Inuzuma árnyéka

IV.

Fogadni mernék ezer morában, hogy nincs a földön nálam nagyobb szerencsétlenség. Komolyan! Mindenképp ki akartam verni a fejemből azt a türkiz szempárt, erre meg a tulajdonosával készülök elindulni Dragonspineba.

Miután a fő alkímista kijelentette, hogy holnap hatkor indulunk, egyszerűen kisétált a könyvtárból és otthagyott.

-Idegesítő!- morogtam az orrom alatt, viszont Lisa figyelmét nem kerülte el a beszólásom.

-Nézd el neki, ő ilyen- kuncogott az íróasztala mögül.-Egyépként miért gondoltad meg magad?- nézett rám kíváncsian. Na most légy okos Ayame, találj ki valamit de gyorsan!

-Én... csak... Még nem láttam havat! És ez egy jó alkalom, hogy megnézzem.- Ez igazvolt, még nem láttam havat. Inuzumában nem esik hó és kíváncsi is vagyok rá.

-Még nem láttál havat? Hol éltél eddig te lány?- kérdezte meglepetten.

-Hehehe. Egy elég eldugott helyen.- kezdtem vakargatni a tarkóm kínomban.-Egyépként nem ládtad Kleet? Ma még nem találkoztam vele és szeretnék elbúcsúzni.

-Oh, ma reggel elment ''kalandozni''. Ilyenkor nem jön haza egy két napig és hatalmas károkat hagy maga után.- kuncogott szája elé téve kezét Lisa.-Nem is tudom ki lesz a pártfogója Jeannel szemben ha ti elmentek.

-Tényleg ekkora bajba keveri magát? Talán jobb lenne megkeresnem.

-Oh drágám, Jean nem bünteti meg olyan keményen mint ahogy azt beálítja. Mindíg megesik rajta a szíve. Ne aggódj érte, menj és készülődj.

-Rendben.

-Viszlát kedvesem és jó utat!

-Köszönöm, viszlát

Kicsit félve léptem ki az ajtón attól félve, hogy Kujo Sara még ott beszélget az egyik őrrel, de szerencsére nem volt ott. Amilyen gyorsan csak tudtam, haza iszkoltam, bezártam az ajtót és elhúztam a függönyöket.

Nem tudom, követteke vagy megláttake de jobb elővigyázatosnak lenni.

//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////

Az éjjel megint nem aludtam, egyrészt azért mert őrködtem, másrészt peddig a türkiz szempár még mindíg nem hagy nyugodni. És mostmár a tegnap történtek is kísértenek. Maximum egy hétig bírom alvás nélkül, utána legyengül a szervezetem és összeesem. Meghalni nem fogok, hisz nem tudok, de utána biztos három napig húznám a lóbőrt.

Összeszedtem a szügséges dolgaimat mint például a katanám, egy kulacs víz és élelem. Más nem nagyon van amit vihetnék, így el is indultam. Magamra kaptam a köpenyem és feltettem a csukjámat, csak a biztonság kedvéért. Megáltam a kapunál és vártam míg megérkezik az utitársam. Pár perc várakozás után meg is láttam a távolban, az viszont egy cseppet sem nyugtatott meg, hogy kivel jön. Kujo Saraval az oldalán beszélnek valamiről amit nem hallok, vagyis inkább csak Sara beszél, Albedo semleges arcal bámul előre. A szivem kihagyott jó néhány ütemet ahogy láttama, hogy egyre közelebb jönnek. Azonban pár méterre tőlem Sara elvált Albedotól és visza fordult.

-Hála az égnek- engedtem ki egy nagy sóhajt. Az alkímista nem messze tőlem megált és körbe kémlelt, mintha keresne valakit. Gondolom engem, rajtam van a csukjám ezért biztos nem ismert fel.

-Engem keresel?- léptem közelebb hozzá. Ő csak felvonta a szemöldökét és végigmért.

-Miert van rajtad ez a hacuka?