Irány Észak (Befejezett)

9. rész

Több órás alvásomból egy hatalmas zökkenés keltett.

-Megtámadtak minket? Mi történt? - kapkodtam a fejemet pislogva, majd realizáltam, hogy semmiféle támadásról incs szó, mindössze visszaértünk Monetbe, a Lovasok fővárosába.

-Sziasztok! - hallottam meg Annis hangját, mire rávezettem a tekintetemet. Ráérősen pásztáztam vonásait, melyeken fáradtság ült - Mi történt veletek Középföldén?

-Hát - vigyorodtam el és leugrottam Smaug hátáról - Amint látod, mozognak a szemeim - Annis szeme kitágult és az álla is leesett.

-Látsz?

-Látok - nevettem fel.

-De hisz ez csodálatos! - örült meg - Hogy sikerült?

-Hát, Michael kivett egy darabot a látóidegemből, amíg aludtam, pár hónappal ezelőtt, hogy megvizsgálhassa az anygaot, amivel megvakítottak - magyaráztam - És mikor éppen Thorinéknak meséltem az elmúlt egy évet, egyszercsak megjelent, és bejelentette, hogy megvan az ellenszer. Én pedig tíz perc mólva, már láttam! - mosolyogtam, Annis pedig a nyakamba ugrott.

-Ezek szerint megkoronázhatunk! - állapította meg Belchir.

-Hogy micsoda? - tértem magamhoz a boldogságmámorból.

-Hát, most hogy látsz újra, nincs semmi akadálya, hogy a nép elfogadjon Királynőnek - magyarázta a férfi.

-Hát erre még nem is gondoltam - meredtem magama elé - Királynőnek lenni hatalmas felelősség. És most itt van ez a háború is a nyakunkon. Hiszen vissza kell szereznünk Echvaer lelkét, ahhoz pedig háborút kell indítanunk a pokol, és Lucifer ellen. Mi van ha meghalok közben? Akkor igazándiból semmi értelme nem volt a megkoronázásomnak. Hiszen csak hitegetnénk a népet, hogy a megjövendölt Királynő eljött, és a megérdemelt jólétbe vezeti népet. Ehhez képest lehet meghalok az első percben! - kezdtem magyarázni, hogy miért is lenne hülyeség a megkoronázásom, amíg vége nem lesz a rémálomnak. De közben persze féltem attól is, hogy micsoda teher kerülne a vállamra. Nem éreztem magam felkészültnek ekkora felelősségre - És amúgy még csak százhuszonhat éves vagyok. Nem kéne várnunk amíg kétszáz leszek, és benő a fejem lágya?

-Anita - mondta figyelmeztetően Lorcan, de figyelmen kívül hagytam.

-Tudjátok én őszintén hiszem, hogy várnunk kéne még egy kicsit - szűköltem.

-Anita - szólt ekkor erélyesen Annis, mire rákaptam a tekintetem - Ugye tudod, hogyha megkoronázunk, a nép mindenféle kérdés nélkül fog követni a háborúba? És ha meg is halsz közben, de nem fogsz, akkor pedig nem azt fogják érezni, hogy hitegették őket, hanem azt, hogy a királynőjük, aki csak nem rég került közéjük, feláldozta magát a jólétükért, és az egekbe emelik a neved? - fogta meg a vállam a vörös, ezzel jelentősen megnyugtatva.

-De én akkor sem érzem magam késznek arra, hogy királynő legyek - motyogtam.

-Sosem lehetsz kész királynővé válni - mondta mosolyogva Annis.

-Hát ez megnyugtató - morogtam.

-Befejezhetem? - kérdezte idegesen a nő, majd folytatta - De ha elkezded belejössz majd - váltott hangnemet amint befejezhette mondatát.

Erre már sajnos nem volt ellenérvem, így visszahúzódtam a szobámba, ahol kiveséztem Smauggal a királynővé válás témáját.

Pár héttel később idegesen állatam az emberek fővárosában, a vár teraszán, ahonnan ráláthattam az egész városra, és a kertre, ahol több száz ember, Lovas és sárkány állt várakozón, hogy megkoronázzanak. Lorcan, Annis, Belchir, a még mindig lélektelen Echvaer, Rimadar és Araglor mellettem álltak a teraszon. Sárkányaink a tetőn terpeszkedtek, az élen Smauggal, aki kidüllesztett mellkassal foglalt helyet, a felettem lévő tetőrészen, és onnan pásztázta szúrós szemmel az embereket, egyértelművé téve, hogy mindenféle tiltakozás, ami a megkoronázásomra vonatkozik, azonnali, és véres következményeket fog maga után vonni.