Inuzuma árnyéka

II.

Miután Klee lekesen körbevezetett a városban, kivettem egy szobát az egyik fogadóban. A kislány nagyon aranyos és tényleg hasonlít a kiskori énemre akit minden nap megdorgálta az engedetlenségéért. Miután este az utunk végére érve a kislány nem akart elválni tőlem meg ígértem neki, hogy holnap körbe vezethet a városon kívül. Na igen és most érkeztünk meg a jelenbe ahol is reggel 5-kor itt állok egy bódénál és egy Katheryne nevű nővel intézem a papírjaimat.

-Tényleg ellopták minden papirját?- kérdi meglepetten, de amikor bólintok csak egyegyüttérző pillantást küld felém. Itt tényleg nem gyanakodnak senkire? Mármint ez nekem jó mert nincsenek rossz szándékaim csak egy inuzumai szökött bérgyilkos vagyok.-erre kínosan felnevettem kínomban.

-Rendben, jöjjön vissza este felé, arra elkészülnek.- mosojodott fel a papír halmaz közül.- Azért ilyen későn mert foglalkoznom kell a kalandorkkal is- mondta válaszul a megleppett arcomra, én hülye azt hittem már el is van intézve.

-Semmi gond, visszajövök este. Viszlát!- köszöntem el tőle és indultam vissza a szállásomra. Ha szerencsém van még vissza fekhetek egy kicsit mielőtt Klee megjönne. Hozzá vagyok szokva a kevés alváshoz de ha már itt vagyok kihasználom a semmittevést.

Na igen Klee tényleg kiköpött én vagyok 10-évesen- gondoltam magamban mikor megláttam a szállás előtt várakozó kislányt.

-Ayame nee-san.- kiáltotta mikor meglátott és odaszalatt hozzám

-Nee-san?- kérdeztem tőle. Nagyon rég hívott így valaki, olyan rég, hogy el is felejtettem.

-Igen mert olyan vagy mint egy nővér-mosolygott rám.

Még életemben nem láttam ennyi mosolyt peddig 500-év nem kevés idő. Talán rám is ragad egy kicsi. Most így belegondolva még nem igazán volt őszinte mosolyom 15-éves korom óta. Mármint Klee aranyos kislány és tegnap is megnevettetett párszor, de nem voltak olyan őszinték mint lenniük kellett volna. Talán tényleg kiölték belőlem az örömöt.

-Ma bemutatlak a barátaimnak és utána elmegyünk felfedezni- mondta és a végén egy kacajt hallatott.

-Nos nem tudom mennyire kíváncsiak rám.-vakartam meg a tarkóm

-Biztos vagyok benne mert mikor meséltem rólad Jean mesternek azt mondta meg akar ismerni- ha arról a nőről van szó akit megvezettem, hogy megmentsem a kislányt akkor bajban vagyok.

-Gyere induljunk!

És nem hazudott, mindenkinek be mutatott a városban, az eladóknak, a kovácsnak, a templom apácáinak, egy Barbara nevő lánynak, egy Venti nevű bárdnak, sőt még a kocsmába is bevitt és bemutattot Diluknak a kocsma tulajának.

-Ti tényleg hasonlítotok!- jelentette ki Klee míg mi meglepve bámultuk egymást. Igen nagyon hasonlítunk, vörös szemek és ugyan olyan haj. Ha nem lennék biztos benne, hogy a Yuuki klán egy tagja sem hagyta el eddig Inuzumát, akkor azt mondanám, hogy ő is egy közülük. Viszont biztos vagyok benne hisz a Yuukik Inuzuma sötét gyöngyszemei. A klán minden tagjának pyro visionja van és rendelkezik vörös szemmel vagy hajjal. Bár volt példa arra is, hogy egyikkel sem, viszont a főház tagjai mint én is, mind a kettővel rendelkeznek. Ezért Inuzuma titkos fegyverének tartják őket, így tilos elhagyniuk az országot.

-Bizonyára véletlen.- monta és folytatta a mosogatást.

-Igen, biztos- mondtam és Kleere néztem. A kislánynak is vörös szemei vannak, lehet, hogy gyakori errefelé.

-Induljunk a főhadiszállásra mert utána indulnunk kell felfedezni. Viszlát Mst. Diluk!-ezzel megragadta a kezem és én alig tudtam kinyögni egy viszlátot.