Irány Észak (Befejezett)

1. rész

Smaug nyergében ülve tartottam Erebor felé, azon gondolkodva, mit mondjak majd a törpöknek. Tudtam, hogy a két sárkány jelenlétére egyből harci készültség lesz, főleg, hogy Smaug elvileg halott volt. Tudtam, hogy itt is árulónak leszek bélyegezve, így savanyú arccal ültem a nyeregben, miközben a Bakacsinerdő fái fölött suhantunk el.

Mögöttem Lorcan ült Karvaly hátán, és maga elé meredve gondolkozott. A harcos, mióta elindultunk, nem szólt hozzám. Tudtam, hogy ha nem akar megszólalni, akkor nem is fog, ezért csendben tűrtem némaságát, és sárkányommal kitaláltam a legszörnyűbb forgatókönyveket, amik történhetnek Ereborban. Végül annál maradtunk, hogy valószínűleg megpróbálnak majd megölni bennünket.

Mikor feltűnt a Magányos Hegy, felmerült bennem a gondolat, hogy lehet  inkább vissza kéne fordulnunk, de nem szokásom megfutamodni, ezért az útirány maradt. Amint a sárkányok által kavart szél elérte a várost, kiáltások szálltak a levegőbe, és mire a hegyhez értünk egy kisebb sereg fogadott minket, Thorinnal, Kilivel, Filivel és Dwalinnal az élen. A szívem felmelegedett a látványukra, de tudtam, hogy abban a pillanatban leginkább megölni akarnak.

-Ez fenomenális lesz - kiáltottam Lorcannak, ő pedig egyetértően felmordult.

A sárkányok leszálltak a törpök előtt, mi pedig leugrottunk a hátukról. Mosollyal az ajkaimon léptem a Király felé, akinek az arcán semmiféle érzelem nem volt gyűlöleten kívül, majd mikor rám esett a pillantása, tekintetében felismerés villant, ahogyan unokaöccseiében és Dwalinéban is.

-Anita? - kérdezte megfeledkezve a sárkányokról Dwalin. Hangján érezhető volt, hogy idősebb, de biztos voltam benne, hogy bármikor háborúba vonulna, ha szükség úgy hozná.

-Az egyetlen - mosolyogtam.

-De te meghaltál - mondta Kili, mire rákaptam a tekintetem.

-Hát, úgy tűnik mégsem - nevettem fel.

-De hiszen a Lángoló Gyilkos, azt mondta, hogy látott meghalni - vetette ellen Thorin, leengedve kardját. Erre mosolyom vigyorrá szélesedett, és lángok ölelték körbe a testemet.

-Ő én vagyok, és voltam. Velem beszéltél drága Thorin - a hangom mély és karcos volt, mikor megszólaltam, pont mint hatvan évvel azelőtt - És őszintén jólesett, amit mondtál - folytattam már rendes hangon. Ekkor esett le nekik, hogy két sárkány között álltam. Előreszegezték kardjukat, mire felemeltem a kezem.

-De hiszen ez... - nézett Fili elsápadva sárkányomra.

-Igen. Ő Smaug - jelentettem ki - Ő sem halt meg. Megmentettem, mivel fontos nekem - a sárkány előretolta a pofáját, és megszaglászta az egyik törpöt, aki remegve állt - Nem fog bántani senkit, ahogyan Karvaly sem - mutattam a fekete sárkányra, aki unottam szemlélte a kicsi sereget - Elmagyarázhatom?

-Hajrá - mondta Thorin, Smaugot fikszírozva. A belőle áradó gyűlöletet teljesen megértettem, hiszen Smaug sokat ártott neki és népének is.

Tömören összefoglaltam az elmúlt hatvan évem. A törpök továbbra is bizalmatlanul méregették a sárkányokat, de eltették fegyvereiket, mikor megtudták, hogy elpusztították Szauron seregének minden orkját. Mikor mesém végére értem, a mellettem álló harcosra mutattam, aki teljes mozdulatlanságban állt mellettem.

-Ő pedig Lorcan, akiről meséltem - a törpök rákapták a tekintetüket, mintha csak akkor vennék észre.

-Megbízható? - kérdezte Dwalin ellenségesen.

-Hozzám tartozik, és az életemet is rábíznám kérdés nélkül - jelentettem ki magabiztosan - Vedd úgy, hogy amit ő tesz, azt teszem én is. Ha ellenetek fordulna, ami nem fog megtörténni, mert akkor fellógatom a lábánál fogva, akkor én is bűnös vagyok - Dwalin bólintott, és Thorinhoz fordult, ahogy én is.