Mindig melletted leszek // Aizawa x Reader //

11. rész

A tinédzserekből lassan az élet felnőttet varázsolt. Valójában be nem vallanák maguknak sem, de örültek az idő múlásának, mely olykor olyan volt, mintha csiga lassúsággal telne, máskor pedig szinte csak pislogtak egyet, és máris egy héttel később volt. Sokan azt mondják, az idő begyógyítja a sebeket, ám azok, akik közel álltak Oboróhoz, nem így érezték. Huszonöt éves korukban is ugyanolyan fájó volt visszaemlékezniük egykori jó barátjukra, mint aznap, amikor elhunyt. De az élet megy tovább ugyebár, így a hajdani U.A-s diákok számára sem volt megadatva, hogy leragadjanak a múltban. Szép lassan kovácsolták meg önmaguk jövőjét, egymást segítve. A két férfi tanárnak állt, miután elvégezték a hőstanonc iskolát, s elismert védelmezői lettek az embereknek, ezzel egyidőben, [Név] merőben más irányba tapogatózott; az apja bankjában kapott állást, ami nem volt számára negatívum, elvégre kiskorától kezdve sokat figyelte őt, ahogyan dolgozott, mikor az anyja nem tudott vigyázni rá a munkája végett. Szerette a munkakörülményeket, az emberek sem úgy álltak hozzá, mint várta. Ahelyett, hogy kinézték volna őt, amiért ennyire könnyedén megszerezhette magának az állást, szívesen fogadták őt, elvégre a régebbi dolgozók már jó ideje ismerték és szerették is. Az apjának pedig csak kapóra jött, hiszen imádott lányával több időt tölthetett, ami fontos dolog volt a számára. Elvégre mégiscsak ő volt az elsőszülött gyermeke, aki a szemében több is volt, mint tökéletes. 

Shota és [Név] húsz évesek voltak, amikor összeköltöztek. Nagy változás volt ez az életükben, hiszen tartós ideig még egyikük sem tartózkodott egy helyen folyamatosan a másikkal, de nem bánták meg. Igaz, olyan sok nyugtuk nem volt, hiszen Hizashi a közelben vett lakást magának, hogy legjobb barátnőjéhez közelebb lehessen, emiatt pedig sokat járt át hozzájuk, de mindezek ellenére elég kényelmes volt a közös élet kettejük számára. Mivel egy ideje azért ismerték már egymást, nem volt túlzottan sok szokás, ami meglepetésként érte volna őket. Persze a költözésnél [Név] idegesebb volt, mint a férfi, nagyobb volt benne a feszültség, de mindenki jól kezelte azt, ahogyan viselkedett. A kapcsolatuk pedig igencsak erősnek bizonyult. Természetesen voltak veszekedések és viták, de mindketten hamar keresték a másik társaságát, amint lehiggadtak, s átbeszélték nyugodt körülmények között a dolgokat. Fontos volt nekik az, hogy jól működjön közöttük a dolog, hiszen szerették egymást. Toleránsak voltak egymással, de megbeszélték, ha valami nem tetszett nekik. 

Mindenki azt hitte, hogy valamelyik fiút fogja megrázni a legjobban Shirakumo halála, de mint az kiderült, [Név]-et jobban megviselte a dolog. Legalábbis az idegrendszere kevésbé bírta, mint a többieknek. A temetés után pár hónnappal döntött úgy az anyja, hogy beíratja egy pszichológushoz, mivel lánya egyre jobban fordult magába, többet aludt, kevesebbet evett, és szívesebben volt sok esetben egyedül, a szobájában mint bármelyik szerettével. Természetes módon egy anyának ez felettébb megrázó, s mivel lánya épsége volt az elsődleges célja az életben, úgy látta, egy szakember jobban tudna segítséget nyújtani, mint ő maga. Igaz, fájt neki ez a gondolat, de belátta, hogy nem rá volt szüksége akkor a gyermekének. [Név] eleinte nem akart menni, feleslegesnek tartotta, de pár ülés elteltével kezdett megváltozni a véleménye; belátta, hogy tényleg szüksége volt erre. Csupán két és fél évig járt az orvoshoz, az eredménye pedig meg is látszott. Igaz, nem hozott mindent helyre magában, de mivel jelentős javulást tanúsított, kiíratták őt. A hangulata sokkal pozitívabb lett, újra életvidámmá vált, még ha a fiú emléke fájt is a számára. De mivel egy közeli barát elvesztése nyilvánvaló fájdalommal jár, senki nem is akarta kiirtani belőle ezt az érzést, hiszen természetes dolog a szomorúság, ha egy elvesztett szerettére gondol az ember. Mindenki örült, amikor hivatalosan is kijelentették, hogy nem kell tovább járnia kezelésre. 

=====

Éppen egy szombati napra ébredtek Japán lakosai, ám ez a szombat különleges volt. [Név] testvérei, Himari és Kaito jöttek aznap át a párhoz. A testvérek havonta legalább egyszer átmentek a nővérükhöz. Ilyenkor a szüleik kihasználták, hogy nincsenek otthon a lurkók, és egy kellemes, romantikus vacsorával ünnepelték a kapcsolatukat. Persze ezt sem [Név], sem pedig Shota nem bánta, hiszen még ha a férfi szívesebben is lett volna kettesben a barátnőjével, kedvelte a családját, így szívesen látta őket vendégül a házukban, amit akkorra már csinosan kipofoztak.