𝕍𝕖𝕤𝕫𝕖́𝕝𝕪𝕖𝕤 𝕚𝕕𝕖𝕘𝕖𝕟

62.

•Alexander •

    Valeria-ra néztem , s vártam , hogy legalább ő kezdjen el regélni . De egyikben sem volt kurázsi , bezzeg a gyerek életét tönkre tudták vágni. Felhúztam az orrom .
    -Miért veszekedtetek mielőtt te ...-mutattam Natalia édes anyjára.-...el nem tűntél a gyerekkel.
-Civakodtunk , csak a feszültség végett .
-A rohadt életbe ne kamuzzatok már ! Nem érdemel a lányotok annyit ,hogy megtudja  az igazat ? -ordítottam el magamból kikelve , mert kezdett kurvára elfogyni a türelmem . Egy ember húzogathatja a bajszom és az Nat. Senki más . -Mivan ? Nem tudtok a szemébe nézni ? Tudjátok ,hogy utánna egy porszemek se lesztek az életébe ? -néztem rá Santiago-ra . -Mondjuk nem te , mert te eddig se voltál .
Santiago gúnyos fintort vágott , mire lendült a kezem és gyomorszájon vágtam .
Nyögdécselés töltötte meg a házat.
-Én..-kezdett bele Valeria .
-Mi a fenét nem mondtál még el anya ? Mi a faszomat? Gondolom nem az ,hogy ez az egész egy rossz vicc volt .
-Nem tudom elmondani.
-Ki vele! -emelte meg a hangját , miközben egyet lépett az anyja felé.
Ez az tigris.
-Három évet betöltötted és akkor vált világossá számunka igazán ,hogy nem hasonlítasz csak rám , apádra semmit .-motyogott .
-És ?
-Apáddal mikor nagyon bele csúsztunk az anyagozásba , akkor volt egy este ami teljesen ki esett mind kettőnknek . Az egyik uzsorással feküdtem le akkor ,vagyis inkább úgy mondanám ,hogy erőszakolt meg ,mert fogalmam sem volt az egész világról. -nyelt egyet , és potyogni kezdtek a könnyei . -Apád felvetette három éves korodban ezt és azt ,hogy valószínű nem tőle vagy . Igaza volt . A nagybátyád segítségével csináltattunk egy vizsgálatot . Nem az ő gyereke vagy .
-Hát ez ...-elkezdett nevetni. Ránéztem és láttam , hogy milyen jóízűen nevet . - Esküsöm ez a legjobb amit mondhattál .-dörzsölte meg a homlokát. -Azt a kurva életbe  ez egy kicseszett kész átverés show .-mosolygott . Rám nézett. -Hallod ezt ? Esküszöm meg se lepődök már . Mi jön még ?-tette fel a kérdést miközben el kezdett járkálni.-Hahhh? Egy talált gyerek vagyok?
-Ne legyél cinikus!-szólt rá Santiago Natalia-ra .
-Kussolj!-szóltam rá.-Akkor beszélj ha kérdezett valaki.
-Szóval apád teljesen kiakadt ezen , de mivel addig is a sajátja ként nevelt ...-kezdett bele , de Natalia rászólt .
-Ezt a szót szerintem ne használd ! Fogalmatok nincs mit jelent ez valójában!
-Szóval ..-kezdett bele megint .-Azt hittem ,hogy elfogadta .Esküszöm azt is láttam rajta ,hogy így gondolja, de aztán elmondta , hogy milyen alkut kötött Alexander apjával . Teljesen kiakadtam , nem akartam elhinni ,hogy képes volt a kisbabámat eladni a drogért .
-De szívtál azért te is belőle ügye ?
-Natalia ..
-Szívtál?-emelte fel ismét a hangját.
-Igen.-akadt el a szava a sírás következtében .
-Választás elé állítottam .-szólalt meg Santiago,mire rákaptam a tekintetem .-Vagy én vagy te . Ő téged választott. Azt a gyereket aki nem az enyém . Nem tudtam elfogadni és nem is akartam . Miért én neveljem más fattyát? -a szó hallatán lendült a kezem ,ismét egy gyomrost kapott .
-Vigyázz a kibaszott szavaidra öreg!-figyelmeztettem hörögve .
Csak reménykedni tudtam , hogy Natalia zöld utat ad és megkínozhassam .
-Folytasd! -parancsoltam .
-Az emberem mondta ,hogy itt vagy és össze szűrted a levet Alexander-rel ,amit a saját szememmel is láttam . Dühös voltam . Azt akartam ,hogy neked is annyira fájjon , mint nekem fájt ,hogy anyád elhagyott egy faszi gyerekéért . Aztán tudtam , hogyha anyádat vissza akartam kapni , ahhoz te vagy a kulcs .
Natalia-nak teljesen elborult az agya . Oda rohant és ütni kezdte az apjának vélt ember . Hagytam , hogy kitombolja magát,majd elkaptam a derekánál fogva és elvittem onnan .
Annyi düh van benne , hogy tudtam , hogy nem fog leállni . Csak az végett fogtam le ,mert nem akartam ,hogy megsérüljön .Azt gondoltam ,hogy itt az ideje ,hogy elvigyem innen.
-Rohadj meg ! Mit tehetek én erről az egészről? Mit ? -emelte fel a hangját . -Annyit se érdemelsz , hogy rád nézzek . -hörögte . Mikor kezdett a lélegzete rendeződni lazítottam a szorításomon .
Ezt az oldalát soha nem láttam még . Nem tetszett ,hogy ebből a csepp törékeny lányból egy ilyen oldalt sikerült kihozniuk .
-Szerintem ennyi elég volt ,menjünk!-próbáltam óvni a csalódástól.
-Jól vagyok.-mondta ,majd gyengéden végig húzta apró puha kezeit a mellkasomon . -Hallani akarok mindent!
Ohh bébi .
-Te pedig...-nézett az anyjára . -Szóval ..-nyelt egyet ,s láttam rajta ,hogy lefehéredett . -Azért nem védtél meg ... azért hagytad ,hogy bántson , hogy víz alá nyomjon , hogy játszadozzon velem?Azért ittál ,mert megbántad ,hogy engem választottál ...-nyelt egy nagyot és kifolyt a könnye.-...helyette.-mutatott Santiago-ra.
Játszadozzon?
Víz alá nyomja ?
-Nem voltál mindig matt részeg , szóval tudtad , amikor ..-elakadt a szava .
Mi a faszt tettek vele ?
-Te tudtad .. és azt akartad ,hogy nekem is fájón amiért megfogantam és elszakítottalak ettől a ...-zokogott . Az egész teste remegett . Valami feljött felszakadt . Valami olyan amit nagyon mélyen zárt el magába .
Úram isten mit tettem .
A lábai remegni kezdtek és attól féltem ,hogy elájul . Így magamhoz szorítottam , s elindultam vele kifelé . Azt akartam ,hogy minél távolabb legyen tőlük ,hogy kapjon újra levegőt . Az arca fal fehér volt .
Kinyitottam a kocsi ajtaját , hogy leülhessen . Becsatoltam az övet és bepattantam mellé . Beindítottam a kocsit és közben Poyo-nak szóltam , hogy maradjanak ott amíg nem adok más utasítást. Néztem Natalia-t aki a műszer falra dőlve zokogott , úgy hogy levegőt is alig kapott . Kétségbe estem . Fogalmam sem volt mi a faszt kellene tennem. Ezt én okoztam . Nem gondoltam ,hogy ilyenek történtek vele . Annyira természetes , kedves ,odaadó és tökéletes ,hogy eszembe se juthatott , az ,hogy ...
Neeem ... ez nem lehet .
Vele nem történhetett ilyen .
Felhívtam Alfredo-t ,hogy szükségem van a segítségükre ,de azonnal .
Kurva édes életbe ,ez az én hibám.
Dühös voltam . Dühös a világra , dühös a pedofilokra , dühös ezekre a szülőnek nem mondható izékre , de legjobban magamra . Rá pillantottam Natalia-ra ,ahogy kezdett csendesedni,s neki dőlt az ablakba és némán potyogtak a könnyei ,legszívesebben magamba eresztettem volna egy golyót , hogy érezzem azt a fájdalmat amit ő.
Szóval ,ezért kérte apám őt alkuba . Megakarta menteni Natalia-t ettől és én kurvára elbasztam . Nem megmentettem,hanem egyenesen a cápák közé dobtam . Mit ér ilyenkor az aki vagyok? Ha azt a nőt megsebzem aki az egyik legfontosabb számomra . Nem más állította bele a kést hanem én .
-A kurva életbe .-ütöttem egyet a kormányba .
Megálltam a ház előtt , s olyan gyorsan pattantam ki a kocsiból ahogy csak tudtam. Kinyitottam Natalia ajtaját és a kezem nyújtottam felé. Ekkor váratlan dolog történt . Ahelyett ,hogy a kezemet fogta meg , azt arrébb lökte és a nyakamba borult . Úgy szorított ,hogy éreztem minden fájdalmát .
-Kérlek Alexander ...-kezdett bele ,de elakadt a szava . -Kérlek ....maradj velem.
-Sehova nem megyek szépségem! Semmi nem választhat el tőlem ! Semmi és senki! -mondtam komolyan,mert így is gondoltam. Szorítottam magamhoz a vékony remegő testét .
Senki és senki nem választhatja el tőlem!
-Gyere menjünk be. -dörmögtem. Próbáltam magabiztosnak tűnni , de fogalmam sincs mit kellene fennem . Azt se tudtam , hogy hogy akarhat ezek után mellettem lenni.
A házba érve anya a konyhában tevékenykedett , de ahogy meghallotta a sírást azonnal oda sietett . Kérdően nézett rám és én nem tudtam mit mondhatnék neki . Mit ? Azt ,hogy én tettem ? Ez a lány túl jó erre a világra és azzal, hogy lepaktált velem a saját vesztébe rohant . Besétáltunk a nappaliba és leültettem . Hozni akartam neki vizet , de nem engedett el . Én voltam a mentsvára .
Édes szerelmem.
Leültem mellé és az ölembe húztam . Tudatni akartam vele ,hogy mellette vagyok és megvédem bármitől és bárkitől.
Miután megérkeztek Fabiana-ék Natalia megnyugodni látszott .Fel kellett állnom ,hogy ne mellette doboljak a lábammal, mert csak növeltem volna a benne lévő feszültséget ,de ő nem engedte . Szüksége volt rám és én bármi áron meg akartam azt adni ami kellett neki.