Inuzuma árnyéka

IX.

-Ma egy olyan technika részleteibe avatlak be titeket ami nagyon hasznos lehet a jövőbe ha valamit meg szeretnétek tudni egy hely múltjáról.- ált meg a mester az általun alkotott félkör közepén, hogy mindenki jól lássa.

-Ó, én hallottam errő a technikáról!- kiáltott fel Zak mellettem. Hiába, hogy még csak 8 éves sincs de már most ő a legokosabb mindannyiunk közül.- A bátyám mesélt róla még régen.

-Örülök a tájékozottságodnak Zek. De most maradj csöndben és figyelj rám. Mind figyeljetek rám.- mutattott körbe a mutató ujjával a kis körünkön.

-Történelem óra jön srácok!- mondta Cho, a legjobb barátom a másik oldalamról de a mester szigorú tekintetétől behúzta a nyakát és megpróbált egyenes háttal ülni.- Vagy valami olyasmi.- nyogte ki végül egy nagyot nyelve.

-Most kivételesen nem történelem óra jön de ettől eltekinve még nagyon figyeljetek ide mert ez az egyik legveszéjesebb technika amit valaha is tanítottam nektek.- én csak megforgattam a szemem mert minden új technikánál ezt mondja.- Az a lényege, hogy megtudd mi zajlott le egy hely múltjában és ezáltal könnyebben megtaláld a célpontodat.

- Aztaaa!- motyogta Ai a félkör egyik végéről.- És mindent megtudunk ami ott történt?- a birtok legkisseb tagjaként elkerülhetetlen, hogy ne záporozza el a mestert kérdésekkel a mondókája közben. De a mester sosem haragudott rá, ahogy mi sem. Ai-t mindenki szereti és ő is mindenkit szeretett. Egy igazi szeretet gombóc.

-Igen, mindent ami ott zajlott le. Attól függően, hogy a technika használójának milyen erős a visionja, akár éveket is vissza mehet az időben. Fogjátok fel úgy mint egy asztrális kivetülés a múltra. Ott vagy a saját testedben de téged senki sem láthat meg.

-De menő- szúrtam mözbe a véleményem amiér csak egy szúrós pillantást kaptam amiért félbe mertem szakítani a mestert. Kínos vigyor űlt ki az arcomra és mentegetőzve felemeltem a kezemet- Bocsánat!

-Nos akkor mielőtt elkezdenénk gyakorolni, térjünk ki a technika veszéjeire is. Először is tudni kell, hogy a tested a jelenben marad amíg az elméd elkalandozik a múlt rejtelmeiben. Mindíg meg kell győzödnötök róla, hogy nem fenyeget veszéj amíg kutakodtok. Érdemesebb ketten csinálni mert ha a testedet nem is fenyegeti veszély az elméd még megjárhatja. Ha tegyük fel valaki megérint vagy te érnitessz meg valakit amíg a múltban vagy, az nagyon megerölteti az elmédet. ha sokáig érintés alatt álsz lehet, hogy mire visszaérsz annyira megsérül az elméd, hogy megőrülsz. Vagy ami mégrosszabb belehalsz.

-Szerintem jobb meghalni mint megőrülni.- szólalt meg ismételten Cho mellőlem. Kijelentésére felvont szemöldökkel fordultam felé- Most komolyan Ay, te inkább nyáladzanál mintsem hősként emlákezzenek rád?- kérdezte ő is felém fordulva.

-Nem minden őrült nyáladzik.- világosítottam fel barátomat aki csak megadón sóhajtott egyet és arany szemeit visszafordította a mesterre aki épp Ai egy másik kérdésére válaszolt.-Cho!- könyököltem bele a fiú oldalába -Ma este lesz a lámpásfesztivál. Kiszökünk?- az utolsó szavakat már alig halhatóan,szinte tátogva mondtam, szigorú mesterünk nehogy meghalja. Cho szemében huncutság ragyogott fel biztosítva arról, hogy hallotta amit mondta és benne van a szabályszegésben.

-Visszatérve a témához, ideje elkezdenünk megtanulni a technika csínnyát bínját. Alkossatok kétfős párokat. Először Ayame és Cho próbálja meg- nézett ránk a mester, mire mi azonnal feláltun és odamentünk hozzá.

-Mit kell csinálnunk?- kérdeztem egy kicsit komolyabb hangvétellel.

-Te nézed meg először az edzőtér emlékeit,- mutatott rám- te peddig vigyázol a testére és ha bármi különöset tapasztalsz kihozod onnan.-mutatott Cho-ra. Mi csak bólintottunk és vártuk a következő utasításokat.