Irány Észak (Befejezett)

3. rész

Rémülten hátráltam, a sötét mágiát használó férfi pedig visszaváltoztatta a szemeit, és kilépett az utcára. Magamögött azt a bűzt hagyta, amit a piacon is éreztem.

Feleszméltem, és visszafutottam a várba, ahol az ismerős illatot kezdtem követni. Próbáltam kommunikálni Smauggal, de úgy aludt, mint akit fejbevertek. Követtem a rózsaillatot, egészen a könyvtárig, ahol Annis továbbra is egy könyvet bújt, hogy folytathassa az oktatásomat. Berontottam az ajtón, mire felémkapta a pillantását.

-Jó, hogy jössz! Már tudom, mit fogunk következőnek tanul... - kezdte, de elharapta a mondatot, mikor szemügyre vette az arcomat - Mi történt Csibe? - állt fel.

-Feketeszemű - lihegtem - Feketeszemű embert láttam.

-Ez biztos? - kérdezte a karomat megragadva. Szaporán bólogattam. Kiviharzott a könyvtárból, én pedig utánamentem.

Egy hatalmas faajtó előtt álltunk meg. Bentről beszélgetés szűrődött ki. Annis bekopogott, és miután megkapta az engedélyt, benyitott. A teremben Rimadar, Lorcan, az ikrek, és még valaki volt. Kérdőn pillantottak ránk.

-Démont látott - közölte egyszerűen Annis. Az arcokon hitetlenség ült, ami gyorsan átváltott elszántságba.

-Hol? - kérdezte Rimadar.

-A városban. A piacnál, egy sikátorban - feleltem.

-Mit kerestél egy sikátorban? - szűkítette össze a szemét Belchir.

-Olyan bűzt éreztem, ami hasonlított arra, amit Mordorba éreztem, - magyaráztam - aztán láttam, ahogyan egy alak belép egy sikátorba. Utánamentem, de nem láttam senkit. Aztán levert, vagy felborított valamit mögöttem. Mikor megfordultam ott állt egy férfi. Beleszagolt a levegőbe, aztán elvigyorodott, és a szemei feketére váltottak. Ezután kilépett az emberek közé - fejeztem be.

-Szóval még nem emésztette fel a testet - fordult Rimadar a férfihoz, akit nem ismertem - Keresd meg, ejtsd csapdába, és küld vissza a pokolba - adta ki az utasítást. A férfi miután bólintott, hozzám fordult.

-Meg tudod mutatni hol láttad?

-Persze - válaszoltam, és az ajtó felé fordultam, a férfi pedig jött utánam.

-Egyedül nem mehetsz - szólt utánam Lorcan.

-Nem egyedül megyek - fordítottam vissza a fejem - Velem lesz... izé. Hogy is hívnak? - fordultam a mellettem álló barnahajú férfihoz.

-Garaf - mondta.

-Velem lesz Garaf - fejeztem be az elkezdett mondatot, és kisétáltam az ajtón, nyomomban Garaffal, aki gyorsan elment, és egy üveg szenteltvízzel, valami festékkel, és egy könyvvel tért vissza

Átvágtunk a kerten, és végül megálltam a piacon, keresve a bizonyos sikátort. Mikor megpillantottam, megint érezni véltem a démon orrfacsaró szagát. Arra indultam, és megálltam az elejében.

-Ez volt az - mutattam körbe. Garaf beleszagolt a levegőbe, és elfintorodott.

-Még mindig erős a szaga. Könnyű lesz követni - mondta és megfordult, hogy kövesse a szagnyomot. A piacon haladt, mikor észrevette, hogy mögötte haladok - Te meg mit csinálsz?

-Jövök veled - mutattam a nyilvánvalóra.

-Nem jöhetsz - rázta a fejét - Veszélyes. Az is lehet hogy nem éled túl - próbált meggyőző érvet keresni.

-Ugyan - horkantam fel - Túléltem Lorcant majd egy évig. Egy démon nem fog tudni megölni. Ha mégis megpróbálja, megkötözöm - eresztettem ki egy kevés ködöt - Na meg amúgy is. HA olyan veszélyes lenne. Nem egyedül küldtek volna.