Irány Észak (Befejezett)

6. rész

Beletörődve a sorsomba vártam a támadást, de az csak nem érkezett. Sőt. Luci nyikkanva puffant tőlem tíz méterre.

-Mi a... - motyogta, miközben a porból tápászkodott föl.

-Mi történt? - kapkodtam egyből a fejem - Valaki mondjon már valamit! - estem kétségbe, hogy valami rosszat tettem.

-Inkább megmutatom - tért először magához Gabe, és felém nyújtotta az elméjét, hogy egy emléket mutasson az előző pillanatokról.

Az arkangyal szemén keresztül láttam ahogy Lucifer felém irányítja az erejét, én pedig összehúzom magam, és magam elé rakom a kezeim. Majd mikor elérne Luci ereje, egy fekete lángokból álló fal, amit vérvörös derengés von körbe, megállítja az angyal erejét.

-Azt a rohadt - motyogtam, miután az angyal kiszállt a fejemből.

-Ez meg mégis mi a fene volt? - kérdezte Belchir.

-Az erői egyesültek, és kacagva verték vissza Lucifer támadását - mondta Michael.

-Szóval ez az, amiről papoltatok nekem, mikor rávettetek, hogy visszajöjjek? - következtettem, Gabe pedig helyeselt - Ugye megtanítjátok, hogy hogyan kell irányítani?

-Persze - felelték szinkronban.

Épp megköszöntem volna, mikor az erőm bizseregni kezdett, és újra megjelent a kezeim körül. Ártalmatlanul keringett a kezeim körül, de mikor a föld felé irányítottam, az kirobbant alattam. Morgolódva kászálódtam ki az általam okozott lyukból, és kezdtem el vizsgálni az újdonsült erőmet. Gondoltam egyet, és elképzeltem, ahogyan az erőm felveszi egy kard formáját. Meglepődve érzékeltem egy kard markolatát a kezemben.

-Ez nagyon jó - mondtam, és megforgattam a kardot. Végig simítottam az élén, aztán pedig Luci felé kaptam a fejem, aki valamit odakiáltott az egyik démonnak.

Hirtelen több száz démont érzékeltem magunk körül. Figyelmeztetően morogva próbáltam betájolni Lorcanékat és az angyalokat. Védelmezően vontam köréjük lángfalat, remélve, hogy ér is valamit.

-Sajnálom - mondta Luci - De nagyon úgy tűnik, hogy nem fogsz mellém állni, szóval kénytelen vagyok megölni téged - mondta, és átsétált a lángfalon, mire megidéztem a frissen felfedezett erőmet - Úgysem fogod használni - nevetett fel.

-Miért is nem? - kérdeztem vicsorogva.

-Mert nem tudod teljesen irányítani - felelte önelégülten - Vagyis elég nagy a valószínűsége, hogy megölöd a barátaidat is - igaza volt, és ezt ő is tudta.

Mérgesen tüntettem el a fekete lángokat, és húztam elő a kardomat, amit még a mi világunkból hoztam. A körülöttem állók mindegyike követte a példámat, és az angyalszárnyak suhogása is halkan átszelte a levegőt. Mozdulatlanul vártuk, hogy valamelyik démon vagy Lucifer lépjen.

Végül Elister tette meg az első lépést azzal, hogy az Ördög után lépett. Kardjával Belchirt vette célba, aki könnyűszerrel kivédte a támadást, és visszavágott. Miután az első összecsapás megvolt, mindenki nekiugrott az ellenségnek.

Hárítottunk, döftünk, vágtunk, elhajoltunk. Ezt a négyet ismételgetve próbáltuk irtani a démonokat, de pár másodperc után rájöttünk, hogy a pokolban szinte sebezhetetlenek. Kivéve az angyalok támadásaival szemben. A két angyal sikeresen tette el az útjukba kerülő démonokat láb alól, de mi nem tehettünk semmit. Próbáltuk lassíani őket de nem sok sikerélménünk volt.

Aztán Lucifer is beszállt a buliba, és a hangok alapján felém vette az irányt. Felkészülve a támadásra emeltem fel kardomat. Luci a vállam felé irányította az erejét, amit a mágiámmal védem ki de határozottan éreztem, hogy nem sok ilyet fogok még tudni csinálni. Leginkább hátráltam, és kitértem az ereje elől, de néha muszáj voltam hárítani, és ez folyamatosan elszívta az energiámat.