De miért nehéz a szerelem?
Arra már nem tudom a választ kincsem
Utána ezekkel a gondolatokkal merültem mély álomba:
Miért ilyen bonyolult a szerelem? Miért nem lehet egyszerűbb? És jobb lenne,ha nem kéne attól félnem,hogy emiatt meg is ölhetnek,mert a saját nememből vagyok szerelmes valakibe.
Láttam már hogy a kis városban emiatt lefejzetek embereket.
Így sajnos alig lenne aki támogatna ebben.
A világ miért ilyen kegyetlen azokkal akik a saját nemükbe szerelmesek?
Talán, ha a világ megváltozna
Nem lenne ennyi ember kitéve káosznak
Elfogadnák, hogy az idők változnak
Bűntelen emberek nem lennének vádlottak
De ne feled Tanjiro! Én Sabito és Makomo támogatunk és drukolunk,hogy együtt legyetek!
*Reggel*
-S..s..s..segíts Tanjiro! Félek!
-M..m..miért kell Zenitsu?-mondom kómásan alig látva a világomat
-Inosuke megbolondult!
-Nem tudjátok magatok között megoldani és engem még hagyni aludni egy keveset? Amit megköszönnék-és aztán vissza dőltem a futonra
alvás reményében
-Ments meg kérlek Tanjiro!
-Megtudjátok oldani nem?
-Csak ő fújja fel ennyire!-mondja Inosuke
-Mindketten hadjátok abba és kész!
Ennyit a vissza alvásról,de sebaj. Ha már felkeltem le is rendezem őket.
-Először is mi történt?
-Szokásos
-Komoly?
-Igen! Ez itt meg, megakar kergetni!
-Nem ez vagyok! Hanem ő! Te nagyon idióta!
-Jól van na! Akkor ő! Megakar kergetni!
-Így már sokkal jobban hangzik az egész!-mondta puffogva-És igen megakarom kergetni!
-Senki nem kerget meg senkit! Estére tartogassátok az energiátokat!
-Jól van-mondta duzzogva Inosuke, Zenitsu meg megkönnyebülten sóhajtot egyet-Majd holnap reggel csináld!
-Neee! Kérlek! Győzd meg hogy ne kergessen meg!
-Ezt már nem tudom megoldani,mert úgy is megkerget ha akarod ha nem-mondtam vállat vonva
-Igazad van ebben-mondja duzzogva Zenitsu-De akkor is!
-Egyet értesz velem!-karol át Inosuke-Fel is írom valahova. Törtélnelmi pillanat! Van valakinél papír? És toll meg tinta?
Erre muszáj volt elnevetnem magamat. Aztán azt veszem észre,hogy mindhárman röhögünk.
Utána Zenitsu pár sort nyavajgot,amin Inosukével muszájak voltunk nevetni.
-Naaa! Ne nevessetek ki!
Miután jól ki röhögtük magunkat elkezdtünk készülődni.
*Éjszaka*
Mikor oda értünk az erdőbe megcsapta az orromat a démon illat. Úgy látszik sok van itt,amiket megfogunk ölni ma éjszaka.
Mindhárman külön váltunk így hát ha gyorasabban meg leszünk vele,de megegyeztünk, amint segítség kell valamelyikünknek akkor valahogy ad egy jelzést és oda megyünk.
Egy ideje már jobbra balra cikázok,mert hol ott van a démon hol meg amarra van,így nehéz megtalálni és levágni a fejét a helyéről.
Jobbnak találom most lerakni Nezukot a hátamról,mert rossz elő érzetem van és valjuk be azért könnyebb lesz így.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Enged hogy szeresselek
Фанфик-Enged hogy szeresselek!-kiabálok a távolban lévő Tomiokanak -Mért is kéne nekem meg engednem,hogy szeressél?!-fordult meg, és aztán felém sétál -Ha sose engeded meg,hogy mások szeressenek akkor,hogyan szeretnél boldog lenni?! -Én nem akarok boldog...
