Kanadában egy város szélén a búzamező kellős közepén élt a Richardson család igencsak elszegényedett körülmények között. Lányuk, a nyolc éves Ruth gyűlölt emberek közé menni, ezért inkább a saját maga alkotta világában élte mindennapjait. A képzelt...
Azon borongós kései tavaszi délutánon a megszokottnál korábban tért haza az iskolából, ugyanis Miss Calder váratlan megbetegedése miatt elmaradt a természettudomány foglalkozás. Elsőként meglepte a pajta elé letámasztott motor, mellyel az apja járt ki a bányába, majd az anyja biciklije a ház oldalához döntve, pont úgy állt érintetlenül, amiképp azt reggel látta. A sötétítő reluxák lehúzva mindkét ablakon, az ajtó hézagosra nyitva hagyva. Rövid tépelődést követően óvatosan kilökte. Mihelyst némi világosság szökött be a pitvarba, azonnal elé tárult a padlón mozdulatlanul hasaló apja a jól megszokott otthoni ruházatában. Egyik karja az ajtó felé nyújtva, ujjai görcsbe szilárdulva, mintha menekülni próbált volna valami vagy valaki elől, feje oldalra fordulva. Abból a távolságból még nem látta teljesen az arcát, túlzott homályosság leplezte. A megdöbbenéstől végtagjai ledermedtek, szervezetét átjárta a jeges rémület. Áfonyakék szeme kikerekedett, sápadt bőrén alig látható szemöldöke felemelkedett, kiszáradt ajka némán tátva maradt.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Arra várt, hogy megmozduljon, úgy vélte, talán megbotolhatott valamiben és elesett, de mi van, ha olyan szerencsétlenül sikeredett elvágódnia, hogy súlyosan megütötte magát. Korábban látott hasonlót, amikor a nagyon öreg Mr. Noble átjött hozzájuk, elvétette a lépését, és lezuhant a tornácról. Az esés eredményeképp beütötte a fejét, elvesztette az eszméletét. Az apja és az anyja vonszolta be a házba, és kihívták az orvost. De ha az anyja is itthon van, miért nem hívott segítséget?
– Anya – szólította.
Lélegzetvisszafojtva meredt a szülei szobája irányába, melynek ajtaja kitárva állt.
– Anya.
Szerfeletti aggodalom szövetkezett a merev kétségbeeséssel, és e súlyos társulásnak az eredménye tüstént megmutatkozott rajta. Arcáról közvetlen a lábai elé hullottak lecsordogáló könnycseppjei, miközben nem győzte szólítgatni az anyját éltetve a parázsnyi reményt, hogy hátha, vagy mégis előtűnik a rettenet oltalma alól.
– Apa jól vagy? – szipogta rekedt hangjával. – Mi történt veled? Hol van anyu?
Pár lépésnyit közelebb merészkedett.
– Kérlek szépen, válaszolj – sírva könyörögte, ekkor már egész közel állt hozzá.
Akkor odakint a borúfelhők közül kitörő nap fénye kegyetlenül beengedte a mindent megváltó külvilági világosságot, úgy amint megpillantotta atya elcsúfult kimúlt ábrázatát kilógó nyelvel, a saját hányásában fürdőzve, menten felsikoltva elkapta a fejét és egyenest berohant a szobába. Alig érintette talpa a háló padlózatát máris felkiáltott, mert az ágyban rálelt az eldeformálódott arcú anyjára, ahogyan az fátyolos tág szemmel bambult rá. Felgyorsuló lélegzetvételek kellős közepette sarkon fordult, és bevágta az ajtót, háttal nekidőlt. Lehunyta a búslakodás keserű vizében áztatott szemét, kicsiny szíve fékeveszett tempóban verte a rettegés numerusát. Felfoghatatlannak kvalifikálta a történteket, el sem tudta képzelni, mi történhetett.
