Mindig melletted leszek // Aizawa x Reader //

6. rész

Elérkezett az a nap, amikor a lány iskola után nekiláthatott az összepakolásnak. Nagyon izgult, félt, milyenek lesznek Aizawa szülei. Hiába tudta, hogy nem kellene sok időt töltenie velük, a tudat, hogy az ő házukban fog éjszakázni, velük fog vacsorázni, ott fog letusolni, reggel pedig közösen fognak reggelizni, teljesen pánik üzemmódba kapcsolta. Nem szeretett volna rossz benyomást kelteni, még akkor sem, ha csak szimpla baráti ottalvásról volt csupán szó. Az, hogy Hizashinál tölti néhanapján az éjszakáit, teljesen megszokott volt, gyakorlatilag haza ment. Azonban ezesetben nem ismert senkit, csak a barátját, nem tudta, hogy néznek ki a szülei, milyen természettel rendelkeznek, a ház mekkora, hogyan néz ki, miként van berendezve, a szobák hogyan vannak elrendezve; nemes egyszerűséggel halvány lila elképzelése sem volt semmiről. Ez pedig őt mindig is zavarta. Szeretett információknak tudatában lenni, ez elősegítette, hogy nyugodtabban állhasson hozzá a dolgokhoz, elvégre nem a nulláról indulna. Shotát pedig nem akarta zargatni, félt attól, hogy esetleg furcsának tekintené őt.

Így hát nagy levegőket véve, de bepakolta a táskájába pizsamáját, fogkeféjét, a fésűjét, az egyenruháját, és minden egyéb más apróságot is, ami szükségessé válhat majd számára a nap hátra lévő részében, illetve másnap. Majd' lejárta a lábait, ahogy a szobájában köröket rótt le, amolyan feszültség levezetés képp, tekintve, hogy az ágyon való fekvés, illetve ücsörgés közbeni telefon babrálás nem hozott túl nagy megnyugvást számára. Hiába tudta, hogy a fiú még maradni fog egy kicsit náluk, mivel Kumi megígérte, hogy elviszi őket autóval, hogy ne kelljen gyalogolniuk, sem a tömegközlekedést használatba venniük - így látta biztonságosabbnak, elvégre nagyon féltette a lányát.

Amikor a csengő megszólalt, már rohant is a kapuhoz. Aizawa körmét piszkálva várta meg, hogy beengedje őt a házigazda, s egy gyors ölelést követően, követte is be a házba. Be nem vallotta volna senkinek, de rettenetesen izgult ő maga is. Még egy barátja sem járt nála, leginkább azért, mert nem voltak barátai felső-közép előtt. De még Hizashi és Oboro sem jutottak fel hozzá, pedig párszor már felhozták a témát, miszerint ne mindig csak a saját lakásukra rángassák el a fiút. Ő maga azonban elsőként a lányt szerette volna vendégül látni maguknál. Nem tudta volna megmagyarázni, hogy mi miatt ragaszkodott ennyire ehhez az önmagának tett ígérethez, elvégre állítása szerint nem tetszett neki a lány, mégis különleges helyet foglalt el a szívében -ezt nem tudta volna maga előtt sem letagadni-, így úgy gondolta, hogy megérdemli ezt az elismerést. Azonban ahogy közeledett ez a számukra hatalmas nap, úgy növekedett benne a feszültség; rettegett, hogy nem fog tetszeni [Név]-nek az otthona, vagy a szülei, és soha többet nem akar majd átmenni hozzá. Pedig nem lakott csúnya, omladozó, poros és dohos szagú házban. Igaz, egy cseppnyit kisebb volt az otthona, mint a lányé, de reménykedett abban, hogy ez nem fog undort kiváltani belőle. Ahogyan az sem, hogy rengeteg bútor még a nagyszülőké volt, így az ő szobáját kivéve, elég régies atmoszférája volt az egyébként gyönyörű háznak. [...]

- Izgulsz?- kérdezett rá Shota egy hosszabb csend beállta után, amikor észrevette, hogy a mellette ülő lány jobb lába meg sem állt, és csak topogott fele. Hiába volt ő is stresszes, mindenképpen meg akarta őt nyugtatni, elvégre ő maga nem megy majd ismeretlen helyre, ellenben [Név]-vel.

- Mi?- kapta fel a fejét, és zavartan felnevetett.- Nem, dehogy. Miért?

- Jár a lábad - bökött a combjára óvatosan, mire megállt a mozgásban a lány, és halvány pír lepte el az arcát.

- Sajnálom...- motyogta maga elé, és jobban összehúzta magát.

- Ne kérj bocsánatot. Megértem, hogy tartasz a mai naptól. Ha nem szeretnél, nem is muszáj jönnöd. Nem kényszerítelek semmire, tudod jól.- Meg akarta fogni a kezét, vagy legalább a hátára simítani a tenyerét, hogy köröket írhasson le, amivel talán meg tudná nyugtatni őt, de inkább nem tette meg. Nem volt biztos abban, hogy jó ötlet volna, vagy egyáltalán erre vágyna a lány. Így viszont csak feszengve ült mellette, száját rágcsálva, miközben azon agyalt, hogy hogyan segíthetne neki. Már éppen azon volt, hogy ír egy üzenetet Hizashinak, hogy ugorjon át, mert félti a lányt, amikor [Név] a fejét, az ő vállára döntötte, és egy nagy levegő után, lassan kifújta a lélegzetét. Ettől a fiú teljesen lesokkolt, agya vészhelyzetbe kapcsolt, de fogalma nem volt arról, hogy kellene cselekednie.