Nem volt mire várni tovább, ezerszer is átfontolta. Átviszi őket, ha törik, ha szakad. Csak még a kivitelezéssel állt hadilábon. Bánatvíztől ázott szemmel rogyott le a gangon nyújtózó hintaágyra. Mutatóujját szájába véve, halk cuppogással szopogatva esett gondolkozóba.
Hirtelen ötletként merült fel benne a padlás. Ugyanis párszor járt fent a tetőtéren az apjával, ott látott pár darab gumihevedert akasztóval ellátva a sasfán függve. Ezeket a tartozékokat főként bútorok mozgatására használták lakásfestés alkalmával. Elképzelése szerint, bizonyultak oly masszívnak, hogy segítségül szolgálhatnak a hosszas útra. Vagy ez, vagy semmi, más lehetőség nem adódott. A híjút azonban egy nehéz tetőtéri mennyezetajtó védelmezte. És a felvezető sokfokos öreg létra sem tűnt túl kecsegtetőnek. Életerőt merítve vastagon sáros gumicsizmákban lépkedett fel, és mikor elérte a legfelső fokot, le sem mert nézni. Karjait feje fölé nyújtotta, úgy, hogy tenyere rátapadjon a durva lécekből fabrikált széles nyílászáróra. Így is majdhogynem lábujjhegyre kellett állnia hozzá, hogy minden erejét összeszedve felnyomja. Fogait összeszorítva fáradozott az utolsó leheletéig, de az a nyű rágta ajtó meg sem mozdult.
Levegő után sűrűn kapkodva, izzadtan letekintett a feneketlenségbe. Szürke durvakavicsos betonvértezet terült el a talpa alatt. Önkivégzés, amellyel örökre felszabadítaná magát, esetleg önostorozás, amivel egész hátralévő életében kínozhatja magát bűnbánattal. Ezen variációk villództak rezignált elméjében. Netán mégis Isten túlvilága lenne a legjobb menedék mindnyájuknak. Bárcsak olyan erős lenne, mint Nabeel, olyan bátor, akár kékszem.
Gyávának titulálta magát, amiért nem használta ki a lehetőséget a halálugrásra. A hálóba érkezve felettébb megdöbbent Willow macska láttán. A lusta fehér-fekete foltos bundás ugyanis a szépen felöltöztetett apja lábánál elheverve szundikált.
– Hiányzik a gazdid? – lekuporodott mellé. Mosolyogva megsimogatta. – Nekem is hiányoznak – vallotta be elérzékenyült pillantásokat vetve a komódon elárvult megfakult bekeretezett családi fotóra.
Nem emlékezett rá, mikor és hol készülhetett, mert még csak három éves volt. A háttérben impozáns épület, gazdag színvilágban díszelgő virágágyás. Valószínűsítette, hogy a lélekbemarkoló kép Gina háza előtt foganhatott. Egy időben, körülbelül öt éves korától rendszeresen jártak Gina Millarhoz látogatóba North Battleford városába, annak ellenére, hogy majd négy órás volt az autóút, többször ott is éjszakáztak. Aztán kellett a pénz, így apja eladta a gépkocsit, és onnantól kezdve sosem mentek. Még a nagymamáját sem láthatta sosem, pedig szívesen megismerte volna. Annyit tudott Gináról, a keresztanyjáról, hogy elhalálozott a férje valami súlyos betegségben, de ezt is egy kihallgatott beszélgetésből tudta meg.
Kihúzta magát, lehajolt, megmarkolta apja jéghideg bokáját, és hátrálva megkísérelte kivonszolni egészen a bejárati ajtóig. Kézujjai többször is lecsúsztak a sikamlós hámról. A nagy erőfeszítések közepette tétova figyelme a lábtörlőn ragadt. Szuszogva gyömöszölte a tetem alá, arra apellált, hogy azzal könnyebben fog csúszni az egyenletes parkettán. Így is történt, viszonylag hamar célba ért vele.
Levegő után kapkodva visszasétált. Felugrott az ágyra, és egyszerűen letaszigálta onnan az anyja testét. Csekély erőbedobásnak hála hangos koppanással földet ért. Ismételten igénybe vette a lábszőnyeget, és már a szobából úgy húzta ki. A küszöbnél horgonyt vetve kiráncigálta alóla, és amint áthúzta az akadályon újból alátolta. Percek múlva anyja az apja mellett feküdt. Elismerően méltatta magát a torzszülött őseit vizslatva.
– Óráról órára pocsékabbul néztek ki – állapította meg.
A küldetése könnyebbik részét játszva teljesítette, de előtte állt az irdatlan nagy kihívás, és ahhoz a motivációt mindössze csak a remény éltette.
Épp kezet mosott a kicsinyke fürdőhelyiségben, amikor arra kapta fel a fejét, hogy valaki az ajtót lökdösve minden erejével be akar jönni. Korosabb női hangokat hallott a túloldalról. Riadt szempárral kinézett, megrendülve látta, az elhalálozott apja lába miatt nem tud kinyílni az ajtó olyannyira, hogy be tudjanak lépni a váratlanul felbukkanó bátor jövevények.
– Valamiért szorul – ennyit hallott mialatt fejvesztve berohant a szobájába, és elrejtőzött az ágya alatt.
YOU ARE READING
Másvilág (Otherworld)
HorrorKanadában egy város szélén a búzamező kellős közepén élt a Richardson család igencsak elszegényedett körülmények között. Lányuk, a nyolc éves Ruth gyűlölt emberek közé menni, ezért inkább a saját maga alkotta világában élte mindennapjait. A képzelt...