Anubisz Szerelme

Tizenegyedik fejezet

Adam
Úgy terveztem, hogy apámat, a születésnapján kérdezem ki a Maat dologról, de van egy olyan sejtésem, hogy túl sokan leszünk, és hiába szeretem a testvéreimet, nem hiszem, hogy bízhatok bennük annyira, hogy ezt megtudják, szóval még a mai megbeszélés után, el kell mennem mindenképp apámhoz. Teljesen biztos vagyok benne, hogy egyedül lesz otthon, és nyugodtan tudok vele beszélni.
Azt hiszem, a testvéreim közül, Basht van talán olyan közel hozzám, mint Hórusz, de csak talán. Basht nő, és nem éppen megbízható fajta. Imádja a férfiakat szívatni, tönkre tenni őket, játszani velük. Szerette már kiskorában is szítani a tüzet, legyen bármiről szó. Így nem hiszem, hogy jól fogadná, ha ezt a dolgot megtudná. Bár szeretem őt, mert a testvérem, de megbízhatatlan. Annak idején, Ozirisz Ra halála után mindenkit magához fogadott, akit csak tudott, és aki mellette állt már a háború alatt is, ahogy engem is és Bashtot is. Mi, a többség aki életben maradtunk, felosztva élünk aki nem akart lejönni, fent maradtak az Istenek kertjében,  mi viszont lejöttünk. Anyám halála után, Írisz lett az anyánk, aki csak Hórusznak vér szerinti anyja. De mi hárman, együtt szoktunk hozzá a Földi élethez, és ez fontos nekünk. Csak emiatt van ennyire szoros kapcsolat hármónk közt.
Apám, anyám halála után, kilenc évvel vette el Íriszt, rá egy évre született meg Hórusz. És én már az elején imádtam őt, mert hihetetlen erős kötelék alakult ki köztünk. Basht jóval idősebb mint mi, tőlem legalább húsz évvel, mégis tudok róla mindent. Kivéve, hogy kik a szülei, na azt még apám se tudja, pedig ő vette át Amon helyét a Phanteonban.
És igen, sok tévhittel szemben, mi, az istenek is, úgy születtünk, mint egy ember... Bár apámat, anyámat és a legelső isteneket, Amon teremtette, emberi vérből, húsból és aranyhomokból, ami miatt a vérünk nem vörös, hanem arany színű, de a megalkotott istenek, gyerekei már fogantatás által alakultak meg. Kb 10 héttel, születésünk után elérjük a 18 éves kort, külsőleg, onnantól, már csak mi tudjuk alakítani a külsőnket, legyen az 10 évvel fiatalabb, vagy 30 évvel öregebb. Én jelenleg kb 32-35 évesnek nézek ki, Hórusz szintén, Basht pedig 27-nek. Ő szeret sokkal fiatalabbnak kinézni, hiába idősebb. Viszont még mindig nem tudom elhinni, hogy Maat életben van! Egyáltalán nem éreztem semmi jelét annak, hogy élne. Pedig minden elő istent érzünk, főleg ha át is változott. És a 130 darab istenből, összesen ha maradtunk 35-en. Sokan meghaltak, főleg akik ellenálltak Amonnak. Köztük anyám is. De, hogy Őt miért nem éreztem, még akkor se mikor váltott, fogalmam nincs, de van egy olyan sejtésem, hogy apám keze van a dologban. Már nem volt olyan a kötelék köztünk, túlságosan csendes, zárkózott lett anyám halála után, szerintem, mai napig szereti anyámat, és ha jól emlékszem, Amon kényszerítette arra, hogy elvegye Íriszt, viszont mint kiderült, Írisz szerelmes volt apámba, persze anyám halála után, ő addig képben se volt, mert csak öt évvel a halála után került apám mellé, nem mellesleg apám is, anyám halála után, csak Őt engedte magához közel, ezt pedig Amon kihasználta. Hiába volt kényszer, nagyon jól sült el a dolog kettejük közt, és Írisz még engem is úgy szeret mint a saját fiát. Én pedig őt úgy, mint a saját anyámat.
- Nagyon elgondolkodtál... Teljesen kihűlt a kávéd. - hallottam meg Maddie hangját. Felé fordulok. Eddig az ablakon néztem ki. Annyira elgondolkodtam, hogy észre se vettem, hogy már bejött dolgozni. Mert én két órával hamarabb ide teleportáltam. Nem volt kedvem otthon ülni.
- Igen, elgondolkodtam. Pár dolgot tisztázni kellesz ma apámmal, úgyhogy munka után ha nem gond, én vinnélek haza, mert utána mennem kell apámhoz, Jeffnek pedig más dolga lesz, nem tud haza vinni.
- Haza tudok én menni taxival is, vagy busszal! Ha apukáddal nagyon fontos dologról kell beszélnetek, akkor ne engem furikázz haza. - mondja komolyan.
- Amúgy is arra mennék, mert nem messze laknak tőletek, úgyhogy ezen nem akarok vitatkozni. - rá mosolyogva leülök az asztalomhoz. Látom rajta, hogy kicsit feszült, nem tud mit kezdeni a helyzettel, hiszen nem rég, úgy váltunk el, hogy megcsókoltam, de ha most újra megteszem, nem hiszem, hogy lesz megbeszélés, vagy mai napon ágyból kimászás... Jobb ha távol vagyok tőle... Egyenlőre. Csak pár órát... Vagy napot. Míg meg nem tudom, mi ez az egész!
- Rendben! Akkor elfogadom a fuvart. Kb egy óra múlva kezdődik a megbeszélés, még le kell fénymásolni és nyomtatni pár dolgot, úgyhogy ha kell valami, az irattárban leszek. Abdul szólt, hogy délre végez, akkor tud csak bejönni, és Monica mondta, hogy a recepcióra több csomag is érkezett, de nem tudtam felhozni őket, szóljak neki, hogy küldje fel a biztonságiakkal?
- Nem! Ne fáradj, lemegyek én, és felhozok mindent, te végezd a dolgod, mert fontosak azok a papírok. - felállok, ő biccentett, én pedig az ajtóhoz sietek, ahol megvárom. Mikor elmegy előttem, óvatosan érek a derekához, amitől megáll, majd lehajolva lépek mellé, és a nyakára adok egy csókot. - Munkahelyen nem szabad ilyet...de muszáj hozzád érnem. - mondom halkan. Erre viszont elmosolyodott, és máris éreztem, hogy nem olyan feszült.
- Nagyi holnap megy el... Egyedül leszek otthon, munka után, ha gondolod... pár sütivel leülhetünk kicsit kettesben nálam. - mondja halkan. Na, ahogy rám nézett, meg a gondolat miatt, hogy ketten leszünk, rögtön szűk lett a nadrágom. A holnap megfelelő nap lesz... Remélem, ha nem jön közbe semmi.
- Nekem tökéletes! Majd elmegyünk a kedvenc cukrászdámba, ahol vehetünk sütit is.
- Akkor megegyeztünk! Lehet ez az első randink? Mert akkor ma készítek valamit, amit hamar meg lehet csinálni holnap a sütőben...
- Teljesen felesleges fáradnod!  Hazafelé beugorhatunk kaját is venni, nem csak sütit. - biccentettem. Újra elmosolyodott.
- Semmi puccosat! Legyen pizza és lasagne, megrendelem előre, majd pedig  útközben átvesszük, jó lesz? - kérdi.
- Fantasztikus lesz! De vegyünk kínait is, mert azt is ennék.
- Remek. Megyek, gyorsan megcsinálom a dolgom, még újra át akarom nézni a papírokat a megbeszélés előtt, és húsz perc múlva jönnek a rendeléssel is.
Elengedem, hogy menjen a dolgára, én pedig lemegyek a hat dobozért, amit bepakolunk a liftbe és felhozok. Ott segítenek kipakolni, én pedig mindent az irodába viszek. Mindben dokumentumok vannak, a többi kikötői irodákból, amiket át kellesz majd néznem. Ezeket szeretem én átolvasni, hogy nehogy átverjenek. Vagy valamit elnézzenek, esetleg essen a bevétel.
Maddie
Reggel csak húsz percet késtem! Elaludtam, és nem hallottam a telefonom, így nagyi keltett, aki ma indul el Texasba. Jeffrey már a konyhában várt, nagyival beszélgettek a kávé mellett, én pedig mint egy idióta, fel s le futkorásztam, mert nem találtam amit fel akartam venni, így ma egy sima fekete kosztümnadrág van rajtam egy fehér ing, és egy fekete cipő. Persze magassarkú! Már teljesen hozzájuk szokott a lábam, így nem kényelmetlenek.
Jeffrey mondta is, hogy Adam hamarabb ment be, de gondoltam dolga van, viszont végig, amíg pakoltam, reggelit vittem neki, meg az iratokat raktam szét, meg se fordult. Biztos fontos dolog lehet, ha ennyire elgondolkodott, és csak az apja tud neki segíteni. De ez nem az én dolgom.
Megbeszélés előtt öt perccel, már mindenki elfoglalta a helyét. Megismertem Adam testvérét, Henry-t. És meg kell mondjam, van köztük hasonlóság, bár Adam inkább ilyen... Harcos alkat, Henry pedig meg, mint egy bazinagy testőr... Hosszú haj, szakáll, kicsit olyan török be ütése van. Adam viszont inkább tipikus amerikai keverék férfi. Na ezt jól elmagyaráztam. De hát ez nem egy IT dolog, nekem nehéz vizuálisan bemutatni bárkit is, vagy bármit, ami nem szám, szavak, vagy egyenletek.
- Kaphatok esetleg még egy kávét, kishölgy? - hallottam meg egy kellemes férfi hangot. Megfordulok, és Henry az.
- Természetesen! Két cukorral, tejjel? - kérdem, rögtön lerakom a mappákat az asztalra, és elveszem a bögrét, amit felém tartott.
- Igen, köszönöm! Hogy hogy megjegyezte... Elnézést, tegezhetlek? - kérdi.
- Csak nyugodtan! - elmosolyodom, és minden figyelmem a kávéjának szentelem.
- Szóval, hogy hogy megjegyezted? Egyszer kértem csak kávét a megbeszélés alatt.
- Adam is így issza a kávéját. - válaszolok. Felé fordulok, és egy szalvétával a kezemben, odaadom neki a kávét.
- Ezt a hülye szokást valóban tőle vettem át. Régebben csak feketén ittam, egyszer megkóstoltam, hogy milyen így, azóta így iszom. - vállat vont.
- Mert egy utánozós majom vagy öcsi! - Adam óvatosan megpaskolta a vállát, miután mellé állt.
- Na persze! - felnevetett.
- Hadd mutassam be neked Maddiet. Ő a jobb és bal kezem itt a cégben, nem mellesleg a barátnőm is. - mondja teljesen természetesen Adam, én meg azt hittem elviszek lábon, harminc szívinfarktust. Ilyen nyíltan tudja ezt kezelni? Bár Henry a testvére, mit vártam.
Henry meg olyan képpel nézett ránk felváltva, mintha négy fejünk lenne.
- Hát nem vagy semmi! De most legalább egy értelmes emberi lényt választottál, aki nem mellesleg gyönyörű is, és nem egy eszetlen liba. - mondja végül. Ez nagyon jól esett! De valóban. Azt hittem máshogy fog rólam vélekedni, de kellemeset csalódtam.
- Valóban értelmes... Ő programozta az egész cég honlapját, logóját is ő csinálta, és új fejlesztési programokat is készített az egész cégnek. - Adam olyan büszkén mondta, mintha most nyert volna olimpiát a fia vagy a lánya.
- Tényleg? Én először azt hittem eladtad a domaint, és más cég oldala lett, de ezek szerint, csak arculat váltás volt.
- Igen, a domain maradt, viszont én alakítottam át az egészet. Ezt tanultam. - biccentettem.
- Fantasztikus! Ha lenne cégem, örülnék én is egy kis új arculatnak, de mivel eladtam, már nincs erre szükségem.
- Csak sikerült eladni? - kérdi Adam meglepve.
- Igen. Az egészet, bár áron alul, de nem panaszkodom. - vállat vont.
- Jól tetted. - biccentett Adam. Óvatosan oldalra lépek, mivel ez a dolog nem rám tartozik, jobb ha ők ketten beszélgetnek.
- Ne haragudjatok, még szeretnék elpakolni, ti nyugodtan beszélgessetek. - megfogom egy pillanatra Adam kezét, aki viszonozta a gesztust, én pedig mentem a dolgomra.