Inuzuma árnyéka

XI.

A leeső hópejhek felkavarodtak és a fák ágairól is lehullot a hó ahogy a két szőkeség pengéi egymásnak csapódtak. Ez nem egy sima ütés volt. Mind a ketten elemi erőt használtak.

A két fiú ismét szétvált, hogy még erősebben csapjank őssze ami még egy adag hó lehullását eredményezte. Még nem vették észre, hogy ébren vagyok, vagyis enyém a meglepetés ereje.

Egy szemvillanás alatt érkeztem az Abyss herceg háta mögé, míg ő az elölről támadó Albedoval volt elfoglalva. Nem használtam visiont így mégsem voltam elég gyors ahoz, hogy ne vegyen észre. Amint meglendítettem a pengémet ami egyenesen a nyakát vette célba, ő egyik kezével nyúlt hátra és egy erős szélgömböt lökött felém amit alig tudtam elkerülni.

Abban a pillanatban, hogy félreáltam és elengedtem magam előtt a szél gömböt, a herceg is elrepült az egyik, közeli fának ütközve. Abedo bevitt egy ütést!

-Jól vagy?- lépett mellém és megragadta a vállam, hogy szembe fordítson magával. A kék íriszek aggodalomról árulkodtak hiába próbálta elrejteni a semmitmondó arckifejezésével.

-Jobban leszek ha fenéken billentettem ezt a hercegecskét és utána fontolóra veszem a felmondásom.- az utóbbit nem gondoltam komolyan csak húzni akartam a mellettem álló agyát.

-Elnézést ha félbeszakítom Rómeót és Júliát de a fenéken billentéshez nem csak áldogálni kell.- mosolyodott el hidegen ahogy felkászálódott a földről. Rámalkoltam a kardom markolatára és szorosan Albedo mellé áltam. Kettőnk közül most ő az erősebb és hülye lennék az ellenkezőjét alítani. Az előbbi összecspásuk erejéből és abból ahogy az Abyss herceg a fának csapódott, biztosra veszem, hogy erősebb az átlagnál.

-Láttál rajta visiont?-kérdeztem olyan halkan, hogy csak ő hallhassa.

-Nem.- ő is ugyan olyan halkan felelt.

-Nem tudom, honnan szívja az erejét de a múltban egyből kiszúrt. Én úgy tudtam, hogy ez nem lehetséges.

-Ő nem e világi.-mondta mire felé kaptam a fejem, magyarázatra várva de ő csak a herceget fürkézte.- Mindenképp kerüld el az elemi csapásait, mindegyik elemet használja.

-Tessék?-most már én is a herceget vizsgáltam aki időközben felegyenesedett és újra idézte az elejtett kardját. Minden esetre nem most van itt az ideje a csevegésnek.-Találtál rajta valami gyenge pontot?-kérdeztem tőle reménykedve abban, hogy többre jutott mint én.

-Mindegyik harcstílust ismeri és kivédi a támadásokat, arról nem is beszélve, hogy a védekezést is kiszámítja.-mondta Albedo halkan. Ha kiszámítja a védekezést akkor én miért tudtam kitérni előle? Minden harcmodort ismer.... de csak azokat amiket mindenki nyílvánosan használ. Én Inuzuma ősi harcstílusát tanultam ami mindig is hétpecsétes titok volt, nem is beszélve arról a sok sajátos trükkről amit a mester tanított. Ezt a harcmodort nem ismeri ezért volt olyan mérges amikor nem talált el.

-Hagyd, hogy elvonjam a figyelmét!- meg sem vártam, beleegyezik-e vagy sem, előre léptem a herceg felé. Hallottam ahogy Albedo sóhajt egyet de nem álított meg.- Fejezzük be amit elkezdtünk!-intéztem a szavaimat az aranyszemű felé aki még mindig minket fürkészett. Ő is felém lépett megforgatva a fegyverét. Megint el akarja vonni a figyelmem, ez a taktikája azzal szemben, hogy nem ismeri a mozdulataimat.

Én is meglengettem a katanámat jelezve, hogy benne vagyok a játékban. Lassan kezdtünk el krözni egymással szemben arra várva, hogy a másik támadjon. Megint megkócolta a hajam az a titogzatos szél és abban a pillanatban már el is rugaszkodot a földtől. Komolyan veszi a harcot mert elemi erővel támadott.