Mindig melletted leszek // Aizawa x Reader //

2. rész

Másnap reggel a két fiatal még véletlenül sem ébredt fel korán, elvégre hajnalba nyúlóan vesézgették ki az élet nagy dolgait, a jövőképüket, illetve azt is, hogy ha engednék nekik odahaza, akkor milyen háziállatokat tartanának, valamint mi lenne a nevük és miért. Egyeseknek ezek csekélységek lehettek, de számukra az ilyesfajta beszélgetések nagyon fontosak voltak. Úgy érezték, hogy minél több aprócska kis részletet osztanak meg egymással, annál szorosabb baráti kötelék alakul majd ki közöttük. Így akarták megakadályozni azt, hogy az élet elsodorja őket egymás mellől. Ugyanis egyformán szükségük volt a másikra, szinte egymás lélegeztető gépei voltak. Huzamosabb ideig nem bírták ki a másik személy nélkül, hiába kellett én-idő a lánynak, s még ha Hizashi nélküle is találkozott emberekkel, egy idő után útjaik mindig keresztezték egymást. 

Pontban fél tizenegykor nyitották ki a szemüket, szinte teljesen egyszerre. Álmosan nyöszörögve kezdték el dörgölni a szemüket, hogy kicsikarják belőle a még benne ragadt álmot. Még legalább tíz percet fekve töltöttek, s igyekeztek hozzászokni a fényességhez, amely az ablakon keresztül szűrődött be, mire végre fel tudták tolni magukat ülő pozícióba. [Név] az ágyon ücsörgött, Hizashi pedig egy futonon, ami a lány mellett volt leterítve. Beszélni sem voltak képesek egy jó ideig, csupán nyüglődtek, és igyekeztek egy kis életet csiholni magukba.

- 'Reggelt..- kezdte végül a lány, ahogy egy hatalmas ásítással végzett, s nyammogva leeresztette lábait a padlóra. 

- Neked is jó reggelt - motyogta nyújtózkodva a fiú. Szőke haja össze-vissza állt feje tetején, olyan volt, mint egy szalmakazal. A lányt meg is mosolyogtatta a látvány, tekintve, hogy a nyál az arcán fehérre szilárdulva volt megtalálható. Hiába nem volt neki újdonság, hogy ha jól alszik a barátja, akkor folyni szokott este a nyála, mégis mindig komikusnak találta. 

- Program?- vett mély levegőt a kérdést követően, hogy erőt vegyen magán, és feltápászkodjon rendesen.

- Mit szólnál hozzá, ha fánkot reggeliznénk? Álmomban egy óriási áfonyás fánk próbált megenni, szeretném megmutatni neki, hogy ki az erősebb - paskolta meg az arcát, hogy felfrissítse magát.

- Egyrészt: egy hatalmas retardált vagy, Jézusom..- nevetett fel.- Másrészt: benne vagyok, jól esne most egy kis [kedvenc ízű] fánk - simogatta meg a hasát, ahogy előre elképzelte, amint beleharap az ízes finomságba.

- Akkor ez eldőlt, köszi, hogy részt veszel a bosszúmban - pattant fel vidáman.- Öltözzünk át, és aki hamarabb találkozik anyuddal, az közli vele, hogy hova megyünk. Rendben?- Tartotta a kezét a lány felé, aki mosolyogva megrázta azt.

- Felőlem teljesen okés - biccentett.

=====

Kuminak persze semmi ellenvetése nem volt a reggeli helyét illetően, még költőpénzt is adott nekik, hogy ne a sajátjukat kelljen erre fordítani. Míg a lánya ellenkezett egy picit, addig Hizashi jó hangosan, széles mosollyal az arcán megköszönte a felkínált összeget, amit kivett a nő kezéből, majd megragadta legjobb barátnője karját, s az ajtó felé kezdte húzni. [Név] nem értette egy pillanatig a helyzetet, aztán nevetve kezdte el csapdosni a fiút, amit az anyja kuncogva nézett végig. Látta bennük a testvérek szokásos harcát, még akkor is, hogyha őket nem a vér tette azzá. Mindig órákig képes lett volna őket kettesben nézni, mert számára csodálatos látvány volt mindez. S hiába volt a lánynak az apja oldaláról is testvére, az anyja mindig is szeretett volna neki egy testvért szülni, csupán mindez nem járt sikerrel a válás végett. Hiába volt tisztában azzal, hogy a lánya odáig volt a féltestvéreiért is, ők nem voltak teljesen az ő korosztályában - tekintve, hogy a legidősebb is csupán hét éves volt, a legkisebbik pedig nem rég töltötte a kettőt -, s mivel Hizashi egy idős volt vele, jobban ki is jöttek ők. Ezt figyelemmel kísérni pedig felemelő érzéssel töltötte el.