Irány Észak (Befejezett)

10. rész

-Nem bízhatunk benne! - kiáltotta Annis, mire mogorván bólintottam.

-Tudom. De azért meghallgathatjuk. Lehet, hogy a saját malmunkra tudjuk hajtani a vizet még - mondtam, majd Smaugot megkértem, hogy szálljon le a bukott angyal elé.

Lucifer Echvaer lelkét hanyagul felém tartotta, azt sugalva, hogy akár el is vehetném, de tudtam, hogy borzasztóan megkeserülném, ha megpróbálnám.

-Nem úgy nézel ki, mint aki fél - mondtam nyugodtan, és vörösen villódzó szemébe néztem.

-Mert nem is - felelte, majd Smaug elé lépdelt. Sárkányom mellkasában tűz parázslott fel, de Lucifer csak kuncogott, és egyetlen intésével kioltotta a sárkányban lobogó tüzet. Smaug meglepve pislogott, és mindenki más tekintetében, az enyémmel szinkronban, félelem szikrája robbant. Luci határozottan erősebb volt, mint a legutóbbi találkozásunkkor.

-Ezt hogy csinálja? - mormolta Annis, de nem válaszoltam, mivel fogalmam sem volt. Hiszen én is erős vagyok, de egy sárkány tüzét kioltani... Alig álltam volna a lábamon a feladattól, még összesített képességeimmel is.

Echvaer lelke , hallottam meg Michael hangját a fejemben. Az emberi lélek, színtiszta energiából áll. Az emberi test nem tudja kihasználni ezt, és egy angyalnak is szinte lehetetlen, de Lucifer bármire képes a győzelem érdekében.

-Mennyire erős? - motyogtam.

Biztosat nem tudunk mondani, de a viselkedéséből ítélve, lehet, belehalsz az összecsapásba.

Az angyal hangja elhalványult, én pedig kezdtem kétségbeesni.

-Azt mondtad, hogy alkut ajánlasz - tértem vissza eredeti tervemhez. Kihasználni az alkut, és úgy pusztítani el az angyalt.

-Így van - megemelte Echvaer lelkét - Odaadom a kis Lovas lelkét. Cserébe, te segítesz nekem megölni apámat. Természetesen, először a lelkének felét adom oda, majd miután végeztünk a kis projektünkkel, odaadom a másik felét is.

-Álljunk meg egy pillanatra - emelte fel a kezét Lorcan - Megakarod ölni Istent? - nekem is pont ez futott át a fejemen.

-Nem lehetetlen - vont vállat Luci - De kéne hozzá valaki, - jelentőségteljesen rám pillantott - aki képes megölni egy arkangyalt is.

-De Echvaer lelkével olyan, ha nem erősebb vagy, mint én - ráncoltam a szemöldököm.

-Ez igaz - bólintott az angyal - De apám egy lelket könnyedén szétmorzsol, és el is veszítettem az előnyömet. Viszont Anita! Ő képes lehet feltartani az öreget, amíg én megölöm - szikrázó tekintettel nézett a szemembe. Elgondolkodva álltam a tekintetét, majd így szóltam:

-Remélem megérted, hogy időre van szükségem, hogy megfontoljam az ajánlatodat - nyájaskodva ragyogott fel a szeme.

-Hát persze, Felséged! - őrült vigyorral fordított nekünk hátat, és csettintett, mire az össze démon engedelmesen visszaugrott a mélyedésbe, ahonnan jöttek. Végül az arkangyal is eltűnt a ködös mélységben, vörösen égő szemekkel, majd a szakadék bezárult.

Reszketve fújtam ki a lélegzetemet, amit nem is vettem észre, hogy visszatartok.

-Ugye nem akarod elfogadni az ajánlatát? - fordult felém Annis, mire mogorván összevontam a szemöldököm.

-Természetesen nem! - mondtam, de közben igenis kacérkodtam az arkangyal ajánlatával.

-Akkor miért mondtad, hogy gondolkozni fogsz rajta? - ráncolta homlokát a vörös.