𝕍𝕖𝕤𝕫𝕖́𝕝𝕪𝕖𝕤 𝕚𝕕𝕖𝕘𝕖𝕟

83.

        Soha nem voltak nagy elvárásaim , én csak szeretetben és nyugalomban szeretnék élni . Alexander pont nem a nyugodt élet látszatát keltette , de pár éve mikor szét mentünk ezt alapozta meg . Figyelt arra amiket meséltem neki , s ez is csak egyet bizonyít . Oda figyel rám és nem us akárhogy .
        Miután mindenki elment leültünk a teraszon és beszélgetni kezdtünk . Szerettem volna , ha minden részletbe beavat és nem is kellett kérnem Alexander úgy mondta mintha szónokolna .Örültem neki , hogy nem kellett fogóval kihúznom belőle az egészet .
-Egyet most elmondok Alexander , de nagyon figyelj , ha mégegyszer hazudsz itt sem vagyok!
-Soha nem fogok megismétlődni Natalia . Bármire megesküszöm neked . -Viszont te is .
-Mire gondolsz?
-Franko-ra és a babára .
-Alexander ez nem össze hasonlítható , azt elmondtam ,hogy itt volt Isa ,csak azt nem miről beszéltünk ,hiszem ez az ő életük ,nem lett volna jogom tovább adni . A babáról meg azért nem szóltam , mert nem akartam addig elmondani ,amíg nem biztos .
-Oké , igazad van!
Ott ültem elkerekedett szemekkel.
-Tessék ? Biztos nem jól hallottam .-nevettem el magam . -Te azt mondtad ,hogy igazam van .
Alexander felpattant a velem szembe lévő székből , s elém sétált ,majd leguggolt .
-Ne szokd meg édesem .-hajolt közelebb , hogy megcsókoljon ,de megállt az arcomhoz közel . -Üljünk be a kocsiba , hozzuk haza a cuccaidat .
-Nem kell .-motyogtam lazán amin Alexander meghőkölt. -Minden cuccom a kocsiba van .
-Natalia esküszöm teljesen össze zavarsz!
-Azért is hoztam a cuccaimat , mert biztos voltam benne , hogy nem megyek vissza már .
Alexander arcán kiült a mosoly ,majd nekem  esett . Nem tudom szavakban elmondani mennyire hiányzott már ez . Amikor érzem azt a tűzet ami köztünk van minden csókjában . Ez a pár nap maga volt a katasztrófa , s ezt soha nem szeretném , hogy megismétlődjön . Akartam őt , akartam azt amik mi vagyunk , amit együtt képviselünk . Biztos nem lesz habos babos rózsaszín  hibátlan az egész életünk , de nem is kell . Néha igen is fogunk veszekedni , néha egymás agyára fogunk menni , de meg kell tanulnunk jól  kezelni a helyzetet .
   -Egészséges ügye ?
-Mint a makk , azért vagyok csak veszélyeztetett kategóriába ami az előzményeket tekintve figyelemre méltó helyzet .
-Ez mit jelent ?
-Ezt elmondom később , most csak csókolj tovább.
Alexandernek nem is kellett több .Tudta mire gondolok . A két kezével alám nyúlt , majd elindult befelé a házba . Miután levetkőztünk és egymást faltuk ahogy csak tudtuk, Alexander-n kattant valami .
-Ez nem árt neki ?
-Az fog ha felidegesítesz . Dugj meg Alexander ,mert a hormonoktól totál kész vagyok.
-Ohh már segítek is önnek Doktornő. Ígérem rendbe teszem azokat a hormonokat.
Felnevettem , s kész voltam mindenre .

     A terhességem eleje eléggé zökkenő mentesen telt , szinte abba maradtak a rosszul létek , csak néha törtek rám , de ha reggeliztem akkor semmi bajon nem volt . Már most elég akaratos ,mint az apja . Elég konkrét elképzelése tud lenni egy adott menüről . Volt mikor Alexander fintorogva nézte végig ahogy eszem több dolgot össze , de nekem iszonyatosan ízlett .  A genetikai ultrahangon bejöhetett már Alexander is és majdnem tátott szájjal nézte végig a monitort . Persze én teljesen elérzékenyültem ettől . Szerencsére minden rendben van , tökéletesen fejlődik  és megtudtuk , hogy kicsoda érkezik hozzánk.
-Miért vágsz ilyen fejet Alex? -néztem rá a kocsiban.
-Ki baszottul nem tetszik ,hogy faszi a doki.
-Na ne röhögtess , nem teljesen mindegy ? Értsen a dolgához , precíz legyen és persze ha bármi történne akkor számíthassunk rá.
-Oké ebben egyet értek . -bólintott, majd ismét rám kapta a fejét.-De keresünk egy nőt .
-Minek Alexander ?
-Mert kurvára nem akarom , hogy a faszi lesegesse a feleségemet Natalia .
-Jó a témát lezárom , ne is mérgelj fel .
-Remek!
-Remek.-fordultam az ablak felé .
  Nem értettem mi ez a fene nagy birtoklási vágy ,hiszen a felesége vagyok , a nevét viselem és nem mellesleg az ő gyerekét hordom a szívem alatt.
    Nem szoktunk szerencsére veszekedni , nagyon maximum össze zörrenünk , de az egyikünk mindig enged . Egyik reggel úgy ébredtem fel , hogy szeretném anyának elmondani .Nem látszott még sok minden a hasamon inkább csak az ,hogy kerekedem ,mintha bekajáltam volna .Alexander úgy vigyázott rám ,mint egy hímes tojásra . Volt mikor az agyamra ment azzal , hogy mit eszek , ne csináljam a házi munkát és ehhez hasonlók . Mostmár csak elnevetem magam és cinikusan válaszolok , de az elején kikészített vele . Miután megtudtuk , hogy kislány Alexander rendezett egy családi kerti partit , hogy megünnepeljük a terhességet és azt , hogy minden rendeződött köztünk . Nem tervezett berúgni , de ő és a testvérei elég macskásra itták magukat .Az nap nem akartam felvetni a témát , hogy menjünk el anyuhoz valamelyik nap , mert tudtam , hogy nem lesz egy fáklyás menet , ha ezt ittas állapotában közlöm vele . Teltek a napok és a hormonjaim zakatoltak , hol boldog voltam , hol szomorú pedig egy szavam se lehetett . Az egyik nap kint ültem a kertben és olvastam mikor haza jött .
-Szia gyönyörűm. -köszönt jókedvűen .
-Végre .-örültem meg ,s mikor lehajolt ,hogy megcsókoljon . -Szia.
-Hiányoztam?
-Nagyon !-mosolyodtam el.
-Jobban vagy már ?
-Igen .-azért is ülök itt egy kicsit amíg megiszom a forró teát .
-Nem szeretném ,hogy megfázz!-nyújtotta felém a kezét. Elfogadtam , s felálltam. A nagy kezével magához húzott ,s besétáltunk a konyhába.
-Szedhetek kaját ?
-Eszel velem ?-akasztotta fel a kabátját .
-Ez kérdés ?!-kuncogtam . -Szeretnék veled valamiről beszélni.
-Ki vele . -ült le a bárszékre .
-Tudom ,hogy ki fogsz akadni , de szeretnék elmenni anyához.
-Nat..-kezdett bele .
-Tudom , de valamiért azt érzem , hogy látnom kell ,tudatnom kell vele ,hogy unokája lesz .
-Ez szerintem egy igen szar ötlet .
-Tudom , és gondoltam ,hogy nem fogsz neki örülni, de ...
-Kicsim....-nyelt egyet,majd folytatta.-Görcsölgetsz , veszélyeztetett terhes vagy miért akarsz egy ilyen helyzetbe bele kerülni?
Tudtam ,hogy azok után , hogy a doktornő akit Alexander választott ránk ijesztett , hogy koraszülés is lehet belőle amiért már a huszon nyolcadik héten jósló fájásaim vannak , ezt Alex nehezen fogja engedélyezni.
-Nem tudom megmondani neked Alex , csak azt érzem , hogy jól esne ha tudná és bele tudnék rúgni azzal egyet ,hogy neki az fájni fog amiért nem láthatja majd .
-Ez az egész a bosszúról szól? -nézett rám mérgesen .
-Igen .-szégyelltem el magam.
-Natalia ezt ne . Nem akarom ,hogy a terhes feleségem egy ilyen helyre menjen , és felzaklassa magát . -kapott be egy falatot .
-Alex elhiheted , hogy  én sem a baba életével akarok játszani , de egyszerűen azt gondolom , hogy kell a lelkemnek , hogy lássam az arcukat amikor meglátnak.
-Ebbe nem megyek bele Natalia . Te is tudod ,hogy bármit kérhetsz , de ezt ne !Minden erőmmel azon vagyok ,hogy nektek semmi bajotok ne legyen és ilyesmivel nem is fogom ezt kockáztatni.
-Jó .-kámpicsorodtam el . Lesütöttem a fejem , mert a könnyeim utat törtek maguknak.
-Ne ..-kezdett bele , majd a hátamon végig siklott a keze. -Ne sírj, tudod , hogy nem tudom elviselni.
-Tudom , de a hormonok..-nyögtem .
-Tudom ...-csókolta meg a fejem.-Mi lenne , ha kicsit kikapcsolnánk még a főnök asszony születése előtt . Amúgy a jön a festő aztán érkeznek a bútorok.
        Elmosolyodtam . Kisé mellbe vágott amiért ennyire hajthatatlan , viszont nem volt jogom ezért hibáztatni . Engem és a kislányát félt . Abban igaza van , hogy őt most csak én tudom megóvni , így Alexander feladata engem megóvni.