𝕍𝕖𝕤𝕫𝕖́𝕝𝕪𝕖𝕤 𝕚𝕕𝕖𝕘𝕖𝕟

35.

     Egy ideig nem szólaltunk meg csak próbáltuk fent tartani a látszatot , mikor a tömegben megláttam Alexander ,,barátnőjét,,. Úgy nézett rám ,mint aki menten megölne .
     -Miről beszéltetek?
-Nagyjából arról ,hogy félt és nem hiszi ,hogy te meg én együtt vagyunk .
-Miért is lennénk? -dörmögte miközben szorosabbra fonta körülöttem a karjait .
-Mert azt mondtam . -válaszoltam úgy ,hogy a szemébe nézek ,majd ismét szorosan hozzá bújtam . -Sajnálom Alexander, nem akartam balhét .Nem akartam megvétózni azt amit te mondtál neki ,hogy veled vagyok . Kérdezgetni kezdett . Ezért csókoltalak meg.
-Szóval nem hiszi el ,hogy az enyém vagy . -horkant fel idegesen.
-Nem vagyok a tiéd .-néztem rá ismét ekkor pedig  véget ért a zene . A tenyerével megfogta a kezem , s vissza sétáltunk az asztalunkhoz . Fabiana kérdően nézett rám én pedig egy hosszú pillantással tudattam vele ,hogy ,majd elmesélem .  Dona végig simított a kezemen ,majd a kezembe adta a poharamat .
-Koccintsunk Alfredo estélyére.-mondta ,majd megszólalt a mikrofon , akkor esett le ,hogy Alfredo nincs mellettünk.
-Hölgyeim és uraim ,mint tudják a cégünk az mellett ,hogy a divat világában is próbál betörni az egyik főbb mozgató rugója a hulladék mentes gyártás és a jótékonykodás . Ezért kérek mindenkit ,hogy aki szeretné támogatni az árva gyerekeket azok jöjjenek közelebb . Jó szórakozást . -mondta , majd átadta egy hölgynek a mikrofont .
Felkínáltam Dona-nak a karom , s együtt sétáltunk oda ,hogy végig nézzük az aukciót . Leültünk szembe a színpaddal . Szép sorban ,majd foglaltam egy - egy helyet a barátainknak is . Keresztbe tettem a lábaimat , majd beszéltünk még pár szót Dona-val , s miután abba maradt a mozgolódás el is kezdték egyesével bemutatni a tárgyakat . Az egyik kép széle iszonyatosan ismerős volt . Mikor megláttam , tudtam ,hogy ezt már láttam valahol. Pörögtek a képek a fejemben . Ránéztem Alexnader-re aki nem értette miért vagyok így elképedve . Dona-ra néztem aki egy halvány mosolyt villantott felém .
-Dona ez a te képed !-jelentettem ki meglepődve .
-Igen lányom.-mosolygott felém kedvesen .
Mikor elkezdték a licitet akkor feszengve ültem ,mert tudtam ,hogy Dona-nak ez a kép egy fontos emlék viszont ,azért válik meg tőle ,mert jó célt szolgál. Szerettem volna tenni valamit . Kíváncsian vártam mennyire megy fel a licit .
-Pszt..-piszegett valaki mögöttem .Elsőre nem foglalkoztam vele ,míg nem pisszegett vagy háromszor akkor hátra néztem.
-Nat gondolkoztál már az ajánlatomon? -dugta közénk a fejét Matheus . Alexander arcát néztem ami megfeszült ,s láttam ahogy össze szorítja a fogait . A jobb kezemet a lábára tettem ,amire ő lenézett .
-Matheus szerintem sem az idő sem a hely nem megfelelő ahhoz ,hogy erről beszélgessünk !-suttogtam hátra . Mikor felhorkant előre fordultam , s ismét Alexander-re néztem aki az én arcomat vizslatta . A füléhez hajoltam .
-Kérhetek egy szívességet ?
-Az attól függ!
Vártam egy kicsit ,majd körül néztem , s ismét a fülébe kezdtem el suttogni.
-Nem szeretném ,hogy anyukád képe rossz kezekbe kerüljön . Meg szeretném venni .
-Hogy jövök én a képbe ?-tolta közelebb az arcát mire a bőrünk össze ért .
Nyeltem egy nagyot ,s elmondtam az ötletem .
-Van még félre tett pénzem egy kevés . Viszont ha kipótolnál akkor ledolgozom nálad valahogy .Elhajoltam mire össze néztünk. Egy kis időre a licitre kezdett figyelni .Vissza fordult ,majd oldalra biccentette a fejét. Hozzá simultam.
-Szeretnéd ,hogy könyörögjek?
-Khmm.-krákogott.-Rendben angyalom .
-Köszönöm!-mondtam ,majd elhajoltam . Elvettem a kezéből a táblát, majd amikor kimondták a licitet felnyújtottam a kezem. Egy ideig próbált versenyezni velem egy férfi ,de túlságosan akartam ezt a képet ahhoz ,hogy kihátráljak . Megnyertem a képet és hatalmas mosollyal az arcommal bólintottam . A tábla számát mondták és azt ,hogy a piros ruhás hölgy . Fabiana kérdően bólintott rám én pedig kacsintottam neki tudatván vele ,hogy később beavatom . Amikor vissza fordultam Dona meleg keze érintése. Felé fordultam és láttam ,hogy örül neki ,hogy megvettem .
Végig ment az összes tárgy és utánna vissza álltunk az asztalunkhoz beszélgetni.
-Remek helyen lesz a családi festmény .
-Ebben biztos vagyok .
-Kitartó vagy és szerintem ezzel sikerült felmérgelned a férfit .-nevetett fel Alfredo .
-Amit akarok azt megszerzem .-mosolyodtam el felé.
-Segíthetünk ?-kérdezte meg Dona valakitől .
-Natalia Martinez ?
-Igen?-fordultam kérdően hátra . Mikor megláttam apám egyik testvérét . Leesett az állam . Mosolyogni kezdtem ,majd mikor kitárta a kezét .
-Édes drága keresztlányom azt hittem ,soha többet nem látlak már.
-Omar bácsi!-szóltam el magam ,majd a kitárt karjaiba vetődtem .Hihetetlenül meglepődtem .
-Nem tudtam ,hogy vissza jöttetek .Mutasd magad . -engedett el egy percre . -Gyönyörű nővé értél . -szorított ismét magához.
-Omar menjünk!-szólt rá egy dörmögő férfi amire mindenki szinte egyszerre nézett a hang forrásához. Amikor oda néztem azt hittem  ,hogy tettek valamit az italomba. Biztos voltam benne ,hogy az akit látok nem a valóság .Lefagytam . Egymást néztük és láttam rajta ahogy ő is ledöbben . Láttam ,ahogy a homlokán elkezd gyöngyözni a verejték . A szívem ezerrel vert . A fülem csengeni kezdett ,majd mikor abba maradt csak a saját szívverésemet hallottam . Az egész testem remegett . Egy pillanatra elnéztem Fabiana-ra és láttam az arcán ahogy ledöbben . Ebből tudtam ,hogy ő is látja így nem halucinálok. Vissza fordultam és azt éreztem ,hogy a lábaim nem fognak megtartani menten össze esek . Drámára ,veszekedésre és verekedésre számítottam ma este nem arra ,hogy az eltemetett apám áll velem szemben . A könnyeim kezdtek el folyni az arcomon és alig kaptam levegőt . Becsukta majd újra kinyitotta a száját és láttam ahogy Omar bácsi felé fordul és mond neki valamit . Hátat akart fordulni , de ekkor Dona megkérdezte Alexander-től ,hogy ki ez a férfi és kibukott belőlem.
-Az apám ! Az ...-nyeltem egyet .-Az aki állítólag meghalt.
Erre a mondatra vissza fordult és bűnbánóan nézett rám .
-Nat. -kezdett volna bele ,de megingattam a fejem .
-Natalia!A család becézhet csak .
-Hé lányom szerintem hétvégén üljünk össze egy családi ebédre . -próbálta enyhíteni a kínos csendet az apám öccse.
-Család? -fordultam Omar bácsi felé . -Milyen család ? Eltemettem nyolc évesen ezt az embert . Nyolc évesen . -szipogtam.-Anya tönkre ment benne . A poklot jártuk meg , és ő élt és él boldogan . Milyen apa képes erre ? -húztam össze a szemöldököm,majd elfordultam , hogy elvegyem a táskám a pultról.
-Natalia én nem akartam gyereket . -lökte oda nekem ezt a mondatot ,mire ismét a vérszerinti apámhoz fordultam .
-Menj a jó büdös fenébe !- nyeltem egy nagyot ,hogy vissza tartsam a belőlem kitörő sírást , majd hátat fordítottam , s Alexanderre néztem .
-Te tudtad igaz?-néztem Alexander-re .Aki nem szólt csak össze szorította a száját . Ez bőven elég volt . Elindultam és menet közben megálltam Fana és Alfredo mellett .-Köszönöm az estét ,de én most haza megyek ! -elcsukott a hangom. Így el indultam  azonnal ,mert éreztem ,hogyha tovább maradok akkor megfolytok valakit .
     Ott hagytam csapot papot és elindultam a tömegen át kifelé .  Ekkor persze mintha megérezte volna Matheus és elindult ,hogy minden rendben van e ,de leintettem . Nem akartam senkivel se beszélni. Fogalmam sincs mit éreztem , de az egész testem zsibbadt . Becsapva és átverve és elárulva éreztem magam.