Anubisz Szerelme

Nyolcadik fejezet

Nem aludtam valami sokat magamtól keltem fel, mert fél tízkor már a konyhába voltam, hogy reggelit csináljak mindenkinek. Szombat lévén, nincs munka, mai terveimben az állt, hogy kicsit rendet rakok a házban, majd a délután további részében olvasok és pihenek a kanapén. Adam és Jeff is még alszik, nagyi szerintem vagy varr, vagy pihen. Így igyekeztem nagyon halk lenni.

Miután kész lettem, egy bögre kávéval a kezembe megyek a nappaliba, ahol meg állok az ajtóban, és nekidőlve az ajtófélfának, Adam-et figyelem, mint valami kukkoló. Sajnálom, ami a menyasszonyával történt, akkor arra értette, hogy megtalálta a lányt? De sajnos elvenni nem tudta? Szomorú, hiszen hatalmas szíve van, nem mellesleg szerintem nem az a fajta férfi, aki fűvel fával csalná a párját, ami ritkaság.

- Úgy látom sikerült megfordulnia. - hallom meg Jeff hangját mellettem, és hiába volt halk, úgy megijedtem, hogy leöntöttem magam kávéval. - Jaj ne haragudj, megijesztettelek? - sunyin rám vigyorgott.

- Óh, nagyon vicces! - vállára csapok, és a konyhába megyek. - Amúgy azt figyeltem, hogy hogy tud azon a kis kanapén, ilyen pózban aludni... Ehhez szerintem tudomány kell. Reggelit? - egy másik bögrét veszek elő, amit szépen megtöltök kávéval, elé teszem, miután ízesítettem neki.

- Köszönöm, kérek. Tegnap este óta nem ettem, kicsit lemerült a tankom. Valóban, elég érdekes módon tud aludni, az egyszer biztos. - leült a pulthoz és megjelent Nagyi. Jeff azonnal felállt, udvariasan bemutatkozott, majd beszélgetésbe elegyedtek. Örülök, hogy igy megtalálták a közös hangot. Legalább a reggeli is vidáman telt.

Adam

Hangokra keltem fel, így arcom megdörzsölve megnéztem az órámat ami a csuklómon van. Jó világ hány óra! Délután fél három. Ekkor esik le, hogy nem az ágyamban alszom, hanem máshol. Körbe nézek, és azonnal rájövök, hogy ez Maddy háza! Nem vagyok normális. Igaz, isten vagyok, de én is elég simán, és szépen le tudom magam építeni, ha iszom, persze nekem az átlagosnál több alkoholra van szükségem, de ki tudom magam ütni rendesen.

És nem is kell sok, égő fejjel ülök fel, mert elkezdtem emlékezni mindenre ami történt. Remek!

Felállok, végig ropog minden csontom, fogalmam nincs, hogy tudtam elaludni azon a kis kanapén, de sikerült. Becsoszogok a konyhába, ahol meglátom Maddyt, a nagyiját és Jeffet, ahogy épp kaját készítenek.

- Ne haragudj... - néztem Jeffre - És te se! Kicsit elragadtattam magam, de mindig ez van, ha iszom. - néztem Maddyre - És öntől is elnézést kérek, amiért így, és ilyen formában kell először találkoznunk. - néztem Maddy nagyijára. - Adam McGregor.

- Amanda Johnson. Örvendek. És ne aggódj, nyugodtan tegezz. - mondja kedvesen.

- Köszönöm. Esetleg használhatom a fürdőt? - néztem Maddyre.

- Persze. Gyere. Jeffrey hozott be neked ruhát a kocsiból reggeli után, nyugodtan lezuhanyozhatsz. - mosolyogva jött oda mellém, és balra mutatott, előre indult, én pedig követtem. Azonnal hallottam, ahogy Jeff meg Amanda elkezdett susmogni rólunk, mint valami két bizalmas barátnő. Ettől kicsit vidám lettem. Mivel mindent hallottam. Szerintük szép pár lennénk.

- Ne haragudj! - mondom végül halkan a fürdő ajtóban állva, onnan nézem, ahogy megnyitja nekem a vizet.

- Ugyan! Inkább ide gyere, mint hogy bajod essen. - elém lép, zsebéből kiveszi a kis dobozt, majd elém tartja. - Nem kellett volna. Ezt meg a többit se fogadhatom el.

- Kérlek! Tudom, túlzásba estem, vissza is vihetem mind, de nem szeretném. Megérdemled őket. Ha te nem vagy, nagyon nehéz lett volna nekem ez az utóbbi egy, másfél hónap. - mondom komolyan.