Egy ideje már kínos csendbe állunk. A szemkontatust én nem tudtam tartani,de Tomioka-san végig a szememet nézte.
-Mondták már milyen szép a szemed?
-Annak tartod?-kérdem enyhe pirulással
-Igen,olyan gyönyörű. Sötétrózsaszínű, illik a bordó hajadhoz-aztán elkezdett simogatni ami igazán jól esett-Selymes a hajad-az arcom egyre jobban pirult mikor a hajam helyett az arcomat simogatta,ha macska lennék dorombolnék
-Köszönöm a bókokat
Erre ha nem csal a szemem mosolygot egyet. Szerintem tényleg mosolygot. Erre nekem is muszáj volt elmosolyognom magamat.
-Nem megyünk el sétálni?-kérdezem fülig pirulva
-De menjünk-fogta meg a kezem. Ácsi egy pillanatra! Megfogta a kezem?-Úgy hallotam lesz arra fele valami-mutatot egyenesen előre miközbe még mindig fogta a kezemet, a fejem az egyre vörösebb lett
Egy ideje már egy kis városban sétálunk és nézzük az árusokat,hogy milyen finomságokat árulnak. Egyszer megálltunk az egyiknél,mert az orromat megcsapta a finom imagawayaki. Amikor fizettem volna ki Tomioka-san már rég kifizette mikor nem figyeltem.
-K..köszönöm szépen-mondtam miután megettem a imagawayakimat
-Igazán nincs mit
-Ó szeretnék kérni egy dangot!-halljuk meg az ismerős hangot a távolból ami Mitsurihoz tartozik
-Nehogy te fizesd ki! Majd én meghívlak rá-hallotuk meg a másik ismerős hangot ami, Igurohoz tartozot
-Köszönöm Iguro-san!-és pont olyan látó távolságban voltunk hogy láttuk hogy ad egy puszit neki,ami szerintem igazán aranyos
-Sziasztok Tanjiro és Tomioka!-integetet nekünk Mitsuri
-Sziasztok-köszöntünk nekik egyszerre
-Mijáratban erre felé?-kérdezi Iguro
-Összefuttunk Tanjiroval és kérdezte nem-e sétálunk én meg hallotam,hogy lesz erre felé valami
-Értem
-És ti?
-Mi itt voltunk a környékén
-Aha
-Finom volt ez a dango!
-Örülök,hogy ízlet-szerintem a kötése alatt elmosolyogta magát és lehet el is pirult
-Nezuko a pillangó rezidancián van?
-Igen
-Iguro-san elmegyünk? Kérlek!
-Menjünk-és ezzel kézen fogva el is indultak,de hátra fordulva integettek nekünk mi meg vissza integettünk nekik és sétáltunk tovább
A távolból még hallotam,ahogy mondja Mitsuri Iguronak,hogy mennyire szereti Nezukot és mennyire ölelgetni való.
Most olyan részén vagyunk a kis városnak ahol alig vannak emberek. Max 3-4 embert láttam eddig erre felé.
-Amúgy milyen fontos dolgot szeretnél nekem elmondani?
Itt a lehetőséged elmondani,hogy szereted őt!
Félek elmondani
Félsz mert vissza utasít?
Igen
Szerintem nem fog
De mi van ha igen?
Bízzál már abban,hogy nem fog! Viszont szeret téged! A jelek arra utalnak mind!

ESTÁS LEYENDO
Enged hogy szeresselek
Fanfic-Enged hogy szeresselek!-kiabálok a távolban lévő Tomiokanak -Mért is kéne nekem meg engednem,hogy szeressél?!-fordult meg, és aztán felém sétál -Ha sose engeded meg,hogy mások szeressenek akkor,hogyan szeretnél boldog lenni?! -Én nem akarok boldog...