Mindig melletted leszek // Aizawa x Reader //

5. rész

Amíg a fiú a fürdőszobában öltözködött, addig [Név] igyekezett túllendülni a tényen, miszerint hatalmas hatással van rá Ő. Ha őszinte akart lenni, egyszerre nyugtatta meg, és rémisztette halálra ez a tudat. Félt attól, hogy esetleg ez nem fog alább hagyni, és kényelmetlen, kínos lesz neki a közelében tartózkodni, amit abszolút nem szeretett volna, elvégre imádta minden percét az Aizawával eltöltött időnek. Néhány mély lélegzet után megpöckölte a saját homlokát, majd kikelt az ágyból, egy hatalmas nyújtózkodás kíséretében. Felvette papucsát, s már totyogott is ki az anyjához a konyhába. 

- Szép reggelt - mosolygott a nőre, és egy puszit nyomott az arcára.

- Jó reggelt, Tündérkém - puszilt a hajába, ahogy egy gyors ölelésbe vonta lányát.- Hogy aludtál?

- Mint a bunda - nevetett fel.- Életem egyik legjobb estéje volt, kipihentebb vagyok, mint szoktam.

- Legalább te - kuncogott fáradtan Kumi, ezt követően pedig belekortyolt a fekete kávéjába. Innen tudhatta [Név], hogy valóban keveset tudott aludni az anyja, ugyanis általában rengeteg tejjel szokta felönteni az italát reggel, s csupán akkor hagyta ki belőle ezt a hozzávalót, ha hatalmas szükségét érezte ennek.- De legalább ma rövid műszakom lesz, csak be kell tanítanom egy lányt, és át kell néznem a papírokat, amiket az öreg fószer megírt. Ha jól haladok, az ebédszünetem után már csak le kell adnom a nagy stósznyi iratot, és jöhetek haza. 

- Akkor friss ebéd lesz?- csillantak fel a lány szemei, mivel imádta, amikor az anyja ételeit még forrón kaphatta meg. Véleménye szerint újra melegítve is isteniek voltak a kosztok, amiket női felmenője készített el kettejük részére, frissen mégiscsak milliószor élvezhetőbbnek bizonyultak. 

- Úgy ám - húzódott széles vigyorba a szája.- Aztán amint kész, ledőlök aludni. Ugye nem gond?

- Már miért lenne gond?- horkant fel, ahogy megemelte szemöldökeit.- Pihenj csak! Nem ártana néha magadra is gondolnod ahelyett, hogy mindig az én érdekeim nézd.

- A lányom vagy, nem tudok ellene mit tenni. Nekem te vagy az első - csipkedte meg az arcát, amin együtt jót nevettek.

- Jó reggelt - lépett be Shota is a helyiségbe. Pizsamáját felváltotta a UA egyenruhája, haja többé nem volt kócos, és a két ott lakó egy ritka pillanatnak lehetett szemtanúja: Aizawa a haját nem teljesen engedte le, a frufru részét, illetve egy keveset oldalról hátra fogott, hogy ne melegítse az arcát. [Név] hazudott volna magának, ha nem vallja be, hogy nagyot dobbant a szíve, amikor meglátta így a fiút. 

- Neked is jó reggelt, Aizawa-kun - mosolygott rá a nő.- Csináltam mindkettőtöknek pirítóst reggelire, egy kis tojással és pár szelet zöldséggel. Remélem, te is szereted.

- Igen, köszönöm - biccentett, és leült falatozni, amint a többiek is elfoglaltak egy-egy széket. 

Csendesen ettek mind a hárman, mindenki elvolt a saját kis világában. Kumi a munkán gondolkodott, Aizawa a náluk töltött időn, míg [Név] az iskolán és azon, hogy át kellene hívnia valamikor Hizashit, mert  hiányolta a jelenlétét. Amint mindenki elfogyasztotta, ami előtte volt, betették a mosogatóba, és nekiálltak készülődni. Pontosabban Kumi és Shota, mivel [Név] számára még mindig rengeteg idő volt indulásig. A két fiatal kicsit el is volt kenődve, amiért már most el kell válniuk egymástól, de ezt kívülről igyekezték elfedni. Nem szerették volna, ha a másik észrevenné, és furcsának tartaná emiatt őket. Pedig ha tudták volna, hogy ugyan az az érzés megy végbe mind a kettejükben, nem kellett volna takargatni. 

Kumi végül felajánlotta a fiúnak, hogy elviszi őt az iskolába, útközben pedig Hizashit is felveszik, hiszen nem lakott vészesen messze tőlük. [Név] megölelte édesanyját búcsúzóul, ahogy Shotát is, csak őt egy fokkal óvatosabban, majd integetett nekik az ajtóból, amikor már a kocsiba szálltak be. Aztán amint elhajtottak, magára zárta az ajtót, és nekiállt készülődni. Még mindig egy kicsit korán volt neki, fetrenghetett volna még egy bő tíz percet az ágyában, de inkább úgy döntött, hogy időben összeszedi magát, és kivételesen hamarabb készül el. Így hát az a plusz tíz percnyi fekvés az iskolába menet előttre csúszott, ami nagyon is tetszett a lánynak, hogy volt ideje felkészítenie magát az osztálya óriási hangzavarára.