𝕍𝕖𝕤𝕫𝕖́𝕝𝕪𝕖𝕤 𝕚𝕕𝕖𝕘𝕖𝕟

73.

         Úgy aludtunk egymásba fonódva ,mintha sose lenne holnap . Annyira magától értetődő volt , hogy össze bújva aludjunk , hogy már furcsa is volt . Szerintem nem aludtam el ilyen gyorsan soha . Mindig forgolódok , vagy vergődök , most nem . Alexander karjaiba zárva ébredtem , s megpróbáltam minél óvatosabban kimászni , hogy Alex tovább aludjon.
         A mosdó után az első utam a konyhába vezetett , hogy reggelit készítsek , így minél halkabban próbáltam megoldani ezt az egészet . Mivel sok minden nem volt , csak amit én vettem így rántottát kap zöldséggel. Elő vettem egy tálcát , s elkezdtem rápakolni mindent . Ezután meg jelent Alexander mögöttem.
-Jó reggelt!-köszöntem jó kedvűen .
-A legjobb reggel .-dörmögte a nyakamba , majd nekem nyomta magát ,amire én felnyögtem .
-Bírjál magaddal ,mert a reggelit csinálom .-kuncogtam fel .
-Ohh babám , én már hozzá is láttam a reggelihez.-dörmögte ,majd megvárta ,hogy kiszedjem a tojást a tányérba ,és felkapott ,hogy bevigyen a szobába . Persze tiltakozni nem szerettem volna , meg hát értelme se lett volna .
      A reggelit követően kiültünk a teraszra kávézni , és beszélgetni.
-Szóval szabályokat akarsz . -nézett rám ravasz módon .
-Ohh de még mennyire .-nevettem fel és magam alá húztam a lábam , hogy teljesen szemkontaktusban legyünk .
-Na kezd el édes .-mosolygott ,majd kortyolt egyet a kávéban.
-Titkolózás ...-kezdtem .
-Nem lesz!
-Hazugságok.-folytattam.
-Nem lesz .
-Ez komoly Alex, mert tök mindegy mi a helyzet tudni akarok róla ,majd megoldjuk együtt.
-Rendben ,együtt ! -mondta kicsit tétovázva .
-Mi az ? -kérdeztem rá.
-Ami azt illeti van még egy dolog amiről nem tudsz ,viszont szerintem ki fogsz akadni rám.
-Miről van szó? -váltam izgatottan feszültté .
-Elmondom , ha nem rohansz el .
-Jó ,megígérem.
Felpattant , majd a kezét nyújtotta. Elfogadtam , felálltam . Elindultunk lefelé a völgybe .
-Azt mondtad ,hogy nem akarod többet az életedbe , csak elfelejteni. Viszont nekem muszáj volt idehozatnom.
-Alex...-nyeltem egyet . -Ügye nem azt akarod mondani , hogy itt van ?!
-De . ..-nyelt egyet.-Nézd , nem akarom ,hogy lásd . Nem akarom ,hogy felzaklasson , de tudnod kellett . -állt meg egy pince lejárónál. -Itt van . -biccentett a fejével.-Viszont egyet tudnod kell. Nem olyan állapotban van már mint mikor utoljára láttad .
-Mióta van itt ?
-Nagyjából azóta ,hogy ide költöztem .
-Majdnem két éve ?
-Igen !-mondta ki a legnagyobb lazasággal.
-Miért van itt ilyen sok ideje ?-néztem a szemébe .
-Azért ,mert azt akarom ,hogy kínok között halljon bele a sérüléseibe . Az amit veled tett ,amiket elmeséltél..egyszerűen nem tudtam lenyelni. Ezt nem tudom annyiban hagyni.
-Alexander te azóta kínzod ?-kerekedett el a szemem. Nem azért ,mert haragudtam rá , mert hazudnék ha azt mondanám nem sejtettem ,hogy nem fogja annyiba hagyni a dolgot ,hanem azért ,mert nem gondoltam ,hogy lehet ilyen sokáig kínozni valakit.
-Igen . Azokat az éveket nem tudom vissza adni neked , de neki annál jobban.
-Látni akarom ...-mondtam ki tétovázva .
-Nat..szerintem..-kezdett bele .
-Alexander látnom kell . A szemébe kell néznem .
-Biztos?-kérdezett vissza .
-Igen!-vágtam rá gyomor ideggel , de annál maga biztosan .
Alexander bekopogott , majd nyílt is a vasajtó . Elsőre egy kis beugróhoz léptünk , majd a lépcső előtt Alexander a kezét nyújtotta nekem . Apró villany búrák voltak a falba beépítve , ennek következtében láttunk a lépcsőn . A meleg lapát kezeibe helyeztem a kezem , s együtt sétáltunk le . Azt hittem azonnal szembe találom magam vele , de ehelyett poros palackok és hatalmas hordók fogadtak minket .Poyo-val találtam szemben magam aki ,majdnem elmosolyodott amikor meglátott .Szerintem nem gondolta ,hogy képes vagyok szembe nézni vele . Egyenesen végig  sétáltunk a nagy hordóig , majd ott elfordultunk jobbra és ott az utolsó beeső részben volt egy székhez kötözve . Nem volt magánál . Poyo bólintott az egyik embernek , aki elkezdte pofozgatni ,hogy magához térjen . Tatu jelent meg mellettem balra tettre készen .
-Jó reggelt csipkerózsika !-köszönt neki Alexander ,mire a gyerek korom megrontója felnézett rá. A szemei akkorák voltak mint a notredámi torony őrnek . Kék , zöld és fekete foltok díszítették az egész testét . Alexander-ről rám tévedt a szeme , s láttam ,hogy nem tudja ki vagyok. Szorosabbra fogtam Alexander kezét ,mire ő közelebb húzódott hozzám.
-Nem ismered meg igaz? -kérdezte Poyo,mire én rá kaptam a tekintetem , majd vissza . Meglepődtem ,hogy tudta ,hogy ki ő.
-Ne..m..-nyögte ki.
-Natalia !-mondta ki határozottan a nevem Alexander , mire láttam a szemein ,hogy tágra nyílnak. Az arca szinte egyenlő lett a fallal .
-Ez a ..te ...műved ?-közölte akadozva .
-Nem ! Az enyém!-mondta Alexander .
Felhorkant .
-Rohadjatok meg a kurváddal együtt !-ordított .
Poyo gondolkozás nélkül felkapta a villás kulcsot és ütni kezdte . Alexander felé fordítottam a fejem.
-Elég volt ennyi.-motyogtam.
Alexander intett a kezével , ő pedig gyors léptekkel kezdett húzni szorosan maga mellett tartva a föld felszíne felé.  Fent ahol megláttam a napot újra kaptam levegőt . Végig simítottam a homlokomon , majd Alexander-re néztem.
-Lehet ,hogy ez végett undorodni fogsz tőlem végérvényesen ,de meg kellett ,hogy tegyem ..-dörmögte idegesen . Nem vártam meg ,hogy befejezze .
-Nem ! Ennél azért több kell ,hogy eltávolíts magad mellől..-mondtam ,majd elindultam felfelé,majd a lépcső előtt megtorpantam . -Meddig akarod még életben tartani?
-Miért ?
-Mert nem akarok azon gondolkozni , hogy vajon ott van e , él e még. A közelemben se akarom tudni Alexander . -motyogtam idegesen . -Szóval én délután úgyis haza megyek ,mert megyek ügyelni ,szóval arra kérlek ,hogy minél hamarabb tűntesd el innen .
-Várj mi? Hova mennél?
-Dolgozni.
-Minek?-láttam ,ahogy elkezd benne felmenni a pumpa.
-Azért ,mert attól,hogy itt vagyok és rendbe hozzuk azt ami köztünk van , attól még megvan a munkahelyem . A jövő héten szabadságon leszek ,mert nálam lesz Belén . -indultam fel a teraszra, s leültem a bögrémmel szemben .
-Natalia semmi szükség arra ,hogy a korházba dolgozz !
-Neked nem , de nekem igen !
-Miért ?-feszült be teljesen .
-Mert mi van akkor ha rájössz , hogy nem megy a kapcsolat ? Nem maradhatok pénz nélkül megint .
-Milyen megint Natalia ? Akkor se hagytalak pénz nélkül! -tajtékozva levágódott a székbe .
-Az lehet , viszont én ahhoz a pénzhez nem nyúltam ezt te is tudod .
-Ez a te hülyeséged !-vágta rá.
Vettem egy mély levegőt ,majd elnéztem a birtok felé . Hirtelen támadt egy ötletem ,mert nem akartam veszekedni , nem akartam úgy elválni ,hogy haragszik az egyikünk a másikra .
Felpattantam és megkerültem az asztalt . Az egyik lábam átlendítettem , a szét tett lábain ,majd a kanapéra térdeltem. Alexander lábára ültem ,majd a két kezembe fogtam az arcom.
-Nem akarok már most veszekedni, mert szerintem hülyeség az egész . -motyogtam miközben ő is a birtok felé nézett . -Mit szeretnél Alexander ?
-Azt ,hogy mondj fel !
-És utánna ?
-Az lesz ,hogy minden egyes cuccodat ide hozunk .
-Utánna?-kérdeztem elnyelve egy mosolyt.
-Addig dugunk amíg járni se tudunk.
-Ohh szóval erről fúj a szél.-kuncogtam , s kisé megmozdítottam a csípőm . Mire a kezei a csípőmre vándoroltak , s követték a mozgást . A szája tátva maradt , s élesen beszívta a levegőt . -Honnan tudod ,hogy nem unjuk meg egymást ?
-Az nem történhet meg!-emelte meg az ölét ,mire én beharaptam az alsó ajkam .
-Kössünk egy alkut . Ma szépen haza megyek , elmegyek dolgozni és adunk egy hónapot magunkat így ,hogy két laki életet élek . Meglátjuk,hogy alakulunk , és ha minden rendben kérés nélkül felmondok ,hogy egymás idegeire tudjunk menni.
-Egy hónapot ?
-Egy hónapot ?-motyogtam ,miközben közelebb hajoltam a szájához.
-És ha nekem ez nem tetszik?
-Akkor ...-csókoltam meg az alsó ajkát .-...valahogy meg kell ,hogy győzzelek.-suttogtam,majd enyhén megharaptam az alsó ajkát . Alexander önuralma  eddig tartott,mert egy laza  mozdulattal felkapott , s elkezdett velem felsétálni a házba .Ahogy beéltünk letett ,hogy bezárja az ajtót . Megfogtam a kezét ,majd a kanapéhoz húztam . Megvártam míg leül , én pedig letérdeltem elé , s minden erőmet össze szedtem ,hogy olyan örömet okozzak neki amit nem felejt el napokig . Azt akartam ,hogy ez járjon mindig a fejébe . Ahogy a számba vettem már láttam a tekintetén ,hogy teljesen elveszett én pedig azt akartam , hogy még ennél jobban is elvegyem az eszét , hogy ne tudjon semmin se gondolkozni.
-Úram ...isten..-nyögte ,majd a hajamba markolt , s letolta ameddig bírta . Hagytam had élvezze ki a pillanatot , viszont biztos voltam benne ,hogy most én nem hagyom őt elélvezni. Mikor jobban akarta a tempót diktálni akkor mindig megálltam , s a nyelvemmel játszadoztam vele . -Natalia ne szórakozz!
Felnevettem , majd ismét a számba vettem , s újra és újra tettem azt amit ő annyira szeretett . Mikor már tudtam , hogy nem sok kell neki ,hogy elmenjen , ismét megálltam ,mire Alexander össze szorított foggal nézett rám,majd felsóhajtott , de mire össze szedte volna magát újra csatlakoztam hozzá és olyan ütemben kezdtem el dolgozni ,hogy még a lélegzetét se hallottam .
-A kurva életbe ...!-emelte meg a csípőjét ,majd a fejem ott tartotta , s próbálta nem hagyni ,hogy kifulladásig pumpáljam a számmal . A teste megfeszült ,majd remegni kezdett . A feje teljesen bele épült a kanapé fejlécébe .Mikor újra vett levegőt és a teste is ellazult dörmögni kezdett . -Bazd meg Nat ez ...-kapkodta a levegőt. - ...mi a búbánat volt? -nézett le rám.
-Na szerinted ?-kuncogtam , majd felálltam .
-Nem tudom,nem tudok gondolkozni!-dörmögte .
-Ez volt a cél . -mosolyogtam,majd felálltam és a hűtőhöz sétáltam ,hogy vegyek ki hideg kólát. Alexander felnevetett a mondatomon ,majd felhúzta a nadrágját .Töltöttem egy pohárral , majd átnyújtottam neki.
A májam ennél nagyobb nem is lehetett és büszke voltam magamra , mert ilyen állapotban nem igen láttam még Alexander -t. S azt is tudtam , hogy rengeteg nő kényeztethette már , mégis most teljesen magán kívül van .
Natalia 1-0.