Anubisz Szerelme

Kilencedik fejezet

(A fejezetben, többször van szemszög váltás)

Másnap, már reggel kilenckor nekiálltunk készülődni, hogy este hatra kész legyünk. Bianca a hajam csinálta, nagyi kicsit a ruháját szabta át mert egyik helyen elrontotta, az én ruhámat pedig még mindig nem láttam, de szerintem nem is baj. Bianca persze tudja, hogy milyen, neki megmutatta sunyiban, míg zuhanyoztam tegnap este.

- Ki fog értünk jönni? - kérdi Bianca.

- Jeffrey. Meg van beszélve, hogy hatra jön. - mondom.

Leveszem a maszkot, amit rám rakott mert lejárt a tíz perc. Smink előtt hidratálni kell. Ez már szinte mantra nála! Szerinte, így nem lesz annyira megviselt az ember arca, a smink miatt, főleg ha sokáig kell fent hagyni.

- Hogy hogy hatra? - kérdi meglepve.

- Mert aggódik a forgalom miatt. És Adam is akkorra fog odaérni, hogy mire nyolcra jön mindenki ne késsen.

- Nem lenne egyszerűbb ha Adam is velünk jönne? Legalább megismerném. - rám pillant a tükörben, közben berak a hajamba még egy nagy hajcsavarót.

- Kérdeztem... Jeffrey szerint, nagy kerülő lenne, és nem hogy hétre, de kilenc órára se érnénk oda, így meg Adam megy Abdullal, meg azt hiszem van valami vendége is, aki velük jön.

- Óh, értem. És... Jeffrey helyes?

Elmosolyodtam. Igen, Jeff az, de majd este meglátja. Nem fogom neki előre lelőni a poént. Szerencsére az én hajcsavaróim hamar kész lettek, így segítettem Biancának az övéivel, közben nagyi is feljött csacsogni, mondta, hogy el kell mennie két hétre, így a ház az enyém lesz, de azért ne szedjem szét. Valami továbbképzés lesz Dallasban, azért utazik el, meg kicsit ki akar kapcsolni, és van ott egy barátnője, akinek szintén Szabószalonja van mint nagyinak. Régen együtt tanultak. Nem mellesleg már az első fizetésem volt annyi, hogy nagyi megengedje magának, ezt a kis pihenést. Szerintem azóta nem volt sehol, mióta anyáék meghaltak. Mivel nagyapa meghalt, mikor három éves voltam, még párja se volt azóta. Sajnálom azért szegényt, hogy ennyire rám szánta az összes idejét. Lehet meg kellene lepnem egy jó kis európai úttal, vagy Hawaii nyaralással, amint megkapom a második fizetésem.

- Nagyon elkalandoztál. Gond van? - kérdi Bianca, miután nagyi kiment, hogy kaját készítsen nekünk.

Éhesen nem akar soha elengedni minket, annó még bulizni se engedett, de még Biancat se, ha én véletlenül nem mentem mert nem volt kedvem.

- Hát... Azon agyaltam, hogy mióta nagyival élek, semmit se pihent. Szeretnék neki egy kicsit kedveskedni, és elküldeni Hawaiira, vagy mondjuk Olaszországba, hogy kikapcsoljon. Annyira sok időt szánt rám, miután anyuék meghaltak, hogy neki nem jutott ideje az életre.

- Ez egy jó ötlet. Megérdemli. Ha gondolod, utána nézek pár dolognak, hová érdemesebb így tavasszal menni.

- Az nagyon jó lenne. Fél hatra sikerült elkészülni a sminkkel.

Persze még smink előtt nagyi úgy tele tömte a fejünket kajával, hogy ülni alig bírtam. De szerencsére nem lett erős rajtam a festék, se kihívó, de annyira más és szép lett tőle az arcom, hogy még én is elámultam. Bianca nagyon jó ebben. Viszont neki, erős smink kellett, mert neki az megy a vörös ruhájához, és gyönyörű szép lett. Haja félig kiengedve, enyém pedig egy szép kontyba lett feltűzve. Nagyon tetszett.

- Lányok! Itt van Jeffrey! - kiált fel nagyi. Bianca rám vigyorgott, majd elindult előre. Az én ruhám még mindig lent van, és állok egy szál köntösben. Bianca meg már teljesen fel van már öltözve. Lerobogok, megállok Bia mellett.