Címlapsztori /Befejezett/

Ötödik fejezet 18+

Szenvedélyek viharában

Dennis úgy csókolta a másikat, mintha nem lenne holnap. Talán nem is volt. Nem tudta, hogy az ajtón túl marad-e valami, abból a varázsból, ami most kelt életre benne. De akarta! Úgy cikázott testében a vágy, mint a kinti égbolton a villámok. A szobában csak tompa hangként hatolt be a mennydörgés moraja. Mindent mit érzékelt, az csak a másik volt.

Timo először megdermedt, pillanatok kellettek, mire rájött, hogy a száj, ami az övére simul valóságos. Szinte falta, úgy habzsolta a másikat, mintha valami finom sütemény lenne. Kicsit bele is szédült. Megtántorodott, magával sodorva a másik testét is. Dennis és a könyvespolc közé szorult, de látszólag a másikat ez nem zavarta. Felbátorodott ő is. Tenyerét a másik csípőjére csúsztatta, úgy húzva magához közelebb. Érezte a testén a változást, a remegésekből a szenvedélyt, ami tanyát vert a fiatalabban is.

A szenvedély bennük és körülöttük cikázott, úgy érezték, hogy másodperceken belül elhamvadnak, annyira lángoltak egymásért. Nem kellettek szavak. Érezték a másik rezdülésein, ajkain, hogy ugyanazt szeretnék: vágytól izzón ölelni egymást.
– Dennis, én ‐ nyelt nagyot a modell, mikor egy centire eltávolodott a másik szájától. – Nem tudom abba hagyni. Túl jó – vallotta be Timo. Hevesebben vette a levegőt, keze görcsösen markolta a szőke férfi csípőjét.
– Nem akarom, hogy abba hagyd – suttogta izgatottan Dennis. – Ez most muszáj – nyögte. – Kell – lehelte a másik szájára, majd ajkait az övéire simította. Újra csókolta, de ezúttal már lágyabban. Érezni akarta a valóság minden pillanatát. A másik vele volt, érte lángolt és ezt szerette volna érezni. Arra vágyott, hogy ez a búra örökké magába fogadja őket. Ne legyen kinti világ, ne legyenek mások, csak ők ketten, míg csak forog a Föld.

Timo készségesen engedett a másiknak. Élvezte az édes csókot, amire már hetek óta várt. Már az első találkozásukkor tudta, hogy ha egyszer őket összesodorná az élet, nem tudna nemet mondani neki. Magához ölelte. Testének rezzenéseit a sajátjával fogadta be. Minden érintés, minden lélegzetvétele arról árulkodik, nem kevésbé vágyja a helyzetet a másik, mint ő maga.
Dennis érezte a forró ajkakat, minden, ami eddig benne dobolt, valahogy másodlagossá vált. Csak és kizárólag a tenyerei alatt lüktető testre vágyott. Ujjai megremegtek, de apró mozdulatokkal a másik pólója alá araszoltak. Lágy volt, talán kicsit bizonytalan, amit a helyzet furcsa, vágykeltő volta adott, nem a tapasztalatlansága. Mikor a másik forró bőre tenyere alá simult, apró sóhaj szakadt fel a torkából, amit Timo ajkai ittak fel mosolyogva.

A modell élvezte a piciny mozdulatokat. Sokszor volt heves, de a helyzet most nem ezt kívánta. Meg akarta ismerni a másik minden porcikáját, meg akarta adni neki a lassú, mindent elsöprő, érzelmektől vibráló szenvedélyt. Mert tudta, ő már biztos volt benne, hogy amit érez több, mint vágy, erősebb. Olyan, ami átitatja a testét, lelkét egyaránt. Egész testében vibrált, úgy érezte, mint aki eddig csak aludt és vegetál, de most végre megérkezett az éltető eső, ami csak neki hullik, hogy ő éledjen mély álmából. Közelebb húzta magához Dennist, vágyuk egymáshoz simult, ami megerősítette benne őket, hogy ami történni fog, mind a kettőjük akarata.

Timo teste felhevült, érinteni akarta a másikat mindenhol. Hirtelen kapott Dennis pólója után, belemarkolt és egy mozdulattal felhúzta. Elszakadt tőle, de csak egy pillanatra. Annyi időre, míg a szövetet eltávolítja a másikról.

Dennis megnyekkent a heves mozdulattól, de a másik kék szemébe nézve tudta, hogy mit is akar. Hagyta hát a másiknak, hogy ruháját ledobja, majd, hogy forró ajkaival arcát, nyakát hintse végig csókokkal. Fejét a könyvespolcnak döntötte. Hátrafeszítette, hogy jelezvén, hogy tegyen a másik bármit, ő elfogadja. Lehunyt szemmel sóhajtott az érzéki nyelv alatt. Érezte az aromáját a másiknak és a könyvek kötésének illatát. A két dolog elegye volt az, amire vágyott. Két dolog, ami a legtöbbet jelentette számára.
Timo lágyan érintette, nem akart fájdalmat okozni. Arra vágyott, hogy a másiknak megadja, amit csak kíván. Ő akart lenni az életében a szellő, ami felkorbácsolja a lángocskát, ami benne parázslik. Szerette volna, ha marad a gyönyörű férfi az életében. Vele, mert már mást elképzelni sem bírt maga mellett. Látnia kellett, így elengedte kicsit. Dennis szeme kinyílt és kissé kábultan nézett fel rá, de mosolygott. Megemelte piciny kezét, a modell arcára simította. Érintette orrát, szemét, nyáltól csillogó ajkait. Nagyot nyelt. Akarta a másikat, annyira, mint még senkit eddigi életében. Lábujjhegyre állt, átkarolta nyakát és újra csókolta, most kicsit lágyabban, de biztatóbban.