Irány Észak (Befejezett)

5. rész

Zökkenve szálltunk le a kastély kertjében, ahol, Gabe elmondása alapján Annisék már vártak ránk.

-Visszatértem - mondtam miután leugrottam a nyeregből - És hoztam két nagyranőtt galambot - intettem fejemmel az angyalok felé, aki nem díjazták a megjegyzésem.

-Látjuk - hallottam Belchir hangját a sötétből - Hogy hogy visszajöttél?

-Lucifer maga mellé akar állítani, úgyhogy lemegyek a pokolba Gabrielékkel, és meglátogatom - legyintettem, és az angyalok felé fordultam - Amúgy mikor indulunk?

-Amint nyitottunk egy kaput - válaszolta Michael mögülem.

-Várjunk egy percet - mondta - Lorcan - Mit akar tőled az ördög?

-Azt, hogy mellette harcoljon - ismételte szavaimat Gabe - És cserébe visszaadja a látását. De tegyük hozzá, hogy ez csak feltételezés.

-Elég erős feltételezés. Szinte biztos - szólt közbe Michael.

-Lényegtelen - türelmetlenkedtem - Hiányzik a látásom. Menjünk - váltam türelmetlenné.

-Jól van Hiszti Manó - adta meg magát Michael gúnyosan, amivel kiérdemelte dühödt morgásomat. Testvérével teljes összhangban indultak el a város felé.

-Most hová mentek? - kíváncsiskodtam, miközben utánuk léptem.

-Gyertyákra van szükségünk - mondta Gabe - Maradj itt. Majd jövünk - ezután eltűntek, mint a kámfor.

-Öntelt csirkék - morogtam halkan, ezzel nevetést kicsalva Annisból.

-Örülök, hogy visszajöttél. Mégha ők hoztak is vissza - mondta, és keze suhogásából ítélve az angyalok után intett - Vicces lesz lemenni a pokolba - dörzsölte össze a tenyerét - Várom, hogy beverjem néhány démon képét - jött elő belőle a harci szellem.

-Ti nem jöhettek - intettem nemet a fejemmel.

-Hogy mondtad? - kérdezett vissza Echvaer, mint aki nem hallotta jól amit mondtam - Nem mehetsz egyedül.

-Gabeék velem jönnek. Ők meg tudják védeni magukat, és esetlegesen engem is - mondtam ellentmondást nem tűrően - Nem fogom veszélybe sodorni a barátaimat.

-Ez nem a te döntésed - kötekedett Belchir.

-Ha akarunk megyünk - állt testvére mellé Echvaer.

-Mi is menni akarunk - jelent meg Calypso, Electra, Zelda, és Karvaly - Jogunk van menni, ha Lovasaink is ott lesznek - érvelt Zelda.

-De nem lesznek ott - hangzott mögülem egy hang, mire ijedten orrbavágtam a mögöttem állót. Michael szitkozódva kapta kezét az arcához.

-Bocsi - mondtam, és a mágiámmal kiegyenesítettem törött orrát.

-Semmiség - mondta - Megvannak a gyertyák. Szükségünk lenne egy csendes, nyugodt helyre - fordult tippem szerint Lorcanhoz.

-Gyertek - mondta a Lovas, aki először szólalt meg a találkozás alkalmával. Vezetni kezdett minket a várban.

Szurkolj mondtam sárkányomnak, aki megnyugtatóan végisimított az elmémen.

Számomra ismeretlen folyosókon kanyarogtunk. Próbáltam eldönteni, hogy melyik szárnyban lehetünk, de elvesztettem a fonalat.

-Ha meg mersz halni, megöllek - mondta Annis, miközben mellettem lépkedett.

-Igyekezni fogok - nevettem fel, majd elkomolyodtam - Visszajövök.

-Hát azt erősen ajánlom is, mert Lorcan összeroppanna, és nem hiszem, hogy rajtad kívül bárki is helyrepofozhatná - mormolta a fülembe, mire bólintottam. Végül egy szobában álltunk meg, ahol a két angyal meggyújtotta a gyertyákat, aztán felém fordultak.