A korhadó félben lévő ajtóból kimozgó rozoga ósdi kilincs láttán borzalmas előérzete támadt. Rettenetes aggály kerekedett felül benne az alaposan kitervelt koncepcióját illetően.
Valószínűleg azért ugrott be neki utolsó lehetőségként a keresztanyja. Ha felhívná telefonon, és elmondaná miféle szörnyűséges tragédia történt, biztosan pár órán belül megérkezne, és az ő számára végleg véget érne a hátborzongató lidércnyomás. Alkalmatlannak nyilvánította magát a véghezvitelhez, kiapadt belőle a tettrekészség, elgyengült, és ráadásul ott lapult háttérben a kudarctól való félelme. Mert hát semmiféle biztosíték nem volt rá, hogy ha valami csoda folytán mégiscsak sikerülne átjuttatni őket a körön túlra, felélednek, hiszen eddig egyetlen élőlényből vált holtat sem próbált meg Paradisióba emigrálni. Mi történik, ha sosem dobban meg a szívük? Testük furcsa színben csúfosodik előtte, bőrüket visszataszító ráncgyűrűk fonják körbe, arcukat a felismerhetetlenségig eldeformálódva látja majd egész addig, míg le nem rohad róla az irha. Öklendezve köteles lesz végignézni, amiképp a porladásnak induló húsrészekből előaraszolnak az iszonyt keltő légylárvák, szeme előtt nyüzsögve emésztik fel a szüleit, akikből mindössze csonthalmaz marad. Külsejüket kizárólag csak az emlékeiben idézheti fel, de azok is mit fognak érni, ha a megsemmisülés szomorújátéka minduntalan szerephez jut.
Miután kizárta, reszkető kézzel markolt rá a kallantyúra, nehézkesen nyomta le. Fülhasogató nyikorgás közepette tárult ki előtte maga a pokol bejárata. Belépett a gyászba borult vestibulumba.
Oldalirányba pislantva a szürkület posszedálta kandalló előtt figyelme középpontjába rekedt az apja elnyűtt karosszéke. A fárasztó bányamunkát mindenkor abban üldögélve pihente ki.
YOU ARE READING
Másvilág (Otherworld)
HorrorKanadában egy város szélén a búzamező kellős közepén élt a Richardson család igencsak elszegényedett körülmények között. Lányuk, a nyolc éves Ruth gyűlölt emberek közé menni, ezért inkább a saját maga alkotta világában élte mindennapjait. A képzelt...