Inuzuma árnyéka

VII.

Egy sóhaj hagyta el a szám miközben vissza csúztattam kardom a hüvelyébe. Ránéztema tenyeremre ami eléggé látványosan remegett.

-Ne feledd, hogy ennek a technikának súlyos következményei lehetnek.- csengtek mesterem szavai a fülemben.

Albedo elküldött közetekért egy távolabb eső helyre ami tele volt hilichulst táborokkal. Még egy Rom Garder is volt itt annak ellenére, hogy Albedo biztosított arról, hogy itt nincsenek Abyss lények.

Minden esetre jobb ha vissza indulok a laborba, mert semmi kedvem összeesni a hóban. Isnómerem a technikám hátulütőit és nem kellemesek. Amikor először használtam egy edzés során annyira kimerített, hogy 3 napig ki voltam ütve. Nem szeretnék most is így járni, főleg nem a hóban.

Elindultam az ösvényen amin jöttem.Ide fele tele volt hilichulst táborokkal, viszont eszem ágában sem volt kikerülni őket. Még csak az hiányzott volna, hogy eltévedjek. Bár így vissza gondolva nem volt a legjobb ötlet mert a lábam minden lépésemnél ki szeretne csuklani alattam. Az egész testem remeg, ami nem jó. De nem álhatok meg mert akkor rosszabb lesz. Kihül a testem és akkor még több balyom lesz. Mint például kimagyarázni, hogy miért nem haltam meg.

//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////

-Komolyan mondom, meg akarsz öletni!- mondtam a barlan bejáratából az épp egy könyvet bújó Albedónak. Meglepetten, felvont szemöldökkel nézett felém.

-Mi történt?-érdeklődött.

-Ááh, semmi csak úgy tíz hilichulst táborral találkoztam.

-Nem arra mentél amerre mondtam?

-De igen.

-Hmm. Érdekes, arra felé sosincsenek Abyss lények. Utoljára egy hete jártam ott és akkor még tiszta volt.-mondta keresztbe fonva karjait a melkasán.

-Nem jellemző rájuk az ilyen hirtelen hely változtatás.- mondtam letéve a kért kőzeteket az asztal mellé.- Van egy térképed Dargonspineről?- kérdeztem hátra pillantva a vállam fölött. Csak bólintott egyett és az egyik fiókból elővett egy térképet ami Dragonspinet ábrázolta. Kiterítette az asztalra én peddig kerestem egy tollat a kissebb kupiban ami az asztalon volt.

-Vannak olyan helyek ahol tudod, hogy nem szoktak lenni Abyss lények?

-A szoros ahol a tegnap Rom Garderekkel harcoltun.-mutatott egy pontra a havas hegyet ábrázoló térképen, én meg rajzoltam egy ikszet a pontra.

-A barlang ahova küldtelek.- mutatott arra a helyre ahol jártam, én meg ugyan csak ikszel jelöltem meg a pontot.

-És itt sérült meg Sucrose.- tette az ujját mégegy pontra a térképen. Ránéztem a három pontra amik egy tökéletes háromszöget alkottak úgy, hogy a hegy csúcsa pont középen helyeszkedjen el.

-Szerninted csak véletlen vagy terveznek valamit?- kérdeztem ránézve Albedóra aki elgonolkodva vizslatta a térkepet.

-Nem tudom de a biztonság kedvéért holnap leellenörzök még pár helyet.- mondta nem véve le a szemét a térképről.

-Veled megyek!

-Nem! Egyedül megyek, veszélyes lehet és harcra kerülhet a sor.

-Tudok harcolni!- háborodtam fel.

-Igen tudsz nem is akárhogy, de a technikád nem alkalmas hosszú távra.

-Ezt meg honnan veszed?

-Úgy reszketsz mint a nyárfa levél. Bizonyára adrenalin sokkot idézel elő magadban amikor harcolsz. Csak azt nem tudom, hogy miért teszed szándékosan kockára az egészséged olyan harcokért amiket nem lenne muszály megvívnod.- mondta teljesen felém fordulva. Gondoltam, hogy észre veszi a remegésem de azt, hogy rájöjjön az okára azt nem vártam.

-Maradjun annyiban, hogy nem lesz bajom.- mondtam komolyan a szemébe nézve. Végig futatta rajtam a szemét majd megszólalt.

-Még átgondolom.

-Miaz, hogy átgondolod?- kérdeztem felháborodva de ő rám se hederített, csak hátat fordított és az egyik polchoz sétált.

-Most komolyan figyelmen kívül hagysz?- emeltem fel a hangom és léptem utána.

-Nyugodj meg. A végén még össze esel, a technikád mellékhatása még nem múlt el.- fordult felém egy üvegcsével a kezében amiben egy sárga lötty volt.-Ezt idd meg. lenyuktat és csillapítja a remegést.- nyujtotta felém.

-Chh! Később még tárgyalunk.- adtam meg magam és kaptam ki a kezéből az üvegcsét, amit a számhoz emeltem és lehúztam. Nem olyan íze volt mint a tipikus gyógyszereknek, édes volt.

-Most pihenj le.- lépett el mellettem vissa a munka asztalához.

-Igen is!- mondtam unottan és megorgattam a szemem. Leültem az egyik székre és a falnak támasztottam a fejem. Nem tudom mi volt abban a löttyben de az utolsó dolog amire emlákszem az Albedo alakja, ahogy tesz vesz az asztalánál, aztán lépszakadás.

//////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////

Atya ég. Átléptük a 100 olvasót, aminek elképesztően örülök. Nagyon köszönöm, nektek és nagyon sajnálom a késést de egész hétvégén nem voltamitthon és a gépem nélkül nem tudtam új részt írni. Viszont ez alatta az időalatt nem lustálkodtam mert csináltam egy tiktok fiókot ahova ezzel a könyvelkapcsolatos és remélhetőleg a jövőbeli könyveimmel kapcsolatos videókat rakokki. Ha kíváncsiak vagytok néhány gagyi editre a fanfictionról lessétek meg deelőre szólók, hogy elég amatőrök. Ezen a néven megtaláltok: temaru_chan