Anubisz Szerelme

Tizedik fejezet

Adam

- Maddie! - mondja halkan sírva Bianca. Maddie ajkai mellett, vékony vér csík folyt ki a száján. Óvatosan az ölébe veszi a lány fejét. - Ó istenem. Csináljunk valamit, hívjátok a mentőket.
Maddie körül kezd egyre nagyobb lenni a vértócsa, és érzem, hogy Jeffrey is egyre jobban gyengül.
- Nem… Abdul, fogd Jeffet, gyere kocsival, én elteleportálom a két lányt a lakásomra. - mondom halkan. Abdul csak bólintott, de ugyanúgy, meredten nézte Maddie élettelen testét, karon ragadom Biancát, mivel Maddie testét Ő fogja, és a lakásomra teleportálok.
- Fájdalmas állandóan átélni, azt hogy a legjobb barátom miattad hal meg. - Hallom meg Bianca hangját, komoly és hideg. Nem értek semmit, főleg nem azt, hogy ezt mire fel mondja.
- Hogy érted ezt? - kérdem, közben felemelem, és lerakom a kanapéra Meddie-t. Bianca azonnal mellé ül a földön, és simogatni kezdi az arcát.
- Kérdezd meg apádat... - szipog egyet, majd feláll, és felém néz. Nagyon hidegen, és komolyan néz, mint aki nem is zokogott volna ezelőtt három perccel! Hihetetlen egy színésznő, aztán letörölte az arcát, majd átváltozott, én pedig azt hittem ott dobok egy hatást. Meredten nézek végig rajta, két nagy szárny, eredeti egyiptomi ruha, fején korona szerűség, jobb oldalt egy tollal, barna, arany és fehér minden formája meglelhető a ruháján.
- Maat? - nyögtem ki. - Azt hittem...
- Hogy halott vagyok. De nem. Apád segített, miután anyád elhunyt. Maddie még nem halt meg, mert még itt vagyok. A teste, még magában tartja a lelkét, de már nem sokáig, gyógyítsd meg, és minden rendben lesz. - mondja halkan. Visszavált. - Senkinek! Senkinek nem mondhatod el, hogy élek! Van köztünk egy áruló, aki folyamatosan árt a megmaradt isteneknek. Apád tudni akarja ki az.
- Hogy gyógyítsam meg? Hiszen... Nem ver a szíve... - kezdek bele. Annyira kétségbe vagyok esve, hogy hihetetlen. Eddig egy nőnek akit szerettem, sem láttam a halálát, de most...
- Adj neki magadból kicsit. Lassan elkezd gyógyulni, aztán pedig kitörlöm az emlékeit. - mondja halkan. - Csak a mai párducos esetről. Nyugi! - teszi hozzá, mert gondolom a fejemre volt írva, hogy mi van?
Biccentettem, vissza váltok Isten alakra, a kanapé mellé térdelve, óvatosan hajolok felé, majd egy apró arany színű lehellet távozik belőlem, befurakszik az ajkain, orrán, szemein, majd Maddie hatalmasat sóhajtva, lassan visszatér a puha bőrére a szín, de nem kelt fel. Lassan a szíve is dolgozni kezd, és lélegezni is elkezdett.
- Jön Abdul és Jeff... - mondja Maat, én pedig biccentettem. - Még nekik se mondhatod el mi történt... Se azt, hogy gyógyítottad meg, tedd fölé a kezed, és csinálj úgy, mintha épp gyógyítanád... - adja ki az utasításokat. Szó nélkül teszem amit mond, ő pedig térdre borulva fogja meg Maddie kezét, és elkezd megint sírni. Mondom én, hogy nagy színész!
- Uram! - ront be Abdul, karjaiban tartva Jeffet. A kanapéra mutatok, Maddie és Jeffrey feje egymás mellett van, ahogy lerakta a férfit. Maat... Akarom mondani, Bianca szipogva megy arrébb, én pedig Maddiet hagyva, Jeffet kezdem el gyógyítani.
Szerencsére nem volt annyira nagy kár benne. Így a sebeket begyógyítva, neki már csak pihennie kell.
- Most már csak pihenniük kell... Abdul... - vissza váltok és rá pillantok. - Kocsiból hozd fel a váltás ruhákat, én addig lefektetem rendesen őket. Majd a ruhát cseréld ki Jeffen, Bianca pedig majd átöltözteti Maddie- t. Legalább pár óra kell nekik, hogy magukhoz térjenek, és valahogy el kell hitetni Maddievel, hogy minden rendben ment a bulin, mert a támadásra nem fog emlékezni. - mondom halkan. Elfáradtam.
- Máris Uram... - biccentett és elrohant. Lerogyok a kanapé mellé, mert a testem nem bírja, hogy két életet is megmentettem, ráadásul egynek magamból is adtam. Maat-ra nézek.
- Tudsz neki szép emlékeket berakni? - kérdem halkan. Biccentett. - Rendben... A bál nagyon jól ment, nagyon későn értünk haza, és kicsit becsíptetek, azért maradtatok itt...
- Én is valami ilyesmire gondoltam. Anubisz... Köszönöm.
- Magyarázat? - kérdem, hiszen ez nagyon fontos, mert fogalmam nincs mit gondoljak jelenleg.
- Keresd fel a napokban apádat, és majd ő mindent elmond.

Ezzel lezárult a téma kettőnk közt. Nem én vittem Jeffet a szobába, hanem Bianca, majd pedig vitte Maddiet is az én szobámba, nekem pedig segített talpra állni.
Ezt egyébként nem vártam. Azt hittem Maat meghalt, mikor anyámat védte, de évezredek óta élt és nem leplezte le magát, de hogy? Apámnak ehhez mi köze? És ki lehet az áruló?
Rengeteg kérdés, de választ egyenlőre nem kapok. Persze amíg fel nem keresem apámat, addig biztosan nem. Közben megjelent a jó öreg húgom, elmondtam neki mi történt, így ő ma Jeffrey lakásán fog aludni, mert nem akarom, hogy Jeffrey távol legyen tőlem jelenleg, amíg gyógyul. Abdul persze ment vele, én pedig a kanapén aludtam el. Úgy ahogy voltam, véres öltöny nadrágban, és ingben. Mert a zakómat azt sikerült levennem.
***
Másnap én keltem fel hamarabb. Lezuhanyoztam, és neki álltam valami normális ételt készíteni reggelire... Bár inkább már lassan dél van, nem reggel. Borzalmas módon kimerültem, a tegnapi események hihetetlen módon hatottak rám. Így nem csoda, hogy ennyit aludtam. De nem csak én, mindenki aludt még.
- Jó reggelt... - hallottam meg egy bizonytalan hangot. Felnézek, és elmosolyodom, mert egy nagyon álmos, nagyon kócos és nagyon is élő Maddie állt a pult másik oldalán. Szegény olyan zavarban volt, hogy majdnem hangosan felnevettem.
- Szerintem inkább napot! Húsz perc múlva dél. Hogy aludtál? Nem fájnak a lábaid a sok táncolástól? - kérdeztem kedvesen. Töltök neki narancslevet, biztos fáj a feje, gyógyítás után Jeffrey is meg Abdul is általában olyan állapotban vannak, mint akik brutális módon másnapos. Ő se lehet másképp. Elveszi a felé nyújtott poharat, majd belekortyolt. Szinte hallottam, ahogy magában felnyög és megfogadja, többet nem iszik.
- Egy nagyon kicsit igen... De csak a talpam meg a sarok rész. - válaszol. - És te? Hogy érezted magad a bulin?
- Nagyon jól. A vendégek is élvezték, Abdul valóban fantasztikus munkát végzett! Főleg az after party volt jó, a dj is nagyon jól nyomta, mindenki kibulizta magát rendesen.
Lerakja a poharat, oda jön hozzám, majd bizalmasan int nekem, hogy hajoljak le kicsit. Úgy is teszek. Érdeklődve tartom oda a fejem, hogy halljam mit akar mondani.
- Én... Valóban megcsókoltalak a mélygarázsban, mikor majdnem orra buktam a ruhámban, haza induláskor? Mert nem vagyok benne biztos, lehet, hogy csak álmodtam, de nem akarok itt neked feszengeni egész nap, se a munkában, csak mert nem tudom mi az igazság. - nagyon halkan beszél, de azért még nem suttog.
Felnevetek, majd kiegyenesedve rá nézek. Olyan vörös a feje, hogy hihetetlen! De kapva kapok az alkalmon és biccentettem. Ha Bianca ilyen emléket adott neki, ahelyett amit valóban át élt, kihasználom.
- Bizony! És az volt életem legjobb csókja egy nagyon de nagyon részeg csajtól! - cukkolom. Na most nem vörös lett a feje, hanem lila. Kicsit zavarban is van, de ideges is.
- Adam! - szól rám. Teljesen elé állok, egyik kezemmel megfogom az arcát, mert a másikban benne van a habverő, amivel nekiestem a tojásoknak, hogy bedobjak egy kis tésztát a sütőbe. Egyik kedvenc receptem, a sajthoz pedig kell tojás. Ha már itt a lehetőség, lehajolva, felemelem a fejét, majd megcsókolom. Rosszabb reakcióra számítottam, de ez... Ajkai nagyon puhák, és narancslé íze van, de hiába esetlen először szegény, amint mozdulok, és neki nyomom a pultnak a fenekét, belelendül ő is, kezei a derekamon markolják a pólóm alját és teljesen átadva magát, viszonozza a csókot. Életem legfantasztikusabb csókját!
- Bocs, hogy zavarok! - hallom meg Bast hangját. Maddie ijedten ugrik egyet, ezzel lefejelte a hűtő szekrény oldalát. Bast jót nevet rajta. Én csak elmosolyodom. - Két óra múlva indul a gépem vissza Párizsba, Abdul elvisz a reptérre, rendben? Majd jövök még két hét múlva Apa születésnapjára, de nem hagyhatom ott a munkát sokáig. - mosolyogva jön oda hozzám és megölelt.
- Szólj mikor jössz és kimegyek érted. Majd ketten elmegyünk apához. - jó szorosan magamhoz öleltem. - Nagyon vigyázz magadra!
- Te is! És sok sikert a céghez, menni fog, tegnap arrattál, nem fogsz kudarcot vallani.
- Remélem is. - elengedem.
- Többieket is üdvözlöm! - mondja. Int Maddienek, és fogja a bőröndjét, majd kitipeg a lakásból. Felsóhajtottam.
- Nos... Segítesz főzni, Főnökasszony?  - vigyorogva nézek Maddiere ő pedig zavarba esve, biccentett.
- Segítek! Mondja séfuram, mi a teendő? - rám mosolygott, nekem pedig a szívem akkorát dobbant, hogy csoda, hogy nem szakadt ki a mellkasomból. Hatással van rám a mosolya... Legalábbis, mától biztos! Mert életben van, és minden rendben van vele.
Természetesen nekiállunk főzni, odaraktam a vizet, ő a tojást keverte, amihez lassan hozzá adtam a két kanál tejfölt  megsóztam a vizet, és hozzá adtam a tojásos masszához a sajtot, ő pedig szorgosan kevergette. Még felvágtam a csirkemelleket, serpenyőbe rakta, és amíg pirultak, rájuk figyelt mert a massza kész, addig én felvágtam a hagymát és hozzá adtam a húshoz miután az szép barna lett. Meg természetesen a tésztát is leöblítem ahogy megfőtt. Jó kis csapat vagyunk! És mint látom, nagyon szeret főzni is. Meg utánam mosogatni és elpakolni. Nálam általában mindig kupi van ha főzök, most nem, mindent szépen mosogatás után a helyére rakta.

Maddie
Mire teljesen készen lettünk, már Bianca is kijött. Aztán a kávé illatra pedig Jeffrey. Szegény biztos nagyon kifáradt, Bianca nagyon megtáncoltatta. Nem sokkal később Abdul is visszaért, együtt ettünk, beszélgettünk, és nevettünk. Ha jól láttam, Jeff és Bianca nagyon jól kijönnek, és be is jönnek egymásnak.
- Hol a ruhám? - kérdem mikor a szobában épp a táskám szedem össze. Emlékeim szerint, kicsit trehány módon öltöztem át, de nem baj.
- Azt becsomagoltam, mert bort öntöttél rá, Jeffrey elvisz a tisztítóba, mert az enyém meg szószos lett. - mondja Bianca. Kicsit elgondolkodom, hátha beugrik mikor öntöttem rá bort, de tiszta homály minden. Nem baj, lényeg, hogy ha ki tudják szedni belőle, akkor minden rendben lesz, az meg, hogy hogy lett foltos, nem is olyan nagy dolog.
- Remélem kijön belőle. Szeretem azt a ruhát, mert nagyi csinálta.
- Nyugi, ki fog. Jeff tud egy nagyon jó tisztítót, ott biztos kiszedik belőlük a foltokat. Na de én kész vagyok, még jó, hogy volt a kocsiban váltás ruhád.
- Jobb ha van, főleg ha Adam-mel kimegyek a kikötőbe, nem mehetek magassarkúban meg ceruza szoknyában.
- Igaz. Még úszni se tudnál olyan szoknyában.
- Max ficánkolnék mint egy hal. - jegyzem meg, amitől Bianca nagyot nevetett. Van egy olyan sejtésem, hogy elképzelte, ahogy én ott vergődöm, mint egy hal, bár inkább mint egy béna sellő. Vicces! El is mosolyodom.
- Lent megvárlak. - Bianca fogja a cuccokat, majd rámosolyog Adamre, aki az ajtónak neki dőlve nézett minket.
- Jeffrey már a kocsinál van, most ment le, miután beszólt. - mondja Adam. Evés után mindenki elment zuhanyozni. Legalábbis én, Jeff meg Bianca biztos.
- Rendben. Ne siessetek, megvárunk. - cukkol Bia én pedig morcosan dobok neki egy párnát, amit odaad Adamnek, és távozik.
- Rendet raktam, fürdőben is. - mondom. Elveszem tőle a párnát, szépen a helyére rakom. Az ágy teljesen kész.
- Ma ha lehet csak pihenj. Holnap lesz két megbeszélés, ahhoz készen vannak az anyagok? - kérdi. Leült az ágyra.
- Igen. De ma még azért átnézem, a kimutatásokat is ellenőrizni kell, plusz a diákat sorba rakni.
- Azért ne szánj rájuk túl sok időt. Ma szabadnapos vagy, holnap délutánig pedig lesz időd ellenőrizni mindent.
- Jóó! Tudod, hogy nem tudnék nyugodtan pihenni, ha nem nézek át mindent. - rá mosolyogva elveszem a telefonomat a polcról. Megfogja a derekam, közelebb húz magához, én pedig pont a lábai közt állok meg.
- Igen, tudom milyen vagy. Mióta a vállalatnál dolgozol, nem csak az én életem lendült be, de a vállalat is szinte virágzik. És ezt még meg se köszöntem rendesen.
- Nem kell megköszönni! Ez a dolgom, az, hogy segítsek, és ha mindenki jól tudja végezni a munkáját, akkor az csak plusz pont. Ezért vettél fel, és nem azért mert szép vagyok de agyatlan. - óvatosan megpiszkálom a haját.
- Viszont szép vagy és okos is. Nem értem, hogy bírod ezt a hatalmas nyomást, tudod, nem mindenki birkózik meg e két tulajdonsággal. - elmosolyodott.
- Hát igen... Kiváltság ez számomra, valóban nem lehet az ember egyszerre szép is meg okos is. - értek vele egyet. - De most már mennem kell. Adam felállt, óvatosan magához húzott és megcsókolt. A konyhában is, mikor megcsókolt, olyan érzés volt, mintha haza értem volna. És most is ezt érzem... Fantasztikusan csókol, nem követelőző, nem tolakodó, hanem kellemes és finom. Bár mondjuk sose értettem, egy csók jelenetet, hogy tud egy író olyan pontosan megfogalmazni, nekem az összes gondolatom szó szerint elmenekült, nem hogy még sorrendben mondatként le is írjam. De egy szó illik rá... Tökéletes!
Szerintem ha tovább akarna menni, most szó nélkül meg tenném, de akkor holnap reggelre nem másznánk ki az ágyból, és ez nekem még nagyon korai lenne, akármennyire akarom.
- Mennem kell... - mondom halkan.
- Tudom... - válaszolt. Végig simítottam a mellkasán, majd eltávolodom tőle.
- Holnap találkozunk az irodában. Te is pihenj, rád fér, én is haza megyek, átnézek mindent és lefekszem aludni.
- Rendben. Üdvözlöm Nagyit. - rám mosolygott, kapok még egy csókot, aztán mosolyogva elkísér az ajtóhoz, ahol szintén kapok egy csókot, és végül lemegyek a mélygarázsba, ahol Bia meg Jeff a kocsinak dőlve, nagyban vigyorognak rám.
- Meg ne szólaljatok! - mordulok rájuk.
Nevetve ülnek be előre, én pedig hátra, de mosolyogva.
Otthon elmeséltem nagyinak milyen volt a bál, persze csak azt amire emlékszem, majd egy újabb zuhany után átnéztem az összes anyagot, nem találtam semmi hibát benne, holnap biztos sikeres lesz a megbeszélés. Táskába rakok mindent, laptopot, papírokat, miegyebet, holnap ki kell pár dolgot nyomtatni, de azzal hamar meg leszek, amint a fejem párnát ért, én már aludtam. Hihetetlen fáradt voltam, de nem is csoda!