyelemér könyörgok de az, hogy akár minden nap elviseljem ezeket a rohamokat közel sem ér fel azzal a fájdalommal amit az alatt az 500-év alatt elviseltem.

-Jól vagy?-kérdezte Kazuha a hátam mögül.

-Igen jól, elnézést a padlóért, feltakarítom.-próbáltam rá mosolyogni de nem igazán ment .-Ne aggódj csak tengeri beteg lehetek.-mondtam mert nem igazán tudtam megnyuktatni az előbb.

-A tengeri betegség nem magyarázat a vérre.-mondta kicsit eréjesebben

-Mint mondtam jól vagyok köszönöm, hogy aggódsz értem de most már kvittek vagyunk, megköszönném ha nem lennél a nyomomban, ne hidd, hogy nem vettem észre-Mondtam komolyabb hangvétellel. Nem akarom  megbántani de az átkomról nem oszthatok meg információt senkivel, az a gyenge pontom. Másrészt peddig tényleg a nyomomban van mióta felszáltam a hajóra.

-Sajnálom ha tolakodó voltam, csak szeretném meghálálni neked, hogy nem öltél meg peddig ez az Istened paracsolta.-Vakarta meg a tarkóját kínosan.

-Kihoztál Inuzumából, ezzel megháláltad.-Mondtam mostmár nem olyan szigorúan,-Viszont megyek felmosom a padlót mert később nehezebb lesz.-Ezzel sarkon fordultam és örömmel nyugtáztam, hogy nem jön utánam.

Miután felmostam a vértócsát amit az Istenemnek köszönhetek, csak bámultam a csendes, viharmentes tengert. Viszonylag gyorsan haladtunk így pár óra mulva meg is láttam a kikötőváros alakját kirajzolódni. Az inuzumai kikotő is elég nagy de ehez képest eltörpül mint méretileg mint kinézetre. Nem azt akarom mondani, hogy Inuzuma nem olyan szép mint más országok mert akkor hazudnék. Inuzuma gyönyörű a maga módján és a maga különlegességeivel. És mivel most először hagytam el az országot így elvarázsolt a látvány.

-Megjöttünk.-Hallottam magammögött a fiú hangját, mely kizökkentett a gondolataimból.-Itt lehorgonyzunk és csónakkal megyünk ki a partra.

-Miért nem köt ki a hajó a kikötőben hisz hatalmas?-kérdeztem csodálkozva. Ha a rendelkezésükre áll egy ekkora kikötő miért nem használják ki?