𝕍𝕖𝕤𝕫𝕖́𝕝𝕪𝕖𝕤 𝕚𝕕𝕖𝕘𝕖𝕟

25.

Alexander mindent elmagyarázott , majd tettem amit kér . Mivel mindent próbáltam jól csinálni láttam az arcán ,hogy elégedett . Mikor már ütöttem és ütöttem a zsákot egyre jobban megkönnyebbültem . Azt éreztem ,hogy folyamatosan jön ki belőlem a feszültség .
Alexander hagyta ,hogy kiadjak magamból mindent ,majd amikor megálltam láttam egy halvány mosolyt az arcán .
-Kösz ez jól esett . -kapkodtam a levegőt .
-Ennek örülök . Most szépen ezt felveszem és figyelsz arra amit mondok . -mondta ,majd maga elé fogott két ilyen nagyobb matrac szerűséget .-Bal ,jobb ,bal és rúg.
Tettem amit kér , s ez így ment egész sokáig . A végére esküszöm elfáradtam . Lenyújtottam , persze Alexander is azonnal segített , s mögém állt mikor lehajoltam .
-Kösz mégegyszer .
-Megígértem ,hogy bepótoljuk . Ha gondolod csinálhatjuk tovább és akkor biztos megtudod magad védeni.
-Azt gondoltam halálos a jobb horgom.-horkantam fel.
-Szerencsére én még nem tudom.
-Még..-hangsúlyoztam ki majd levettem a trikómat , hiszen alatta ott volt a sport topp . Alexander tekintete perzselően végig nézett rajtam , s résznyire nyitódott a szája .
-Mit csinálsz?
-Na minek látszik? Megyek a cuccomért .-mondtam , majd mikor megcsörrent a telefonom . Felvettem és anya neve állt a kijelzőn .
-Anya hogy vagy?-szóltam bele megörülve .
-Szia kicsim . Jól vagy ? -szólalt bele a szívemet megdobogtató hang . A hangja gondterhelt és fáradt volt , de józan volt .
-Igen anyu , képzeld jövő héten kezdek az új munkahelyemen .
-Ennek nagyon örülök . Mindenki érdeklődik felőled...-mondta majd hallottam ,hogy a vonal megszakadt .
-Anya .Anya .. haló! -de semmi .
Vettem egy mély levegőt , majd tovább indultam a cuccaimért . Éreztem ,ahogy a testemet megint átjárja a félelem és a düh . Annyira elegem van már abból , hogy nem tudok mit tenni azért ,hogy anyát haza hozzam . Szóval úgy döntöttem ,hogy haza megyek és beülök a kocsiba és vissza megyek érte . Oda sétáltam a barátnőmhöz és a párjához .
-Én megyek Fafa. -mondtam halkan.
-Rendben .-nézett rám futólag én pedig már indultam volna is . -Hé! Várj! Minden rendben?
-Nem !-mondtam és Fabiana azonnal oda lépett elém.
-Ki vele !
-Anya hívott de megszakadt . Nem birom tovább Fana !Vissza megyek érte .
-Micsoda? Nem Natalia ,ezt verd ki a fejedből!
-Szerintem is rossz ötlet .-mondta Alfredo mikor letette a rudat és felült ,majd rám nézett .
-Lehet , de nem tudok tétlenül ülni . Szüksége van rám .-mondtam miközben kicsordult egy könny csepp amit azonnal letöröltem .
-Megoldjuk valahogy ! -mondta Alfredo.
-Mit?-lépett hozzánk Alexander , s lenézett rám.
-Vissza akar menni az anyukájáért .-vágta rá Fabiana .
-Nem! -jelentette ki komolyan Alex.
-Szerinted érdekel mit gondolsz Alexander ? Az anyámról van szó. Te is mindent megtennél Dona-ért!
-Igen meg ,de nem rohannék a vesztembe .
-Dehogynem ! Na mindegy ,majd hívlak Fafa. .-mondtam majd egy gyors ölelés és ott hagytam őket . Kint bepattantam a kocsiba és haza indultam . Otthon vettem egy gyors zuhanyt , majd felvettem egy farmer nadrágot és egy toppot  , mire felöltöztem a szobába , persze Alexander helyet foglalt a kanapén . Egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.
-Úgy látom nem szokásod kopogni. -motyogtam ,miközben kiengedtem a felkontyolt hajam .
-Minek ha közben végig nézhetem ahogy öltözöl ?
-Örülök ,hogy mozizni jársz ide . -vágtam rá.-Miért jöttél Alexander?
-Hát több dologért is .
-Ohh..mi lenne az ?-álltam meg vele szembe miközben kifésültem a hajam.
-Van több ötletem is , de legelőször is azért amiről a terembe szó volt .
-Nem tudsz lebeszélni,ha erre gondolsz . -kezdtem el vissza fogni copfba a hajam.
-Ne kössd fel! -jelentettem ki mire én kérdően néztem rá,s ő felállj ,majd megfogta kétoldalt a hajam , s előre húzta . A lehelete perzselte az arcbőröm , s az ,hogy ilyen közel állt hozzám ismét egy ismerős érzést vonzott maga után. Vágytam arra ,hogy megcsókoljon. -Anya mondott egy jó ötletet , de először rávágtam ,hogy nem ,viszont idefele átgondoltam.
-Mi lenne az ?-hajoltam egy kisé közelebb ,de megálltam annyira tőle ,hogy épp hogy a szánk nem ért össze .
-A házasság . -vágta rá halálosan komolyan miközben az ajkaimra támadt a szeme . A szó hallatán felnevettem hiszem  azt hittem ,hogy viccel , s jó ízűen nevettem miközben röffentettem egyet . Ezen Alexander elmosolyodott .Akkor kezdtem abba hagyni mikor az arcán láttam ,hogy eltűnik a mosoly ,tudtam ,hogy nem viccnek szánta.
-Ez biztos vicc ...ügye? -alább hagyott  a nevetésem.
-Úgy nézek ki ,mint aki humorizál?
-Te ? Te soha nem nézel ki sehogy , a te karót nyelt viselkedéseddel .Viszont, ha egy kicsit is ismerlek ebben biztos vagyok ,hogy ezt nem komolyan gondoltad . - tettem magam előtt keresztbe a kezem , s kisé hátra dőltem.
-Gondolkozz kicsit angyalka ! Ha össze házasodunk akkor eltudom édesanyád hozni .
-Hogyan ? -lett egyből gyanús a dolog.
-Úgy ,hogy a férjed leszek, te pedig kettős állampolgár vagy . Mehetünk szülő látogatásba is vagy nászútra.
-Ez neked miért is jó?
-Családot akarok . -motyogta lazán ,mintha ő is tudná , hogy ezt nem veszem be .
-Aha persze ,erre van egy pár nő aki azonnal ugrana ,nem én lennék a te választásod . Szóval hol a csavar ?
-Okos egy nő vagy te . -jelentette ki ,majd vissza ült a kanapéra .
-Szóval ?
-Ez legyen az én dolgom édes , számodra anyukád a lényeges .
-Oké! Várjunk csak egy kicsit ,szóval mit is jelent ez a házasság pontosan? Papíron azok leszünk ennyi?
-Velünk fogsz vagyis fogtok élni anyáddal.
-Miért élnénk veletek , hiszen nem igazi házasságról lenne szó.
-Még szép,hogy nem.
-Pont erről beszélek Alexander .
-Gondolkozz!
Bólintottam,majd beharaptam a szám szélét és a homlokomra tettem a kezem . Elkezdtem sétálni , majd a konyhában készítettem egy -egy kávét , s oda vittem az életem felpezsdítőjének .
-Van egy vízióm .
-Na mesélj .
-Két dolog van . Az első ,hogy pontosan oka van annak ,hogy engem akarsz a feleségednek. A második pedig az , hogy gondolom neked ez a  kereskedelem végett is jó és biztos van benne valami kis csavar is amire még nem jöttem rá.
-Oka van?-horkant fel ,majd bele kortyolt a kávéba.
-Igen . Nem egy buta cica baba vagyok aki nem tud reálisan gondolkozni a szerelem rózsaszín ködjétől . Nem vagyok átverhető , viszont ennek köszönhetően bátran tudsz velem mutatkozni,mint a feleséged és persze anyukád is megnyugszik ,hogy végre unokákat kap. -ültem le török ülésbe a kanapéra .
-Na most megleptél .-mosolyodott el .
-Értem én ,mutatkozni akarsz valakivel aki nem locsog sokat,de ...-kezdtem bele , de közbe szólt .
-Na ez pont nem rád jellemző.
-Fogd be .-mosolyodtam el ,majd folytattam az előző mondatom.-..de nem kell ehhez házasság hiszen ott vannak a beidomított kiscicáid , meg se mernének melletted szólalni.
       Ott ültünk egymás mellett és beszélgettünk , ami furcsa volt , mert ő nem beszélt velem ennyit mióta megismertem . Láttam az arcán ,hogy megleptem azzal ,hogy rájöttem dolgokra . Olyan furcsa volt ,mert így egymás mellett konkrétan beszélgetni még soha nem beszélgettünk . Kisé szürreálisnak éreztem ezt a helyzetet .