Hajnal három óra ötvenöt percet mutatott Ruth szobájában a tölgyfa éjszekrényen megözvegyült por lepte ébresztőóra. Ingesztelő berregő hangja minden hétköznap négy tizenötkor megszólalt, és egész addig kelepelt, amíg álmosan hunyorogva le nem nyomta a tetején lévő kisméretű piros gombbal.
De azon a korai napon más ébresztette. Kellemetlen édeskés illatfelhő töltötte meg a kicsiny ház fülledt légterét, mintha csak rothadásnak induló gyümölcsök erjednének egyrakáson.
Álmában apja jelent meg, miután sikeresen átküldte őket Paradisióba. Ő derűs mosollyal a tornácról kémlelte, ahogyan felé közeledik kisimult arccal. Fellép hozzá és ökölbeszorított kézfejét nyújtja elé.
– Ráleltem az életre – sugárzón ömlengett. – Köszönjük neked, édes kedves lányom – Ekkor felfedte a szeme előtt a markában szorongatott két kis rombusz alakzatban megformálódott kavicsdarabot, melyek tetején kőzetbe perzselt halálrúna éktelenkedett. – Az én akaratom legyen meg – sóhajtotta.
– A te akaratod érvényesüljön – nyugtázta örömmel Ruth.
Furmányosan összemosódott álom s valóság, mivel álmában is anyja hangját hallotta, de ébren is a hálóból szólongatta, pontosan onnan, ahová előző este nagy nehezen bevonszolta az apja holttestét.
– Ruth.
Feléledt! Vége a hullaszagú rémálomnak! Újra minden a régi lesz, a saját lábukon sétálhatnak át a körön, és soha, de soha nem jönnek vissza e kegyetlen pocsék világba! Éljenek itt, akik akarnak! Szenvedjenek jó sokat, érezzék a testi-lelki fájdalmat, a nyomort, és az azzal társuló mindenféle iszonyatot, világi kínt.
YOU ARE READING
Másvilág (Otherworld)
HorrorKanadában egy város szélén a búzamező kellős közepén élt a Richardson család igencsak elszegényedett körülmények között. Lányuk, a nyolc éves Ruth gyűlölt emberek közé menni, ezért inkább a saját maga alkotta világában élte mindennapjait. A képzelt...