Inuzuma árnyéka

VI.

Üveg csörömpölésre ébredtem ami nem a legkellemesebb dolog tekintve arra, hogy pár napja most alszom először és ki tudja mennyi ideje nem aludtam még ilyen nyugodtan. Baal folytonos parancsai mindig a leg váratlanabbkor jöttek, be kell ismernem, hogy egy elég furfangos nő. 500 évig a markában tartott és most is csak a szerencsémnek köszönhetem, hogy el tudtam szökni. A szökesről bevillant egy emlékkép amin egy vöröstincses fiú kér tőlem egy randit én meg érzéktelenül elutasítottam. Azóta bűntudatom van miatta, nem azért mert elmentem volna hanem mert megbántottam. Kihozott Inuzumából én meg így háláltam meg. Megpróbálhatom ráfogni az izgalomra és idegességre ami akkor hatalmasodott el rajtam de ez akkor sem mentesít. Az ember felelős a tetteiért, akármilyen állapotban is követte el azt amit.

A gondolataimból még egy csörömpölés szakított ki ami a hátam mögül jött. Kíváncsian fordultam át a másik felemre, hogy meglessem mi idézi elő ezeket a hangokat. Egy kis madár ütögette a csőrével az asztalon lévő kémcsöveket amikre Albedo a ''vesélyes'' cimkét alkalmazta. Kipattantam az ágyból és odasilyettem az asztalhoz.

-Hess!- még az hiányzik, hogy felrobbanjon a labor. Bár akkor az alkímista több hónapi munkája veszne oda amit meg is érdemelne a minapi tettéért. Már csak a gondolattól is elpirultam, hasonlíthattam egy érett paradicsomra.

Ahogy körbenéztem a laborban, sehol sem láttam az alkímistát. A tekintetem a barlang bejáratára tévedt és hirtelen megértettem mért van hidegebb az eddiginél. Hatalmas hóvihar tombol odakint. Bizonyára ezért tévedt be a madár, bár ez nem mentesíti a robbantási kísérlete alól.

Viszont az nem tetszik, hogy a Albedo bizonyára valahol kint van a viharban. Lisa álítása szerint az ideje nagy részét itt tölti a hegyen, biztos nem okoz gondot neki ez a vihar. Remélem. Minden esetre várok, bármikor megérkezhet. Addig is visszavettem az immár megszáradt ruhámat mert abban jobban tudok mozogni. Ez a ''munka'' ruhám úgyhogy az idő nagy részében ebben voltam és hozzá szoktam. Nem mintha vissza akarnék álni a mukámhoz. Isten ments. Csak rugalmasabb és szívósabb a másiknál. Bár a szett nem igazán való Dragonspineba. Egy fekete rövidnadrág és fehér rövid ujjú egy vörös mellénnyel. Az öltözet tényleg nem illik ide. Egy átlag ember megfagyna benne. Egy átlag ember igen, de én nem.

Odasétáltam a könyvespolcokhoz és végig futtattam a szemem a címeken. Alkímiai kötetek egymás hegyén hátán. Mire is számítottam? Sóhajtva léptem el a polctól és néztem rá inkább a tűzhelyre. Nem tudom menyi ideje voltam kiütve de a táplálkozás még nekem is fontos, így összedobtam egy kis ételt magamnak, plusz egy főre ha időközben szándékozna betoppanni Albedo is. A főzőtudományom nem a legjobb így megelédtem egy grillezett filével. Annak ellenér, hogy már egy órája fenn vagyok, az alkímista még nem jött meg és kidudja mikor ment el, hisz aludtam.

-Ch! Ha történik vele valami azt megérdemli.- nyugtattam magam, ami sikerült is. Fél óráig. Hiába mondogattam ezt magamnak, akárhányszor a türkiz szempárra gondoltam görcsbeált a gyomrom és egy folytogató gombóc került a torkomba, ami kivételesen nem a rohamomat jelezte.

Egy hosszabb vacilálás után feláltam a székből amiben időközben helyetfoglaltam és felköttem a kócos hajam egy lófarokba mert hanem csak útban lenne. Felkaptam a köpenyem és a kardomat, viszont a barlang bejáratánál megtorpantam. Vissza szaladtam és kerestem egy tollat meg egy papirt.

Elmentem, hogy megkeresselek. Ne gyere utánam nem lesz bajom, estére vissza jövök.

UI: Én legalább hagyok üzenetet a hollétemről.

Az üzenetet Megnyomtattam egy nagyobb könyvel, hogy ne fújja el a szél és úgy hejeztem el, hogy jól látható legyen.

//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////