Irány Észak (Befejezett)

2. rész

Monet Anagith-tól nyugatra helyezkedik el egy szigeten, a tengerben. Unatkozva hanyatlottam a nyeregre, mikor megtudtam mennyit kell még repülnünk. Folyamatosan a látóhatárt kémleltem, hogy mikor tűnik már fel a tenger. Nyilvánosan nem szenvedtem, de mentális panaszáradatot zúdítottam Smaugra, aki csendben hallgatott, és remélte, hogy valaki leüt, mert már nagyon unt.

Mikor éreztem, hogy elérem a tűréshatárát, Lorcant kezdtem nyaggatni, hogy mikor érünk már oda. Egy idő után egyszerűen kidobott az elméjéből, így kénytelen voltam grimaszolva vizslatni az alattunk elsuhanó tájat.

Több napos repülés után tűnt fel a hatalmas kékség, aminek látványára felélénkültem. Érdeklődve figyeltem ahogy a hullámok a partot nyaldossák. Felálltam a nyeregben, hogy jobban lássak, majd a többiekhez fordultam.

-Ugye megállunk fürödni? - értetlenül pillantottak rám.

-Minek? - kérdezte Belchir.

-Mert jó móka. És mert nagyon régen jártam strandon - magyaráztam.

-Mi az strand? - kérdezte Calypso.

-Az egy olyan partszakasz, ahová az emberek azért mennek, hogy fürödjenek. De nem tisztálkodás céljából, hanem mert jó dolog. Úszkálni, búvárkodni, ilyenek - pillantottam a sárkányra.

-Mi az a búvárkodás? - jött a következő kérdés Echvaertől.

-Olyan kis fejletlenek vagytok - sóhajtottam, mire háromfelől erős háborgás hallatszott. Egyedül Rimadar ült csendben Honsu hátán - A búvárkodás azt jelenti, hogy oxigént tartalmazó palackokkal víz alá merülünk, és nézzük a halakat, meg a korallokat.

-Érdekesnek hangzik - jegyezte meg Electra.

-Az is. Bár a cápáknak nem örülnék annyira - gondolkoztam el - Kettétépnének, mielőtt annyit mondhatnál, hogy "Jé, cápa!" - magyaráztam - Már ha sima ember vagy. De akkor is utálom őket. Az éles fogaikat, amik több sorban helyezkednek el, hogy módszeresen cafatokra szaggassanak. Szörnyű.

-Nem hinném, hogy a búvárkodás nekem való - jegyezte meg Echvaer - A halak undorítóak - rázta ki a hideg.

-Hát az ízük tényleg förtelmes, és nyálkásak, de szépek is lehetnek - mondtam - Szóval? Akkor fürdünk? - tértem vissza az eredeti kérdéshez.

-Jól haladunk - mondta Rimadar, mire az összes tekintet rásiklott - Gyorsabbak is vagyunk, mint terveztem. Megállhatunk.

-Nagyszerű, akkor most választok partszakaszt - jelentettem ki.

-Nem mindegy? - érdeklődött Calypso.

-Nem, mert ha köves, az szúrni fogja a talpunkat, ha kis kagylók vannak szétszóródva, akkor megvágjuk vele magunkat. És egyiken sem lehet leülni. Úgyhogy homokos part kell - mondtam szakavatottan, és a partot kezdtem pásztázni. Mikor megtaláltam a megfelelőt, arra irányítottam Smaugot, a többiek pedig követtek minket - Tökéletes - állapítottam meg, mikor a nyeregből leugorva, bokáig süllyedtem a puha homokban.

-Tényleg fenomenális - jegyezte meg epésen Belchir - Telemegy a csizmám homokkal.

-Majd kiszórod belőle - vontam vállat, és árnyékos helyet kerestem. Egy facsoport aljában álltam meg, raktam le a cuccomat, és kezdtem lenyergelni Smaugot - Itt jó lesz.

-Hogy akarsz fürdeni? - kérdezte Lorcan.

-Bemegyek a vízbe? - kérdeztem vissza értetlenül.

-Nem úgy értem - rázta a fejét - Ebben a ruhában?

-Természetesen nem. Majd meglátjátok - legyintettem, és elvonultam egy bokor mögé. Levettem a csizmát, inget, és nadrágot, majd kiszóltam - Na figyu. Ez a viselet még a régi otthonomban volt normális, itt viszont, nem tartom valószínűnek, de megkérnék mindenkit, hogy ne kezdjen háborogni, morgolódni, erkölcsökről kiselőadást tartani, meg ilyenek. Jó? - kérdeztem, előre látva a felháborodást.