Mindig melletted leszek // Aizawa x Reader //

8. rész

- Boldog szülinapot, anyu!- tépte fel az anyja ajtaját [Név], ahogy az ébresztője megszólalt. Vigyorogva ugrott az ágyon fekvő nőre, aki nevetve nyögött fel a hirtelen súlytömegtől, mely meglepetésként zúdult egész testére, lánya személyében.- Csinálok reggelit is, addig töröld ki a csipát a szemedből!- mondta mosolyogva, miután egy óriási cuppanós puszit nyomott az arcára.

- Köszönöm, és jó reggelt Aranyom - simított a [szín] tincsek közé, bambán mosolyogva. Jól esett neki ez a kedves kis gesztus, még akkor is, ha ez azzal járt, hogy konkrétan kiugrasztják őt az álmából. Nehéz napja volt tegnap, így boldog volt, hogy végre kiélvezheti, hogy öregedett egy egész évet. A lánya ilyenkor mindig, egész álló nap pörgött, késő estig, amikor neki kellett betakarnia valahol a lakásban, ahol elszunyókált a nagy pakolás utáni ledőlés közepette. Noha sok ember nem szívesen vállalta a születésnapját harminc felett, Kumi igenis büszke volt a korára, illetve amúgy sem látszott meg rajta. Ha le is rítt volna, hogy aznap töltötte a negyvenkettőt, azzal sem lett volna semmi problémája, hiszen legbelül fiatalos marad a lánya mellett, aki nap, mint nap adott neki életerőt, már a puszta létezésével is.

- Neked is jó reggelt - pattant le róla a lány, és kisasszézott a konyhába, ahol nekiállt avokádókrémes pirítóst csinálni, egy kevés paradicsomot mellé vágva, valamint pár tojást kifőzve hozzá, amit idővel négybe szelt.

Kumi nagy nehezen kászálódott csak ki az ágyból, de a gondolata, hogy a gyermeke reggelit készít a konyhában, igencsak meghozta a kedvét ahhoz, hogy utána menjen. Nem azért, mert féltette volna a házat, vagy [Név]-et. Sokkal inkább a gyomra vezérelte, ugyanis imádta a lánya főztjét, még ha az csak valami kis apróság is volt. Valamilyen úton-módon, sokkalta ínycsiklandóbbnak találta azt az ételt, amit ő készített el a számára. Kócos hajával még nem kezdett semmit, csak a pizsamája fölé vett egy selyem köntöst, amit lazán megkötött a derekánál, lábaira bolyhos mamuszt húzott, és egy nagy nyújtózkodást követően már ki is lépett a saját kis életteréből. Mire beért a finom illatokkal megtelt helyiségbe -ugyanis még kávé is fogadta, aminek odáig volt az aromájáért-, már készen is várta az egész reggeli. Ámbár tisztában volt azzal, hogy nem lesz sok ideje a pihenésre, igyekezett minden falatot és kortyot kiélvezni, miközben beszélgetésbe elegyedett tinédzser gyerekével. Hiába vállalta el [Név] a feladatok döntő többségét, Kumi sem maradhatott rest. Egyrészről el kellett készülnie, majd kipakolnia az üdítőket, nassolni valókat a vendégek számára, segítenie kellett lányának a portörlésben, és a boltba is el kellett mennie, ugyanis nem volt otthon semmiféle vegán nassolni való, és nem szeretett volna kitolni a saját szüleivel, akik pár hónapja kezdtek bele ebbe az étrendbe.

[Név] számára sem volt könnyű minden. A legtöbb helyiséget neki kellett kitakarítania, de tekintve, hogy Hizashi felajánlotta szolgálatait neki, tudta, hogy sokkal szórakoztatóbb és gyorsabb lesz az egész ház kipucolása. Így a reggelit követően már el is ment elkezdeni az egészet a fürdőszobával, hiszen ott mégiscsak rengeteg olyan dolog volt, amiből a fiú szeretett poént csinálni, amivel zavarba hozta őt, így igyekezett elkerülni minden lehetséges helyzetet. Már majdnem végzett is, mire a szőke betette a lábát a lakásba, de mivel nem engedte, hogy bármelyik fiókot vagy szekrényt is nyitogatni kezdje, így megelőzte a perverz vicceket. Kapcsoltak a tévén zenét, amit jó hangosra fel is tekerték, és énekelve kezdtek neki a nagytakarításnak; pultokat, szekrényeket, komódokat, asztalokat lesúroltak, szép fényesre törölték őket, elmosogattak, majd elpakolták a száraz edényeket, Hizashi felporszívozott, [Név] pedig felmosott, megöntözték a növényeket, megpucolták az ablakokat, és mindezzel három óra alatt kész is lettek együtt. Kifáradva pacsiztak le, egy elégedett vigyorral mindkettejük arcán.

Miután mindenki, mindennel készen volt, lepihenhettek egy órácskára. [Név] számára mindenképp szükséges volt némi felkészülés a sok emberre, és noha Kumi imádta a rokonait, szeretett velük lenni, még neki is kellett egy kevéske idő, amíg feltölti magát eléggé ahhoz, hogy a vendégek előtt ne kapcsoljon ki. Hizashinak édes mindegy volt, hogy pihennek-e, avagy sem, ugyanis ő már pörgött, mint a Duracell nyuszi, és vágyott a több impulzusra, de megértette, hogy a házigazdáknak miért szükséges ez, így megpróbálta kicsit visszafogni magát. Így hát amíg a nő leült televíziót nézni, addig ők ketten bementek a lány szobájába, és az ágyon közösen elnyúltak. Yamada mellkasán volt [Név] feje, a fiú pedig egyik lábát a lányéra dobta, és apró kis semmiségekről beszélgettek. Szerettek összebújni, még akkor is, ha ez másoknak furcsának tűnt. Számukra teljesen természetes volt, hogy néha csak bebújtak egy kényelmes kis helyre, és egymásnak dőlve, átkarolva a másikat aludtak el, vagy kezdtek el csevegni. Egyikük sem képzelt bele soha többet, mint amennyiről szó volt; ők voltak egymásnak a legfontosabb személyek, és ezt ki is mutatták, szinte mintha jó testvéri viszonyt folytattak volna.