Mindig melletted leszek // Aizawa x Reader //

Prológus

Épphogy túl voltak a diákok a nyári szüneten, de máris mindenki kapkodva igyekezett beérni a saját iskolájába. [Név]-nek szerencséje volt, ugyanis pont az iskolával szemközti házban élt az édesanyjával, emiatt pedig ráért az ébredéssel. Így történt meg az, hogy nyolc óra tíz perckor [Név] a telefonja rezgésére ébredt meg, noha ez nem az ébresztője volt. Morogva nyúlt a párnája alá, ahol a mobilját tartotta, s egyet nyögve lehúzta a töltőről, majd hunyorítva nézte a vakítóan fényes kijelzőt. A képernyőn legjobb barátja grimaszoló képe jelent meg, illetve a neve, amit elmentett a névjegyzékében: Emberszerető őrült🙄💚.

- Mit akarsz? Csak tíz perc múlva kelnék fel...- morogta álmosan a telefonba, ahogy szabad kezével a szemét kezdte el dörzsölgetni.

- Nem kell felvágni azzal, hogy csak egy zebrán kell átmenned, hogy beérj..- pufogott a fiatal fiú.- Mellesleg azért hívlak, hogy van-e kedved majd suli után meginni valamit? Neked úgyis egy órával kevesebb lesz, mint nekem. Eljöhetnél elém, vagy valami.

- 'Zashi..- ült fel az ágyban a lány, miközben nagyot ásított.- Erre majd válaszolok akkor, amikor látok is rendesen, és tudok gondolkodni is. Majd ebéd szünetben megbeszéljük, jó? Ígérem nem felejtem el, hogy erre a kérdésre válaszolnom kell.

- Hát jó, nekem megfelel - vont vállat a szőke hajú.- Várod már, hogy újra találkozhatsz az osztálytársaiddal?

- Te megőrültél?- Horkant fel a [szín] hajú, ahogy kikászálódott az ágyból, hogy az egyenruháját levegye a fogasról.- Bármit megadnék, hogy magántanuló lehessek, és ne kelljen ezekkel még több időt eltöltenem..

- De nem azt mondtad, hogy nem is olyan rossz az osztályod?- vonta össze a szemöldökeit Hizashi, miközben ledobta a táskáját a padja mellé, mivel beért a termébe időközben.

- De, és tényleg nem a legrosszabb velem egykorúakat fogtam ki, de akkor is jobb lenne egyedül. Nagy a hangzavar a szünetekben, sokan odajönnek hozzám is beszélgetni, nekem meg nincs kedvem elküldeni őket, szóval csak bólogatok és pár szavas válaszokat adok, ezek meg bassza meg, azt hiszik, hogy emiatt vágyok a társaságukra, pedig egyedül akarnék lenni, csak egy kicseszett nyuszi vagyok megmondani, hogy "takarodj"... Bezzeg, ha te mellettem lennél, merném mondani, hogy elfoglalt vagyok, és nem igazán érdekel a bugyuta szövegelésük, ami engem abszolút nem is érintene, de azért csak mondják és mondják... Miért kellett hősképzőbe menned, he?- Tettette a felháborodást, miközben az egyenruhával és friss fehérneművel a hóna alatt elcsoszogott a fürdőig, ahol kihangosította legjobb barátját, s nekiállt átöltözni.

- Én kérek elnézést, hogy én ezt a szakmát tanulom - nevetett fel.- Amúgy meg nyugodtan mondhatsz nemet. Csak azért mert, én nem szoktam ilyesmikre ezt mondani, mert szeretem, ha vannak körülöttem, nem fognak elkönyvelni egy parasztnak, amiért nincs hozzájuk hangulatod.

- Tudom, de akkor is... nem szeretem, ha neheztelnek rám.

- Tudom - tudom - sóhajtott fel.- De majd csak megoldod. A szünetek és a hétvégék adjanak erőt neked, kedves tanítványom!

- Hülye - röhögte el magát.- Köszönöm, mester - forgatta a szemeit mosolyogva.- Na, ha nem sértődsz meg, akkor én leteszlek. Gyorsan elkészülök, aztán tekintve, hogy mikor az ébresztőm csörögni fog, már kész leszek, eszek is valamit. Legyen jó napod!

- Oksi, neked is. Pusza, [Név]!

- Puszi~!

Azzal megbontotta a vonalat, s kikapcsolta a telefonját. Elkezdett fogat mosni, fésülködni, illetve nagyon minimális sminket is feltett. Megigazítva a szoknyáját, megpördült egyszer a tükör előtt, és csak ezután lépett ki az ajtón. Bepakolt a táskájába pár előző este elkészített szendvicset, illetve egy bento doboznyi finomságot, mielőtt készített volna egy kellemesen langyos teát magának, illetve megmelegítette volna a tegnapi vacsorából megmaradt kis adagot. A telefonján videókat nézve eszegetett és iszogatott, nem zavarta senki sem, ugyanis édesanyja már elment munkába húsz perccel korábban.