Kanadában egy város szélén a búzamező kellős közepén élt a Richardson család igencsak elszegényedett körülmények között. Lányuk, a nyolc éves Ruth gyűlölt emberek közé menni, ezért inkább a saját maga alkotta világában élte mindennapjait. A képzelt...
Éjjel irdatlan égzengésre riadt. Álmában Paradisót siratta, ugyanis szeme előtt vált egyenlővé a porral. Tejüvegű ajtóablak mögül, könnyes szemmel, szívfájdalmát kiordítva volt kénytelen közelről végigsírni a mérhetetlen pusztulást.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Nem tudta megakadályozni, merthogy egymagát vajmi kevésnek érezte a megfékezésére. Mindene odaveszett, az élők holtakká lettek, halálkíntól vernyogva, nevét sikongatva elpusztultak mielőtt rommá dőlt volna a bámulatos makrokozmosz. Koromfekete porfelhő hullt alá a földindulást követően, s akkor a pokol előterme kitárult előtte. Addigra nem volt ő már világalapító, csak egy pityergő kislány, ki céltalanul kóborolva az orráig sem látott el. Az élettelen plüssállataiban bukdácsolt, addig, amíg erőtlenül hasra nem zuhant. Kisírt szemét por törte, szája is tele lett vele, fogai közt hamvadék csikorgott. Esetlenül térdre ült, abban az idült pillanatban valamelyest felszállott a rombolás martaléka. Közvetlenül előtte emelkedett ki a fövenyből az embermagasságú síroszlop, rajta egymás alatt, kőbe égetett Paradiso felirat, ami még éberen is előtte lebegett.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Rettegett az iszonytató mennydörgéstől, azért rohant át a szülei hálójába. Fejét holt anyja mellett hajtotta nyugvóra. Érezte az aszalódott bőrről özönlő fürdősó jellegzetes illatát. Hamar elaludt, mert amint lehunyta szemét azt képzelte, hogy anyjával a búzatábla kellős közepén kéz a kézben körtáncot járnak a Ly O Lay Ale Loya-ra, amely az amerikai őslakosok történeteit, legendáit és sorsát hivatott közvetíteni. Valahol korábban hallotta a lenyűgöző törzsi énekhanggal instruált dalt, de nem tudott visszaemlékezni rá, mikor és hol. Mélyeket szippantott a levegőbe egyre közelebb húzódva a jéghideg lélektelen testhez. Kihűlt belőle az élet, de majd ő újra felmelegíti minden egyes tagját, hogy visszaköltözhessen belé a haláltalan lét.
A késő esti égi háború ugyan elvonult kora hajnalra, ám borongós esőfelhőket hagyott maga után a harcmezőn. Sokáig hallgatta a dermesztő csöndességben az ablaküvegre érkező esőcseppek kotyogását. Mindkét karját vállmagasságba emelte, kialvatlan arca előtt gyengéden összetapasztotta tenyerét. Hangos sóhaj kíséretében ujjhegyeit összeérintve szív alakzatot ábrázolt, és fél szemmel azon keresztül hunyorgott a keserízű világba.
